Rabszolgakölcsönzés, röghöz kötés, parancsuralom, állami robot – ilyesmi dolgok jutottak eszébe az ellenzéki pártoknak a közfoglalkoztatást módosító törvényjavaslatról, amiről most tárgyalnak a parlamentben, de nem biztos, hogy ennyire fekete-fehér a dolog. Az új tervek lényege röviden az, hogy kiközvetítenék a közmunkásokat idénymunkára, és ha visszautasítják, kizárják őket a közmunkából is. A kormány szerint csak piaci munkához segítik az embereket és megakadályozzák a trükközést, a döntés ellenzői szerint pedig, bár lehet benne némi pozitívum, inkább rossz az új irány.
A múlt héten nagyot durrant a hír, hogy a kormány
Ha a tervekből valóság lesz, akkor az első pont alapján bármelyik közmunkás pillanatok alatt mondjuk egy répaültetvényen találhatja magát idénymunkásként, a második pont miatt pedig ugyan felmondhat – mert mondjuk nem bírják a fárasztó fizikai melót –, de akkor nemcsak a fizetését bukja, hanem a közmunkarendszerből is kiírja magát, tehát a kvázi munkanélküli segélytől is elesik.
Ezek alapján, akinek nagyon kell a pénz, az úgysem fog felmondani.
Elméletileg lenne még egy kiskapu – az idénymunka visszautasítása –, de a Pintér Sándor belügyminiszter által jegyzett tervezet ezt is előrelátóan bezárja:
Ha a törvénymódosítót elfogadják, minden közfoglalkoztatott, aki mondjuk szíve szerint elkerülné a keményebb földmunkát vagy a gyümölcsszedést, egész nyáron retteghet, hogy a helyi polgármester ne épp őt jelölje ki ilyesmi feladatokra.
Pintér módosítója azt is tartalmazza, hogy a járási foglalkoztatási hivatalnak vagy az önkormányzatnak hogyan kell levezényelnie ezt az egészet:
A közmunkásnak tényleg elég kevés szerepe lenne ebben az egészben, gyakorlatilag azon kívül, hogy azt mondja, „igen, köszönöm”, nemigen marad választása, ha szeretne valamiből megélni. Egyébként a munkáskölcsönzésről már régebben is beszélt a kormány, az viszont, ahogy a parlamentben most tárgyalt módosító szerint ezt megcsinálnák, kicsit talán inkább a feudalizmusra, mint egy piacgazdaságra emlékeztet.
A javaslat indoklása szerint a lépésre főként azért lenne szükség, mert az állam így segítené összekötni a munkaadókat és a munkavállalókat, akik gyakran nem találnak egymásra, ha mezőgazdasági munkáról van szó.
Ha ez igaz, akkor a piaci megoldás nyilván az idénymunka vonzóbbá tétele lenne magasabb fizetéssel, munkakönyvvel, minőségi munkásszállásokkal vagy sok ingyenes napközbeni hűsítővel és hasonlókkal. Ha kevés az idénymunkás és nagy rájuk a kereslet, akkor a feljavított munkakörülmények több embert vonzanának a területre, ami elég hamar helyreállítaná a munkakínálatot is valószínűleg, idővel pedig beállhatna valamiféle egyensúly a mostaninál talán kicsit jobb körülményeket biztosítva a munkásoknak. A parancsszó, a közmunkások kikényszerítése a földekre napszámban azt jelzi, hogy a kormány nem igen hisz ebben ebben a megoldásban.
A kormányzat másik kimondott célja az egésszel, hogy piaci munkához segítse azokat, akik képtelenek kitörni a közmunka világából.
Ez egyébként ténylegesen valós probléma: a statisztikák szerint az évek múlásával egyre kevesebben tudnak közfoglalkoztatottból valódi hozzáadott értéket termelő – piaci igényeket kielégítő – foglalkoztatottá válni. Ezt alátámasztja a Defacto korábbi elemzése is.
A gond, hogy az idénymunka nem olyasmi, ami komolyabb hozzáadott értéket termelne, és lényegéből adódóan még csak nem is állandó, szóval az ábrázolt problémában sem ez hozná el a trendfordulót.
Az utolsó pont egyébként már szinte átvezet az elképzelés előnyös hatásaihoz, merthogy a sok hátulütő mellett ilyenek is vannak, és egyébként nem is elhanyagolhatók.
Molnár ezek miatt összességében úgy gondolja, lesznek olyan települések, ahol pozitív hatásai lesznek a tervezett változtatásnak.
Ami viszont első ránézésre kicsit fölöslegessé teszi ezt az egészet, az az, hogy
ha az érintettek ezt papírral bizonyították. Bálint Mónika szerint ez a rendszer sok önkormányzatban jól működik, és a közmunkások viszonylag sok pénzt – legalábbis a közmunkásbérnél többet – tudnak így keresni nyaranta, ráadásul piaci alapon.
Egyébként az sem egészen új ötlet, hogy idénymunkára kölcsönadnák a közmunkásokat, ugyanis korábban is volt már hasonló. 2011 végéig termelő cégeknél dolgozhattak a közmunkások, ami az MTA kutatásai szerint jó hatással volt a foglalkoztatásra: ha a közmunkás jól dolgozott és jó kapcsolatot épített ki az adott céggel, akkor jó eséllyel felvették teljes állásba is. Ez a rendszer már megfordíthatná a közmunkások piaci elhelyezkedésének romló tendenciáját.
Ez a rendszer viszont 2011-ben valamiért megszűnt, a most tárgyalt módosítónak pedig ugye azért nem lesz ilyen hatása, mert ahogy már jeleztük is, alapból csak alkalmi munkáról van szó, nem állandó álláslehetőségről.
Hogy erre miért van pontosan szükség, arra a kormánynak csak nagyon fura magyarázatai vannak. Kovács Zoltán kormányszóvivő pontosan azt mondta erről az M1 Híradójának, hogy azért kell szankcionálni, hogy valaki felmondjon a munkahelyén, mert nem akarják, hogy
ha valaki egy piaci alapú, jól működő és stabil munkahelyet talál, csak azért próbáljon visszajönni a közfoglalkoztatás rendszerébe, mert mondjuk trükközni akar ezzel.
Hogy pontosan hogyan lehet trükközni ezzel, azt nem nagyon tudni. Megkérdeztük a kormányszóvivőt, hogy milyen trükközésekről tud a kormány, de eddig sajnos nem kaptunk választ.
Bálint Mónika sem érti, mire gondolhat itt a kormányszóvivő, ő nem tud olyanokról, akik, ha van egy jó munkahelyük, vissza akarnának menni a közfoglalkoztatásba. Azzal pedig szerinte inkább a munkaadók, köztük sokszor közintézmények trükköznek, hogy közalkalmazottakat kirúgnak, majd közmunkás fizetésért visszafoglalkoztatnak. Ez ellen 2013-ig volt rendelkezés, de Bálint tudomása szerint már nincs, és bár a kormány korábban ígérgette, hogy ez ellen tesznek valamit, láthatóan inkább a munkások büntetésével van elfoglalva, amikor módosítani kell a közmunka rendszerén.
A Közmunkás Mozgalom szerint az elhelyezkedést az ilyen büntető lépések helyett az segítené, ha a közmunkásokat álláskeresőként tartanák számon, és a foglakoztatási szervek adnának nekik állásajánlatokat. Bálint Mónika szerint Réthy Pál közfoglalkoztatásért felelős BM-államtitkár tett is erre való utalásokat nekik, de eddig a gyakorlatban nem történt semmi, valószínűleg azért, mert akkor a statisztikákban álláskeresőként jelennének meg a közmunkások, így nem lehetne a foglalkoztatási számokat javítani.