A magyar munkavállalók egybehangzóan úgy gondolják, hogy a külföldi üzleti utak növelik a munkájuk értékét, mégis alig dolgoznak olyan pozícióban, amely erre lehetőséget adna. A Randstad Workmonitor adatai szerint mindössze tízből egy magyar szokott külföldre menni céges ügyben, amely messze elmarad a globális átlagtól. Ötből három megkérdezett egy jó állásért még a határon túlra is költözne.
A fiatal magyar munkavállalókat – elsősorban a férfiakat – mágnesként vonzzák a nemzetközi lehetőségek. A Randstad Workmonitor legfrissebb eredményei azt mutatják, hogy
68 százalékuk pedig itthon is szívesen dolgozna olyan pozícióban, amely utazással jár.
A Randstad Workmonitor egy 34 országra kiterjedő felmérés, amely elsősorban a munkavállalói attitűdöket vizsgálja. A negyedévente végzett kutatás egy-egy speciális témakör mellett a globális és helyi munkaerő-piaci trendeket is monitorozza. A 2016 első negyedévére vonatkozó statisztikák alapjául szolgáló adatokat 2016. január 13. és 29. között vették fel. A felmérés során Magyarországon több mint 400, legalább heti 24 órában fizetett alkalmazottként dolgozó, 18-65 éves munkavállaló válaszolt a kérdésekre.
Bár a nők és az idősebbek is többnyire úgy vélik, hogy az országhatáron túli üzleti út hozzáadott értéket jelent, a fiatal férfiakhoz képest jobban tartanak attól, hogy az a magánéletüket negatív irányba befolyásolná.
A Randstad Award 2015-ös felmérése szerint a nők számára különösen fontos a munka és magánélet közti egyensúly megőrzése
– mondta Szokody Ágnes, a Randstad Hungary marketing menedzsere. Ezzel is összecseng, hogy a 34 év alattiak körében közel háromszor annyi férfi dolgozik olyan pozícióban, amely rendszeres nemzetközi ingázással jár, míg 35 év felett is kétszer annyi férfi tölt be ilyen állást.
A Randstad tanulmányából az is kiderült, hogy bár a magyarok több mint 40 százaléka kimondottan szeretne olyan állást, amely nemzetközi ingázással jár, jelenleg csupán minden tizedik tölt be ilyen pozíciót. „Ezzel sajnos a felmérésben vizsgált 34 ország közül Magyarország az utolsó helyen áll. Összehasonlításként a szomszédos Szlovákiában, Ausztriában és Csehországban is minden ötödik munkavállaló szokott külföldi üzleti útra menni, a fiatalabb korosztályban pedig ennél is magasabb ez az arány – mondta el Szokody Ágnes, aki azt is hozzátette, hogy ezzel szemben nálunk a 34 év alattiak körében is mindössze a munkavállalók 18 százalékának van lehetősége itthoni pozícióban nemzetközi tapasztalatot gyűjteni.
A határon átnyúló lehetőségek hiánya lehet az egyik oka annak, hogy Spanyolország és Olaszország mellett Magyarország is a külföldi munkavállalásban leginkább érintett három európai ország között van: ötből hárman egy jó állás reményében országot is váltanának.
A globalizációnak és az egyre több munkahelyet biztosító szolgáltató központoknak köszönhetően a tehetségek kiáramlása mellett a külföldi munkavállalók beáramlása is jellemzővé vált Magyarországon. Bár a fiatalok szívesen dolgoznának együtt más kultúrájú és származású kollégákkal, az idősebb generációk kevésbé elfogadóak: a 35 év felettieknek csupán 43 százaléka szeretne vegyes közösség tagja lenni. „A magyarországi eredményekre hatással lehet, hogy a hazai munkavállalók számára a sokszínűség elsősorban a munkatapasztalattal kapcsolatos eltéréseket jelenti, nem a kulturális, nemi vagy életkorbeli különbségeket” – mondta el Szokody Ágnes egy korábbi Workmonitor kutatás eredményeit idézve.