A munkavállalók hatékonyabbnak tartják a vegyes összetételű csapatokat, beosztottként ugyanakkor még nőként is szívesebben dolgoznak férfi irányítás mellett – derült ki a Randstad Workmonitor legfrissebb felméréséből. A felmérésből az is kiderül, hogy nemcsak a karrierépítés, a fizetés terén is hátrányban vannak a nők: a legnagyobb egyenlőtlenségeket a vezetői pozíciók esetén lehet látni.
A Randstad Workmonitor legfrissebb eredményei szerint négyből egy munkavállaló látja úgy, hogy még az azonos pozícióban lévő női és férfi kollégák bére sincs egyensúlyban. A gyakorlat is ezt igazolja: a Világgazdasági Fórum 2015 év végi adatai szerint az Európai Unióban a nők jövedelme 16 százalékkal marad el a férfiakétól, míg Magyarországon ennél is nagyobb, 18,4 százalék a bérkülönbség. A bérolló a vezető pozíciókban, felsőfokú végzettségűek esetében még ennél is magasabb.
Az Európai Unió ugyan kiemelt feladatának tekinti a nemek közti esélyegyenlőség biztosítását, a társadalmi berögződések azonban meggátolják azt. A családban a háztartás vezetése és a gyereknevelés hagyományosan még mindig a nő dolga, ami nem támogatja a karrierépítést. A szülés idejére ráadásul az anyák kiesnek a munkaerőpiacról, a visszatérést pedig megnehezíti, hogy kevés rugalmas lehetőség érhető el.
A különbségek nemcsak a fizetés terén mutatkoznak meg a Randstad Workmonitor szerint: minden második magyar munkavállaló gondolja úgy, hogy jelentkezéskor vagy előléptetéskor is a férfiaknak kedveznek a munkaadók. Ezzel nagyon elmaradunk a globális átlagtól, a csehek mellett nálunk vannak legnehezebb helyzetben a női munkavállalók. A nők ráadásul még egyenlőtlenebbnek látják a saját lehetőségeiket: tízből hatan vélik úgy, hogy hátrányból indulnak egy pozíció megpályázásakor, illetve kinevezés esetén.
Ez annak ellenére is így van, hogy tízből kilenc munkavállaló jobban szeret vegyes összetételű csapatban dolgozni, sőt, úgy gondolják, hogy sokkal jobb eredményeket is tudnak elérni így. Mindössze négyből egy válaszadó szeretne csak férfiakkal, illetve nőkkel dolgozni, ráadásul a nők azok, akik még inkább ódzkodnak egy tisztán nőkből álló csapattól. Azt ugyanakkor kifejezetten nem szeretjük, ha csupán a sokszínűség fenntartása miatt kedveznek az egyik nem képviselőinek.
Vezetőként még több falba ütköznek a női munkavállalók: háromból két válaszadó – még a nők közül is – inkább férfit választana közvetlen főnökének, és mindössze egy dolgozna szívesebben női irányítás mellett. Ez sajnos nem sokat változott az elmúlt években: 3 évvel ezelőtt is minden második válaszadó egyértelműen férfi felettesre voksolt, és csupán minden ötödik beosztott örült volna jobban egy nőnek.
A gyakorlat is ennek megfelelően alakul: a munkavállalók kétharmada mondta el, hogy a közvetlen főnöke férfi. Ez a tendencia világszinten igaz: a legkevesebb női felettest Japánban, Görögországban és Hollandiában találjuk, és mindössze a svédeknél, norvégoknál és kanadaiaknál közel fele-fele az arány.