Előremutató módszer a munkaerőpiacról kiszoruló munkanélkülieket úgy visszaterelni a munka világába, hogy közben egészségügyi és szociális problémáikat is kezeli egy szakemberekből álló csapat. Ez lett volna a speciális közfoglalkoztatás lényege, ami azonban eddig megvalósult a programból, az egy sor gyermekbetegséggel küzd. Hiába az egészségi állapotfelmérés, ha aztán a kezelésre már nem marad kapacitás, és hiába szereznek újból munkarutint az egészségkárosodott speciális közmunkások, ha utána a rendes közmunkában megint csak nehezen végezhető, fizikai munkát kaphatnak. A tesztfázisban észlelt hibák kijavítására lehet, hogy lehetőség sem lesz, az ugyanis rejtély, hogy a jelenleg szünetelő program folytatódik-e. Az Abcúg cikke.
Két éve már, hogy riportban mutattuk be olvasóinknak, hogyan működik a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban, Harsányban a kormányzat akkoriban elindított új, közfoglalkoztatási programja, a speciális közmunka.
A program célja volt, hogy a valamilyen fizikai, mentális vagy szociális okból nehezen foglalkoztatható, ezért a nyílt munkaerő-piacról, sőt még a hagyományos közmunkaprogramból is kiszoruló embereket is bevonja a közfoglalkoztatásba.
A speciális közfoglalkoztatási program lényege volt, hogy szakképzettséget nem igénylő, és komolyabb fizikai megerőltetést nem jelentő munkát végezzenek napi 6 órában azok az álláskeresők, akik mentális, szociális vagy egészségügyi okokból nem vonhatók be a foglalkoztatásba.
A program első körben csak 4 megye 11 településén indult el és 300 új embert vont be a közfoglalkoztatásba 5 hónapig, de 2017-ben a legtöbb, első körben résztvevő településen – pont Harsány kivételével – újból, megint egy féléves periódusra újraindult.
Riportunk során azt tapasztaltuk, a programban részt vevők egy részének valóban segített a program abban, hogy a magányos, kilátástalan otthon ücsörgés helyett valamilyen hasznos munkát végezhettek, ráadásul még a napi ebéd is biztosított volt.
Ugyanakkor olyanokkal is találkoztunk, akik visszalépésként élték meg, hogy – ahogy nevezték – “rehab közmunkán” kell dolgozniuk, őket ugyanis korábban már foglalkoztatták rendes közmunkában. Joggal vetődött fel bennük a kérdés, hogy miért kell most az ott kapott fizetés töredékéért, napi 6 órában dolgozniuk úgy, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatásnál mindössze négyezer forinttal keresnek többet.
A speciális közmunka akár egy jó eszköz is lehetne a nehezen foglalkoztatható emberek munkaerőpiaci aktiválásra. Előremutató például abban, hogy komplexen közelít az aktív korú álláskeresők problémáihoz, egészségügyi és szociális hátrányaikat is kezeli.
Az eddig két próbaszakaszban, 2016-ban és 2017-ben 5-5 hónapos etapokban megvalósult program azonban egyelőre, úgy tűnik, nem tudta levetkőzni a közmunkaprogramra általánosan jellemző visszásságokat, ráadásul jól megmutatja a szociális ellátórendszer hibáit is.
Ezt a tanulságot vonja le egy, a szociálpolitikai témákkal foglalkozó Esély folyóiratban júniusban megjelent tanulmány, amely a speciális közmunkaprogram említett két próbaszakaszának tanulságait összegzi. A tanulmányt Petróczi Andrea és Varga Lívia írták, akik egy Baranya megyei kisvárosban, Komlón készítettek interjúkat a speciális közmunkaprogram megszervezőivel arról, hogyan sikerült a program megvalósítása.
Komlón a helyi városgondnokság a közfoglalkoztató, hozzájuk tartozott a speciális közmunka is. A program 2017-es lejárta után az önkormányzat elérte, hogy a speciális közmunka keretében végzett munkákat hagyományos közmunkában folytathassák tovább a helyiek, a közfoglalkoztató vezetője ezt emelte ki, mint a program egyik pozitív hozadéka. Így ugyanis a fizikai megterhelést jelentő közmunka-típusokat elvégezni nem tudó munkavállalók is becsatlakozhatnak a hagyományos közmunkába.
A munkavállalókkal dolgozó mentorok azonban arról panaszkodtak a kutatóknak, hogy alapvető ellentmondás van a programban, amire látszólag nem gondoltak kitalálói.
A speciális közmunkában a perspektíva, hogy a rendes közmunkába lépjen tovább a munkavállaló. Ezen belül viszont szinte kizárólag csak olyan fizikai munkák érhetők el, amiket a programba bevont egészségkárosodott emberek nem igazán tudnak elvégezni.
A programnak része volt az is, hogy a résztvevők egészségügyi állapotfelmérése után egészségügyi szolgáltatásokhoz is hozzáférjenek, hogy állapotuk javuljon. Azonban a kutatóknak mesélő mentor szerint a településen ez szinte egyáltalán nem valósult meg. Hiába történt meg a felmérés, főleg az idő rövidsége, az ellátórendszer kapacitáshiánya miatt, vagy egyszerűen azért, mert az illető nem tudta megvásárolni a felírt gyógyszereket, a kiderített problémák kezelése elmaradt.
Ahogyan a harsányi riportunkkor nekünk nyilatkozó speciális közmunkások, úgy a kutatásban szereplő településen megvalósult program résztvevői is a bérezést kritizálták leginkább: hogy a heti harminc órás munkavégzésért a heti negyven órás közmunkásbér hetven százalékát kapni megalázóan alacsony fizetés, még akkor is, ha ebben benne van a napi egyszeri meleg étkezés, a zuhanyzási lehetőség, szociális és egészségügyi szolgáltatások, vagy az állandó mentori segítség.
Azt már a kutatás szerzői emelik ki, hogy a speciális közmunkaprogram esetleges folytatásához egy ellentmondást sürgősen rendezni kéne:
ha a közmunkában való részvétel egyik feltétele, hogy regisztrált álláskereső legyen az illető, akkor hogy vegyenek részt az elvileg nekik kitalált speciális közmunkában a munkaerőpiac számára még megmenthető beteg munkanélküliek?
Hogy a tesztfázisban beazonosított problémákat lesz-e lehetőség feloldani, az azonban kérdéses. A speciális közmunka ugyanis jelenleg szünetel, és a folytatásról sem tudni semmit. Pedig a tanulmány szerzői bőven kifejtik, miért volna szükség hasonló programra.
A tanulmányban szerint Magyarországon a kilencvenes évek óta folyamatosan szigorodnak a munkanélkülieket segítő ellátások jogosultsági feltételei – mind a rászorultsági alapú, mind a biztosítás alapú – tehát korábbi munkavégzéshez kötött – támogatásokat illetően, ami egyre nehezebbé teszi az állástalanok helyzetét.
A kutatók szerint a támogatások csökkentése és a feltételek szigorítása mögött az a szemlélet áll, hogy a munkanélküliség oka a munkaerő-kínálati oldalon keresendő, ami leegyszerűsítve körülbelül annyit jelent: a munkanélküli emberek hibája, hogy nem találnak állást.
A szigorítások – amellett, hogy persze aktívabb álláskeresés felé tolják a munkanélkülieket, sokakat kiszorítanak az ellátotti körből – azzal együtt, hogy a segélyalapú ellátások alapját képező nyugdíjminimum sem emelkedett 2008 óta, erős jövedelemcsökkenést jelentettek a legszegényebb háztartásokban.
A munkanélküliek csökkenő támogatása leginkább azokat érinti rosszul, akik valamiért hátrányból indulnak a munkaerőpiacon. Az egészségügyi problémákkal küzdő megváltozott munkaképességűek csak egy ilyen csoport, de van egy másik:
a munkaerőpiac peremén lévők,
akik véglegesen leszakadni látszanak a munkaerőpiacról, munkavállalói képességeik egyre csak romlanak, a velük szemben támasztott követelményeknek pedig egyre nehezebben tudnak megfelelni. Ha alkalmazzák is őket, csak alacsonyan jövedelmező, bizonytalan, ideiglenes munkákból élnek.
Hogy ezek az emberek miért szorulnak ki a munkaerőpiacról, annak egyénekre lebontva sok különböző oka van, amiket egy jó foglalkoztatási – vagy munkaerőpiaci aktiváló – programnak meg kell próbálnia minél pontosabban megcélozni ahhoz, hogy sikeres legyen – írják a kutatók. Szerintük “az eszközök kombinálására épülő speciális közfoglalkoztatási program” fontossága is ebben áll.
Van azonban egy másik indok, ami miatt fontos lenne, hogy működjön ilyen program.
Szintén írtunk róla, hogy a kormányhivatalok foglalkoztatási osztályai 2016 nyarától, egy nemzetgazdasági minisztériumi határozat alapján, törölni kezdték az álláskeresői nyilvántartásokból “az egészségügyi okokból nem foglalkoztatható” álláskeresőket. Ők azok – a minisztérium számításai szerint úgy 132 ezer ember -, akik
Ezeknek az embereknek jellemzően olyan egészségügyi problémáik vannak, amik alapján egészségkárosodásuk mértéke nem éri el az 50 százalékot – azt a mértéket, ahonnan már jogosultak lennének rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásra -, azonban nem találnak olyan munkát, amit jelenlegi állapotukban el tudnának végezni. Vannak köztük, akiknek orvosi papírjuk van róla, hogy nem foglalkoztathatók.
A logika az intézkedés mögött érthető: aki egészségügyi okok miatt tartósan képtelen a munkavégzésre, az ne szerepeljen álláskeresőként a nyilvántartásban. A törlésükkel azonban az aktív álláskeresői státusztól függő foglalkoztatást helyettesítő támogatás 22800 forintjától is elesnek a beteg munkanélküliek. Mi is egy olyan férfi történetét mutattuk be, aki, miután közölték vele: törlik a nyilvántartásból, lényegében jövedelem nélkül maradt.
Ugyanaz a határozat, ami az egészségügyi okokból nem foglalkoztatók nyilvántartásból törlését rendeli el, egyfajta megoldást is ígért az érintetteknek.
Ez lenne a speciális közmunka,
amivel kapcsolatban azt ígérte a minisztérium, hogy a bevezetése a nyilvántartásból való törléssel párhuzamosan zajlik majd. Így az álláskeresők közül kikerülők legalább egy részének továbbra is jutna valamilyen – a foglalkoztatást helyettesítő támogatáshoz hasonló összegű – jövedelem. Emellett munkarutint, közösségi élményt szereznek, és egy csomó képességet, például az együttműködést, munkahelyi konfliktuskezelést is újratanulják – írják a szerzők.
Hogy a beígért országos szintű program hol akadt mégis el, és várható-e egyáltalán még a felélesztése, arról megkérdeztük a speciális közfoglalkoztatást korábban megszervező Belügyminisztériumot. Amint választ kapunk tőlük, cikkünket frissítjük.