Azt hitte, hogy május elsején van a munka ünnepe? Hát egy frászt! Most volt, három napig tartott, és ha van kamasz gyereke, esélyes, hogy ő ott is volt. Budapesten tartották ugyanis az Euroskills nevű nemzetközi versenyt, ami a szervezői megfogalmazása szerint a “szakmák Európa-bajnoksága”, ahol a tágan értelmezett Európa legtehetségesebb fiatal cnc marói, webfejlesztői, virágkötői, meleg- és hidegburkolói és mechatronikai mérnökei mérik össze a tudásukat, amit több ezer magyar iskolás “izgul” végig. Ha azt gondolja, hogy ez abszurd, biztosíthatom, hogy az. De a maga abszurd módján elég szórakoztató.
Amikor először mondták nekem, hogy van egy nemzetközi verseny, az Euroskills, ahol szakmunkások versenyeznek a szakmájukban, azt gondoltam, hogy ennél rákosistább dolgot valószínűleg ki sem lehet találni. Mármint, hogy valaki szó szerint értelmezi a munkaversenyt. Pedig ez az egész nem Magyarországról vagy Kelet-Európából indult, és nem Kádár János vagy a szakmunkásokért annyira rajongó Orbán Viktor találta ki (bár a szakmunkásokért még jobban rajongó Parragh László kulcsszereplő ebben az egészben, de erről mindjárt.)
Nem, ez az egész Spanyolországból indult még a 50-es években, onnan nőtte ki magát egy világszintű intézménnyé, amit Worldskillsnek hívnak. Ez egy nemzetközi szövetség, ami évente világversenyeket szervez a legkülönbözőbb szakmáknak. Kétévente van Worldskills verseny, ami ugye világbajnokság, kétévente pedig Euroskills, ami elvileg európai szintű (de ezt azért annyira nem vette komolyan senki, mert például indiai versenyzővel is találkoztunk).
Az idei versenyt pedig Budapesten, a Hungexpón rendezték-rendezik szerdától péntekig, szombati záróünnepséggel. Itt négy pavilonban 37 szakma 530 képviselője versenyzett egymással 28 országból három napig, hogy kiderüljön,
a szlovákok, a svédek, a kazahok vagy esetleg a magyarok tudnak a legjobban hegeszteni, kirakatot berendezni vagy traktort szerelni.
A verseny főszervezője a Worldskills magyar tagszervezete, a Parragh László vezette Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, amely magyar versenyzőket, magyar helyszínt és magyar nézőket is szervezett a rendezvénynek (éppen ezért az esemény tele van monitorokkal, amiken látszólag mindig Parragh beszél).
Az iparkamara évek óta dolgozik azon, hogy minél több magyar versenyző legyen minél több számban. A magyar csapat vezetője például az MKIK egyik alelnöke, a kamara támogatja is a versenyzők felkészülését és utazását a külföldi versenyekre, és a kamara szervezte meg azt is, hogy több ezer magyar diák jöjjön el megnézni, akiket buszokkal hoznak vidékről. És akik persze lelkesen jönnek, mert így aznap nem kell iskolában lenniük.
Meg mindegy is, hogy akarnak jönni, vagy sem, mert hozzák őket. Az eredmény így elég mutatós, az EuroSkills verseny állítólag a Hungexpo valaha volt legnagyobb rendezvénye, aminek egyetlen napján 38 ezer látogatója volt, 90 százalékban diákok, általános iskolásoktól a középiskolás korosztályig.
Az MKIK láthatóan nem sajnált pénzt, paripát, fegyvert, hiszen egy ilyen rendezvény teljesen egybe vág a Parragh által sokszor hangoztatott céllal, hogy több legyen a szakmunkás az országban, egy ilyen látványos rendezvény pedig a szervezők reményei szerint pár nap alatt több tízezer diáknak csinál kedvet valamelyik szakma iránt. Mindezt viszont nem a rendezvény szervezői, hanem egy külföldi versenyző fogalmazta meg a legorbánibban nekem, amikor azt mondta,
ez az egész verseny arról szól, hogy megmutassa, nem kell éveket tanulni és papírokat szerezni ahhoz, hogy valaki sikeres lehessen.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy sok olyan versenyszám is van, amihez azért több kell egy szakképzésnél, a robotika, mechatronika, webfejlesztés azért bonyolultabb skilleket igényel. De azért a klasszikus kékgalléros melók vannak jobban reprezentálva, kb. 80 százalékban ilyenekben versenyeznek a jövő munkásai.
Hogy a népszerűsítés milyen fontos elem, azt jól mutatja, hogy a rendezvény a verseny helyszínek mellett tele volt ún. “try a skill” pontokkal, vagyis olyan helyszínekkel, ahol a látogatók is kipróbálhattak egy-egy szakmát, varrhattak, virágot köthettek, festhettek, vagy egy fura VR szimulátoron fémdarabokat hegeszthettek össze. A rendezvényen dolgozók elmondása szerint ezek nagyon népszerűek voltak, egész nap nagy sorok álltak az interaktív standok előtt.
A versenyszámokban 18-25 éves fiatal szakemberek versengenek, általában egyedül, néhány számban/szakmában, például a mechatronikában vagy a kertépítésben párban. A versenyen 37 szám/sportág/szakma van, ezek közül vannak, amikben a három nap alatt egy projektet kell bemutatni (például a már emlegetett mechatronikában és kertépítésben), máshol több versenyszám is van.
A versenyzők általában előre megkapják, hogy mit is kell majd csinálniuk, hogy tudjanak készülni, de a helyszínen a versenyzőket kísérő “szakértők”, amolyan edzők még közösen változtatnak valamit a feladatokon, hogy legyen valami spontaneitás is a versenyben. A legtöbb szakmában elég egyértelmű, hogy hogyan lehet versenyezni,
bizonyos versenyszámokban viszont csak egész bizarr feladatokat sikerült kitalálni.
A szállodai recepciósok például amolyan impró színház módjára bizonyos helyzetgyakorlatokat adnak elő egy zsűri előtt, amikben magyar színészek játsszák a problémás vendégeket, akik be vannak rúgva, kirabolták őket, vagy rá akarnak hajtani versenyzőre. Ezt pedig ki is hangosítják, így egy nagy csarnok közepén nézhetik a nézők az egymást követő vendéglátós “beugrókat”. Mindezt pedig még a résztvevő versenyzők is elég abszurdnak tartják, legalábbis az egyik versenyző ezt mondta nekem, miután megnyugtatott egy "ittas vendéget".
Hasonlóan versenyeznek az ápolók, akiknek problémás betegeknek kell egy játék kórházi szobában megoldani a gondját-baját. Szintén nehéz feladat lehet mondjuk a kozmetikusok és masszőrök zsűrizése, akik egymás mellett kezelgetik a meztelen, törölközővel letakart kuncsaftokat, akiket láthatóan nem relaxál a tudat, hogy úgy kétszáz kamasz nézegeti őket ebben az intim helyzetben.
Az, hogy a versenyzők hogyan készülnek a nagy megmérettetésre, szakmánként eltér. Egy svéd recepciós versenyző, akivel beszélgettem, azt mondta, hogy neki nem annyira kell készülnie, mert Malmö egyik legnagyobb szállodájának a vezető recepciósa, így a verseny előtt kicsivel átvették az edzőjével a helyzeteket és feladatokra.
Egyes szakmákban viszont inkább egy profi sportoló életére emlékeztetnek a versenyzők hétköznapjai.
A magyar hegesztő versenyző például az edzője elmondása szerint gyakorlatilag semmi mást nem csinál egész évben, mint az éves nagy nemzetközi skills versenyre készül, cserébe kap havi 200 000 forint felkészülési támogatást a kamarától, a többit pedig a cég állja, ahol elvileg dolgozik. Ennek az ügyvezetője, aki a versenyző edzője is, elmondta, hogy bár nagy presztízs egy ilyen verseny, és fontos a szakma népszerűsítésében, de lehet, hogy a jövőben inkább máshová teszik az erre szánt pénzt.
Persze a versenyzők számára számos előnye van az ilyen versenyeknek: jól néz ki az ember rezüméjében, és amúgy is, nagy buli, hogy össze-vissza utazgathat az ember a világban egy csomó másik fiatallal. Tavaly például Abu-Dzabiban volt a világverseny, azelőtt Göteborgban volt, jövőre pedig Grazban lesz. És amúgy is, 25 évesen kinő az ember a versenyből, utána jöhetnek az unalmas, dolgos hétköznapok.
Borítókép: Varga Jennifer / Index.