A munkaerőhiány miatt az elmúlt időszakban csúcsra járatták a cégek a túlóráztatást. Vannak cégek, amik inkább bevállalják a bírságot, csak legyen meg az elvégzendő munka, de az is gyakori, hogy a lejelentett munkaórákkal trükköznek. A munkavállalók gyakran együttműködőek, mert örülnek a pluszpénznek, de olyan is van, aki inkább otthagyja a munkahelyét, ahol kizsigerelik.
Gergő Nyíregyházán dolgozik egy multinál, ahol kizárólag a kékgalléros állománynak fizetnek túlórát, mivel munka van rengeteg, ember viszont alig. Papíron nyolc órában vannak bejelentve, de szinte minden hétvégén bent vannak, gyakran állnak át 12 órás munkavégzésre egy-egy hétre. Amikor elfogy az éves túlórakeret, más néven kapják meg a pénzt, trükköznek az elszámolással, csak hogy működni tudjanak.
Hiába, nincs elég szakképzett munkaerő, nem találunk hegesztőt, CNC-forgácsolót sehol. Cserébe az emberek túlhajtják magukat és jelenleg a túlórapénzt a fizetésük részeként kezelik, tehát nélküle a fizetésük olyan alacsony lenne, hogy máshol keresnének állást. Ez egy amolyan »ördögi kör«.
Más a helyzet az irodában dolgozó kollégákkal: nekik nincs túlórapénz, mindenki rugalmas, nyolcórás munkakörben van bejelentve, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindegy, mennyit vannak bent, a fizetésük ettől nem változik. Ők minden hónapban húsz órát vihetnek tovább, a felette levő rész elveszik a rendszerben. Nem lehet pluszpénzt választani, az nem engedélyezett.
„Kérdés az, hogy ez meddig tartható állapot, mikor égnek ki az emberek. Az előző munkahelyemen ugyanez volt a helyzet, a különbség a kékgalléros állomány volt: ott komolyan vették a törvényi kereteket, bár a sori melóra könnyebben találtak embert, még a 8 általános sem volt elvárás – bár tavaly már az is látszott, hogy így sincs normális jelentkező a munkaerő-közvetítőknél" – írta Gergő, aki felhívásunkra jelentkezett, a túlórás helyzetről kérdeztük olvasóinkat.
„Összefoglalva két dolgot látok: az egyik, hogy nincs elég szakképzett munkaerő, ami alapból generálja a túlórát, a másik, hogy nincsenek rendesen megfizetve az emberek."
Ez a két dolog egymást erősítő jelenség, hiszen az alulfizetett munkás addig túlórázik, amíg csak bír, majd ha elege lesz, akkor elmegy – ami pedig a munkaerőhiányt súlyosbítja tovább. Ez jelenleg szinte minden ágazatra igaz. Akik maradnak, azok vagy fiatalok még, és úgy gondolják, hogy ezt kibírják éppen, máshol sincs másképp, majd javul a helyzet, vagy lassan nyugdíjasok, akik pár év múlva amúgy is leteszik a szerszámot és megpihennek (persze a kevés nyugdíj miatt már most is látok öreg szakikat visszafoglalkoztatni)" – írta olvasónk, amivel egyébként elég jól összefoglalta azt, amit a statisztikák és a szakszervezeti vezetőkkel folytatott beszélgetéseink alapján megtudtunk a jelenségről.
Az idei első fél évben 9700 munkáltatót ellenőriztek a hatóságok, közülük 6400-nál tártak fel munkaügyi szabálytalanságokat. Ahogy az ábrán is látszik, az ellenőrzések alapján az derült ki, hogy a túlóráztatással, munkaidővel kapcsolatos jogsértések az összes jogsértés nagyjából negyedét teszik ki, tehát annak ellenére, hogy trendszerűen kevesebb volt az ilyen jellegű szabálysértés,
az egyik leggyakoribb jogsértésről van szó, ráadásul a kifejezetten szabálytalan túlóráztatásra vonatkozó „rendkívüli munka" kategóriában még több szabálysértést is tapasztaltak a hatóságot.
A Pénzügyminisztérium jelentése szerint a gépipar, a feldolgozóipar és a kereskedelem területén dolgozókat érintik leginkább a munkaidővel kapcsolatos szabálytalanságok, de mostanában a legkülönfélébb iparágakból és szakmák képviselőitől lehet hallani olyan történeteket, hogy a munkaerőhiány miatt a cégek nem új embert vesznek, hanem a meglévő munkaerőt dolgoztatják orrvérzésig.
A leggyakrabban azzal trükköznek, hogy nem határozzák meg a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját, így elkerülve azt, hogy ellenőrizhető legyen, hogy túldolgoztatják-e a munkavállalóikat.
A hatóság ritkábban is intézkedik emiatt, viszont ha mégis kiderül, hogy ezt csinálja egy cég, akkor általában egyszerre nagyobb munkavállóli létszámot érint a dolog.
Ezt az olvasói levelek is megerősítik. Egy olvasónk az egyik nagy telekommunikációs cégről írta, hogy gyakran előfordult ez. „Persze az ellenőrök nem találnak semmit, mert két eset lehetséges: vagy leadják a drótot, hogy megy, és addigra mindenki ívét meghamisítják, vagy az ellenőrt is megkenik. Honnan tudom mindezt? A feleségem kilenc évig dolgozott ennél a tetű cégnél, és velem volt pár összetűzésük, mert nem bírtam nézni, amit ott művelnek velük. Személyesen élhettem át a fentieket. Sajnos a rendőrségi feljelentést nem fogadták be, pedig saját magam láttam, amikor az egyik nagyobb budapesti üzletükben az üzletvezető hamisította az aláírásokat. Ennyit erről. Azóta már nem dolgozik ott, de másokkal ugyanezt megcsinálják" – írta Krisztián.
Egy másik olvasónk története alapján olyan is előfordul, hogy a cégek nem csak pár órát csalnak el, hanem a lejelentett órák száma köszönőviszonyban sincs a valósággal. „A munkahelyemen, ahol két órában voltam bejelentve, mindennap aláírtuk a jelenléti ívet, amit aznap este a munkaidőnk végén átjavítottak, hogy megfeleljen a bejelentett időnek. Miközben átlagban napi 12-14 órát dolgoztunk. Munkakörömből kifolyólag azonban teljesítményalapú bérezésben részesültem, aminek semmi köze nem volt a hó végén aláírt fizetési papírokhoz, amiken 14-15 ezer forintos havi bér szerepelt" – írta.
A másik taktika a cégek részéről pedig az, hogy egyszerűen bekalkulálják a bírságot.
A Pénzügyminisztérium jelentése alapján a munkáltatók szakemberhiányra hivatkoznak, és a rendelések teljesítése érdekében követnek el jogsértéseket, a dolgozókat pedig nem éri anyagi kár, mivel a ledolgozott munkaórákat kifizetik (ezt a szakszervezeti vezetők is megerősítették). Ez a bírság a cég árbevételétől, a jogsértés gyakoriságától és attól is függ, hogy hány munkavállalót érint, de általában egyszerre nagyobb léptékben csinálják a cégek, így a bírságok milliós nagyságrendűek lehetnek.
A túlórák kapcsán a munkavállalók részéről kétfajta hozzáállás jellemző: van olyan munkavállaló, aki még igényli is a túlórát a magasabb kereset reményében, és még kéri is, hogy a szakszervezet ne avatkozzon be, mert szüksége van az adott esetben törvényi maximumot meghaladó túlórából származó pluszpénzre. Ahogy egy olvasónk írta:
Sem a túlóra mennyisége, sem az érte adott százalékok nem túl törvényesek, de fiatal vagyok, és kell a pénz.
Vannak viszont olyanok is, akik egy idő után megelégelik a folyamatos túlórát, és továbbállnak olyan céghez, ahol hasonló bérért nem zsigerelik ki őket annyira.
Mivel a túlórázás leginkább a gépiparban, a feldolgozóipar és a kereskedelemben jellemző, Balogh Bélát, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnökét, és Karsai Zoltánt, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének (KASZ) elnökét kérdeztük meg arról, hogy mit tapasztalnak azokban az iparágakban, amikre rálátnak.
Fiatal olvasónk példájával ellentétben a Vasas munkavállalói között főleg a fiatalabbakra jellemző, hogy inkább váltanak, igénylik a több szabadidőt, az idősebb munkavállalók viszont sokszor kevésbé rugalmasak, ezért inkább elfogadják, hogy túlórázniuk kell. Balogh azt mondta, a szakszervezet igyekszik a munkavállalók felé kommunikálni, hogy a túlórázás hosszabb távon az egészségük rovására mehet, ezért végeredményben nekik sem éri meg, sérülések és betegségek formájában ugyanis visszaüthet a fáradtság. Ezt egyébként a szakszervezetnél érzékelik is. Balogh szerint
a munkavállalók az utóbbi években érezhetően stresszesebbek, fáradtabbak, mint korábban.
A Vasas Szakszervezeti Szövetség összesen közel 150 munkahelyen van jelen, a kohászat-öntészet, jármű-, járműipari beszállító, gép-, illetve az elektronikai gyártás területén. Az általuk képviselt munkavállalók közül sok nagyjából 100 nagyobb, multinacionális cégnél dolgozik. Balogh azt mondta, az összes területen jellemző a munkaerőhiány, a túlóráztatás, de kiemelkedően nagy a hiány a nagy autóipari cégeknél és a beszállítóiknál, ami miatt ebben az iparágban a túlóráztatásra is nagyobb az igény a munkaadók részéről. A KASZ a kiskereskedelemben nagyobb multik és magyar cégek munkavállalóit egyaránt képviseli, tagjaik között vannak például a Coop, a Metro, a Spar, a Tesco vagy az Auchan dolgozói is.
A szakszervezeti vezetők elmondása alapján nincs egyértelmű összefüggés a vállalatméret és a túlóráztatás között, de minél magasabb béreket fizet egy cég, értelemszerűen annál könnyebben tudja bevonzani a munkaerőt, több ember között pedig jobban eloszlik a terhelés.
A kiskereskedelemben Karsai elmondása alapján a magasabb bért fizető multik közül van olyan, ahol elég a bér ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű munkaerő álljon rendelkezésre, és ne kelljen túlórázni, de olyan is van, ahol bár a magyar cégeknél magasabb a bérszínvonal, nem tudnak mit kezdeni a munkaerőhiánnyal, és emiatt jellemző a túlóráztatás.
Az alacsonyabb átlagos bért fizető cégek közül viszont Karsai olyat emlegetett, ahol a kevesebb létszámot és kisebb munkaintenzitást igénylő boltok dolgozói úgy segítettek be egymásnak, hogy ezzel ellensúlyozták az egyes részlegeken felmerülő munkaerőhiányt.
A kiskereskedelemben Karsai elmondása alapján mostanában, novemberben és decemberben lesz a terhelés szempontjából csúcsidőszak. Ha nincs kollektív szerződés, akkor alapjáraton a cégek törvényesen évi 250 órában túlóráztathatják a dolgozóikat. Kollektív szerződés megléte esetén ez a keret 300 óra is lehet. A munkaerőhiány felerősödése előtt ezt a 250 vagy 300 órát a boltok vezetősége jellemzően az év végén használta el, de Karsai szerint most már év közben is akkora volt a forgalom, hogy
sok helyen úgy mennek neki az év végi pörgésnek, hogy év közben már elhasználták a túlórakeretet.
A cégek a decemberi és januári munkaerőkeret összevonásának segítségével érték el, hogy a decemberi forgalmat jobban bírják (ugyanis a január pedig pont a leggyengébb hónap szokott lenni a kiskereskedelemben), de Karsai szerint idén már ez is kevés lehet, ezért ha a kiszolgálással nem lesz idén minden rendben, annak ez lehet majd az az oka.
Arra a felvetésünkre, hogy a túlóra bevállalása vagy a munkahelyváltás helyett mennyire gondolkodnak a munkavállalók közös fellépésben, Karsai azt mondta: nehéz rávenni a munkavállalókat, hogy összefogjanak, így inkább a fent említett két stratégia, a túlórázás vagy a lelépés jellemző.
A szakszervezetek ezért igyekeznek a bértárgyalásokon olyan béreket javasolni, ami a vállalatnak is olyan szintet jelent, ahol már tudnak felvenni embert.
„Amikor elmegyünk egy céghez tárgyalni, azt nem mondhatom meg, hogy mennyit fizet a konkurencia, azt viszont el lehet mondani, hogy a fizetési rangsorban a cég például a hatodik helyen áll, és azért nem tud embert felvenni, mert az előtte lévő öt cég lefölözi a munkaerőt. Mi próbálunk olyan bért ajánlani a cégnek, ami mellett már fel tudnak venni munkaerőt. Ha pedig tudnak felvenni embert, akkor csökken a túlóra: mi így próbálunk tenni a túlórázás ellen. Azoknál a cégeknél, ahol nem akarnak bővíteni, de a munkát csak azért tudják teljesíteni, mert a munkavállalók fele túlórázik, ott a létszám növelésére próbáljuk rávenni a cégeket" – mondta Karsai.
Azt pedig mindkét szakszervezeti vezető megemlítette, hogy az utóbbi évekhez képest mostanában van a legnagyobb esélyük a sikeres érdekérvényesítésre, hiszen a munkaerőhiány miatt jelentősen javult a tárgyalási pozíciójuk a munkaadókkal szemben.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)