Tiszaújváros tavasszal egy olyan ügy miatt került a hírekbe, aminek egyszerre örülnek is meg nem is a Tisza-parti kisvárosban: megjelent ugyanis a sajtóban, hogy a Mol óriási petrolkémiai gyárat épít, amelyet több ezer vendégmunkás fog felhúzni a város szélén, a tervek szerint két év alatt.
Örülnek, mert az új gyár évtizedekig pörgetheti a mindig is az iparra épülő város gazdaságát, azért viszont már sokkal kevesebben lelkesednek, hogy a lakosság több mint 15 százalékának megfelelő külföldi költözik a környékre pár évre. Főleg miután elterjedt, hogy nagy részük Törökországból érkezik.
A történet azért is élvezte a sajtó kiemelt figyelmét, mert a magyar társadalomra az elmúlt években talán legjobban jellemző két folyamat találkozik benne:
a gazdaságot már évek óta sújtó munkaerő- és szakemberhiány, valamint az elsősorban a kormány politikája által gerjesztett migránspara, iszlamofóbia és általános idegengyűlölet.
Pedig a részben állami tulajdonú Mol beruházásával kapcsolatban a kormány se nagyon akarta gerjeszteni az idegengyűlöletet, ráadásul a kormány a petrokémiai gyár építését több mint 11 milliárd forinttal támogatta (sőt, ahogy nemrég megírtuk, egy új munkahelyre a poliolüzemben 69 millió forint támogatás jut, ezzel a kormány ennek a beruházásnak a támogatásával költ a legtöbbet egy új munkahelyre).
A Mol, a város szocialista vezetése és valamilyen szinten a kormány is kénytelen tehát megbirkózni az évek óta remek politikai fegyvernek bizonyuló idegengyűlölettel, és felkészülnie arra, milyen is lesz a vendégmunkások és a tiszaújvárosiak együttélése. Hogy hogyan is megy ez a felkészülés, azt most megnéztük a helyszínen.
A Mol még 2018 szeptemberében jelentette be, hogy 390 milliárd forintért poliolüzemet épít Tiszaújvárosban, amelyet a magyar cég megbízásából a német Thyssenkrupp kivitelez. Akkor ez nem kapott nagy sajtót, pedig a bejelentés a Mol szempontjából is fontos, hiszen egy újabb lépést jelent afelé, hogy a klasszikus olajcég az ipar más területein is megvesse lábát. Az üzemben olajszármazékokból poliolt gyártanak majd, amiből aztán poliuretán készíthető, ami, ahogy a Mol fogalmaz,
az ipar svájci bicskája: szinte mindenhol hasznosítják az építőipartól a bútorgyártáson át az autóiparig, textiliparig.
Mindez viszont túl sok idegen szót tartalmaz, így a szaksajtón kívül nem nagyon emlékezett meg Hernádi Zsolt bejelentéséről a média. A beruházás viszont a figyelem középpontjába került, miután elterjedt a pletyka, hogy a gyárat, ahol amúgy a tervek szerint úgy 200 ember dolgozhat hosszabb távon, nagyrészt török vendégmunkások építik majd fel.
Sőt, még olyan pletykát is hallhattunk, hogy a Mol még egy mobil mecsetet is felhúz a török dolgozóknak a direkt nekik épített konténervárosban.
A pletykák a parlamentig is eljutottak, ahol Jakab Péter jobbikos képviselő áprilisban már azt kérdezte Bodó Sándor foglalkoztatáspolitikáért és vállalati kapcsolatokért felelős államtitkártól: igaz- e, hogy „2500 török vendégmunkás érkezik Tiszaújvárosba”?
Az igazság ennél cizelláltabb. Ahogy a Mol az Index kérdésére megírta, valóban főként vendégmunkások jönnek a poliolüzemet fölépíteni, de nem 3000-en és nem (csak) törökök. A cég közlése szerint az építkezés csúcsán, a tervek szerint úgy 2020 közepén nagyjából 2000-2500 dolgozó építi majd a gyárat, akiknek nagy része külföldről érkezik majd.
A külföldiek nagy része, 80 százaléka viszont EU-s országokból jön: Romániából, Bulgáriából, Olaszországból, Portugáliából.
A maradék 20 százalékot pedig részben ukrán és török munkások teszik majd ki. Majd, mert még elég kevesen vannak, az építkezés éppen csak elkezdődött. Még az a konténerváros (vagy az önkormányzat által barátságosabbnak tartott megnevezés szerint mobil lakópark) is épül, a várostól úgy tíz perc autókázásra, a Mol Petrolkémia Zrt., vagyis a volt Tiszai Vegyi Kombinát területén, ahol a dolgozók lakni fognak.
Akárhogy is, a 3000 török vendégmunkásról szóló pletyka nem igazán könnyíthette meg a Mol és a Tiszaújváros vezetőinek dolgát, akik már egy ideje igyekeznek puhítani a város évek óta migránsozásra kondicionált lakóit és megnyugtatni mindenkit, hogy a vendégmunkások igazából jót tesznek a városnak, most is és a jövőben is. Fülöp György, a város MSZP-s alpolgármestere az Indexnek elmondta, hogy egy kidolgozott kommunikációs stratégia szerint rendszeresen tájékoztatják a város lakosságát arról, hogy mi lesz az építkezéssel, és hogy milyen várható hatásai lehetnek annak, hogy jön 2000-2500 vendégmunkás a településre.
Az önkormányzat azt igyekszik kommunikálni a város lakóinak, hogy a vendégmunkások azért vannak itt, hogy a város jövőjét építsék, hogy biztosítsák a város gazdasági alapját,
vagy ahogy Fülöp fogalmaz, függetlenségét, azt remélve, hogy akkor barátságosabban állnak hozzájuk a polgárok. Az pedig kétségtelen, hogy az új gyár jót tesz majd a városnak, amely sikeresen túlélte az ipar rendszerváltás utáni leépítését, és már most is jelentős adóbevételeket szed ipari vállalatoktól. A TVK-t megöröklő Mol már korábban is fejlesztett a városban, nemrég átadtak egy japán céggel konzorciumban épült műgumigyárat, és itt működik az amerikai Jabil elektronikai bérgyártó cég üzeme is.
De akárhogy is nézzük, egy 16 ezres kisvárosnak mindenképpen jelent problémákat, ha egyszer csak odaköltözik 2500 ember. Igaz, korántsem biztos, hogy egyszerre lesznek ennyien a városban, mert egyes dolgozók csak az építkezés bizonyos szakaszaira jönnek. Egyelőre a földmunkákat kezdték el, ehhez török és román munkások érkeztek, de a későbbi szakaszokhoz más országokból is jönnek dolgozók.
Míg a helyiek leginkább a közbiztonság miatt aggódnak, amit az önkormányzat új kamerarendszerrel és megerősített rendőri létszámmal igyekszik orvosolni (ez utóbbi ügyében ugyan nem a helyi, hanem a megyei rendőrkapitánysággal egyeztet a városvezetés), az önkormányzatnak amiatt vannak kétségei, hogy a város egészségügyi rendszere elbír-e még ennyi embert. Épp ezért azt kérték a Moltól, hogy lehetőleg oldja meg az alapellátást a kiépülő konténervárosban, amire a cég nyitott is. Orvos mellett elvileg még sok más szolgáltatás is elérhető lesz az új szálláshelyen, így elvileg aki nem akar, annak nem is kell majd bejönnie a városba.
Mecsetet viszont nem épít a Mol.
Azért bármennyi is lesz a szolgáltatás a konténervárosban, biztos lesznek, akik bejönnek a szabadnapjukon vásárolni, enni egy jót vagy szórakozni kicsit, aminek persze a helyi szolgáltatók nagyon örülnek. Igaz, beszéltünk olyan étteremvezetővel, aki vállalkozóként örült, hogy 2000 új potenciális vendég jön, magánemberként viszont egy kicsit szkeptikus volt, hogy mi lesz a vendégmunkásokkal.
Az alpolgármester szerint az önkormányzat mindent megtesz azért, hogy informálja a lakosságot, több fórumon is lehetőségük volt a polgároknak kérdezni a témában, ventilálni, a város vezetői pedig mindenkit igyekeznek megnyugtatni. Fülöp György szerint azért nincs olyan nagy aggodalom, de vannak, akik félnek kicsit, ami pár évvel ezelőtt, a nagy migránsparáztatás előtt nem igazán lett volna probléma.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem ez az első alkalom, hogy sok külföldi érkezik a városba egy időre. A már említett műgumigyárat például kb. 600-800 olasz munkás építette föl, akikkel remekül elvoltak a tiszaújvárosiak. Sőt, a városban több olasz étterem is nyílt, kifejezetten a vendégmunkások ízlésére hangolva és fogyasztásában bízva. A műgumigyár japán menedzsmentje számára pedig a szomszédos Polgáron béreltek ki korábban egy egész szállodát.
Az étteremtulajdonosok és boltosok mellett a kiadó vagy eladó lakásokkal bírók is megörülhettek a hírnek, hogy jönnek új vevők, sőt, a beruházás már meg is emelte egy kicsit a városban az ingatlanárakat. Ennek az az oka, hogy mivel egyelőre még nem készült el a konténerváros, azok a vendégmunkások, akik már megérkeztek, a város szállodáiban, panzióiban vagy kiadó lakásaiban kaptak szállást.
Az egyik szálloda vezetője szerint is vannak a városban olyanok, akik nagy üzleti lehetőséget látva az érkezőkben, panziókba fektettek, a szállodák viszont nem terveznek hosszú távon a vendégmunkásokból élni. Ettől függetlenül hallottunk román szót az aulában. Lesz is igény a szállásra, mert a Mol szerint a konténervárosban úgy 2000 ember lakhatását tudják majd biztosítani, így ha a munkások száma a csúcsidőben tényleg eléri a 2500 főt, akkor a városban vagy a környező településeken kell megoldani a lakhatást.
A városban tehát lépten-nyomon már lehet találkozni a vendégekkel, a tiszaújvárosi Facebook-oldalakra már beírták egyesek, hogy találkoztak a „román szakikkal”, akiktől alaptalan a félelem, ahogy a már itt lévő törökökkel „sincs baj”. Igaz, a kommentekben van, aki erre „majd ha a közelükben élsz” típusú válaszokat adnak, mások pedig a korábbi tapasztalatokra utalva írják, hogy eleinte az olaszokkal se volt baj (hogy később mi volt a baj, az nem derül ki).
Az viszont biztos, hogy ezeken a fórumokon nincs általános rettegés és migránspara, ahogy a tiszaújvárosi beszélgetéseink alapján sem borús, bár nem is feltétlenül pozitív a helyiek hozzáállása. Úgy tűnik, az az üzenet még nem feltétlenül ment át a lakosságnak, hogy végül kik jönnek és hányan, miként a 3000 törökről szóló pletykák sem tűntek el nyomtalanul.
És azt sem sikerült megnyugtatóan megválaszolnia még senkinek, hogy miért kell külföldről vendégmunkásokat hozni, legalábbis ezt a fórumokon és szóban is fölvetették a tiszaújvárosiak. A Mol erre azt válaszolja, hogy annyi magyar munkást szeretnének alkalmazni, amennyit lehet, viszont a városban zajló más beruházások lekötik a szakképzett munkaerőt.
Ráadásul az építkezéshez a Thyssenkrupp szervezi az alvállalkozókat; például azt hallottuk a városban, hogy a szerkezeti munkákat egy olasz cég végzi majd, amelyik a saját dolgozóit hozza. A városi újságnak nyilatkozó román és török munkások is azt mondták, hogy ők olyan cégnek dolgoznak, amely ilyen beruházásokra specializálódott, és mindig oda viszi őket, ahol éppen a munka van, így szinte állandóan valahol máshol dolgoznak, kéthavonta pedig hazamennek a családjukhoz.
Hogy miként alakul a kapcsolat a város és vendégei között, az a jövőben dől el, hiszen az építkezés még épphogy csak elkezdődött. A helyzet azért, úgy tűnik, nem reménytelen, még ha lesz is min dolgozni, hogy a városlakók és a vendégmunkások egyaránt jól érezzék magukat az alatt a nagyjából két év alatt, amíg egymás mellett kell élniük.