Nincs többé adófizetők pénzéből kitömött bank – ígéri az immár csak az EP pecsétjére váró európai bankunió, melynek embertelenül komplex szerkezetét a múlt hétig toldozták-foldozták a tagállamok. De vajon beszáll-e Magyarország?
Ne az adófizetők pénzéből mentsék meg a bankokat a jövőben, hanem egy közös alapból, amit a bankok befizetéseiből töltenek fel – ez a célja ennek a bonyolult, de mindenki igényét kielégítő rendszernek a lényege. A remények szerint ez lesz az euróválság kezelésének megkoronázása, amely valójában az elmúlt időszak egyik legnagyobb lépése a föderalizmus felé. Kérdés, ez meggyőzi-e a piacokat, és hogyan reagálnak majd az ügyfelek. A szerkezet egyelőre az eurózónára vonatkozik, de nyitva áll mindenki előtt. Vajon Magyarország csatlakozik-e?
Az Európai Bizottság szerint 2008 és 2012 között a pénzintézetek feltőkésítésre használt támogatások összvolumene elérte az 591,9 milliárd eurót (181 ezer milliárd forintot). Ez az EU 2012-es GDP-jének 4,6 százalékát teszi ki, és négyszer akkora, mint az unió éves költségvetése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az államok feltőkésítik a bankokat, de kezükben marad a bankok adóssága. Utóbbiak egyébként államkötvénybe is fektetnek, és így alakul ki az az ördögi kör, amelyben az adófizető jár rosszul. A rendszer ezt akarja orvosolni.
Megpróbáltuk pontokba szedni a bankunió főbb elemeit, hogy valamennyire áttekinthető legyen ez a diplomaták homlokára is sós izzadtságcseppeket gördítő monstre jogalkotási dossziécsomag. Íme!
A bankuniónak vannak bizonyos elemei, amelyek minden tagállamra vonatkoznak. Ilyenek például a tőkemegfelelésre vonatkozó szabályok, illetve a bankszanálás közös szabályai. Ezek mutatják meg, milyen sorrendben vegyenek részt a veszteségmegosztásban a bank tulajdonosai, a kötvénytulajdonosok, illetve a betétesek. A 100 ezer euró (mostanában nagyjából 30,7 millió forint) alatti betétekhez elvileg semmiképp nem nyúlnak. A pénzintézet összes kötelezettségének minimum nyolc százalékát ezen szabályok alapján kéne teljesíteni. Ezek után lehet beletúrni a nemzeti bankszanálási alapokba, amelyek létrehozását kötelezővé teszi a jogszabály.
Az eurózónás államok (és a bankuniókhoz csatlakozók) belenyúlhatnak majd a közös bankszanálási alapba. Először a közös fiókban található nemzeti borítékokba, majd a nemzetinek számító fiókba. Ha ez sem elég, különadót kell kivetni az adott tagállamok bankjaira. Ha ez sem elég, akkor a közös alapon belül egymásnak hitelezhetnek a tagállamok. Ezután az európai mentőalaphoz (ESM) csak akkor férhetnek hozzá egy tagállam bankjai, ha az ország programért folyamodik a pénzügyi szektor stabilizálása érdekében, mint tette ezt Spanyolország. Ez a rendszer 2015-tól indul, maga a „tűzerőt” adó alap 2016-tól működik majd.
Megegyeztek az eurózónás tagállamok abban is, hogyan épüljön fel az a közös bankszanálási alap, amely majd állja a bankok veszteségeit, ha ismét baj lenne. Ezt egyébként nem uniós kereteken belül, hanem külön nemzetközi megállapodás keretében hozzák létre jogi problémák miatt. Ez 2023-ig töltődik fel teljesen, méghozzá 8 év alatt 55 milliárd eurót (16,8 ezer milliárd forintot) kell összekalapozni a bankokra kivetett adóból, évente 7 milliárdot. Ezt a tagállamok fizetik be, de egyelőre még nem bontották le, pontosan ki mennyit. A lényeg, hogy a befizetett pénzeket fokozatosan „közösségiesítik”. Magyarán nagy nehezen mégiscsak el lehet majd jutni a német adófizető pénzéhez, de az nem most lesz, és nem lesz egyszerű.
Megalakul az egységes bankfelügyelet is, azaz az eurózóna tagállamaiban már nem csak a nemzeti felügyeletek figyelik a bankok működését. A nagyobb bankok felügyeletét, melyek száma körülbelül 130-ra rúg és a bankrendszer 80 százalékát teszik ki az Európai Központi Bank (EKB) veszi át. A többi megmarad a nemzeti felügyeletek hatásköre alatt. A rendszerhez bárki csatlakozhat. Eddig egyedül Nagy-Britannia közölte, hogy ők biztos nem állnak be az EKB alá. Elvileg novemberben veszi át a központi bank a felügyeletet, de először még stressztesztet és az eszközök felülvizsgálatát hajtják végre, s csak egészséges bankot vesznek át.
Elvileg az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek, de nyilván a piacnak és a tágabb értelemben vett nyilvánosságnak is lesz véleménye. Az EKB bevonása ellen az volt az egyik legerősebb érv, hogy a közös jegybank hitelessége, szakmai függetlensége eddig nagyon jónak számított.
Persze, ha átláthatatlanul vagy szakmailag megkérdőjelezhető módon bonyolódik bele az EKB a bankszanálás politikailag is érzékeny ügyeibe, ez a hitelesség megkérdőjeleződhet, ami az EKB többi tevékenységét is negatívan befolyásolhatja. Az biztos, hogy fontos, de nagyon kényes területet kaptak most az uniós jegybankárok.
A felügyelet vezetése, amelyben képviseltetik magukat a tagállamok felügyeltei. A döntést aztán jóváhagyja (vagy nem) az Európai Bizottság (erre a kitérőre a jogalap miatt volt szükség), és rendkívüli esetben a tanács, azaz a tagállamok elé is kerülhet egy-egy bank ügye. Mindezt a tervek szerint egyetlen hétvége alatt kéne lerendezni piacnyitásig, de uniós források fogadkoznak, a mai világban ez nem lehet gond.
Ha választhatna, hogy ki felügyelje, Matolcsy György vagy az EKB, melyiket választaná? Hiába is morfondíroznak el ezen a magyarországi bankok, a döntést a kormány hozza. Magyarország eddig kivárt, mert a kormány látni akarja, hogyan működik a rendszer, addig a Matolcsy vezette MNB marad a független felügyelet. Ha csatlakoznánk az uniós rendszerhez, azt az EKB-nél kellene majd jelezni. Ha kimaradunk, de egy nálunk is működő bankot kell szanálni, a magyar felügyelet vezetője jelen lesz a döntéseknél, de nem szavazhat.