Pont kerülhet a devizahitelesek körüli cécóra, a hibázó állam-ügyfél-bank hármasból a bankok elviszik a balhét, és nagyjából ezer milliárdot fognak odaadni a hiteleseknek. Teljesen ugyanakkor csak jövő év vége felé fogjuk látni, hogy mennyit kellett fizetni és milyen rövid távú hatásokat hoz a visszamenőleges hatályú csomag. Azok járhatnak a legjobban, akik nem csináltak semmit és azok járhatnak rosszul, akik külön pereskedtek, és esetleg a törlesztőrészleteket sem fizették. Itt vannak a legfontosabb kérdések és válaszok.
Olvastam, hogy vége a bankok gyorsított pereinek, és Rogán Antal fideszes politikus elégedett. Most akkor az állam földbe döngölte a bankokat?
Igen, megint. A végül perelő 71 pénzintézet közül 6 tudott bármi olyat mondani, amiben első fokon részben igazat adott volna nekik bármelyik bíró. Ez elég borítékolható is volt, nehéz egy olyan jogszabály ellen védekezni, ahol az évekkel ezelőtti szerződéseknek kell megfelelniük egy most nyári jogszabálynak. Miközben a bírókon is sokszor nagy lehetett a kormányzati nyomás.
De miért megint?
A végtörlesztésnél is némileg hasonló volt a helyzet. Ott a bankoknak azokat a gazdagabb devizahiteleseket kellett pár száz milliárddal megdobniuk, akik gyorsan össze tudtak rántani pár millió forintot, hogy kedvezményes árfolyamon törlesszék a tartozásukat. Most ezermilliárdos lehet az a teljes összeg, amit a bankoknak a devizahiteleseknek kell adniuk.
Hagyjuk már ezt, nem is emlékszem rá. Különben is, jól értem, hogy most a szemét bankokat kéne még védenem? Akik elveszik a pénzemet, hogy aztán sose adják vissza?
Nem ilyen egyszerű a helyzet. A Matolcsy-féle szakmaiságtól még nem átitatott MNB látványosan bemutatta ( 63. oldaltól), hogy tényleg indokolatlanul és érezhetően szívatták a devizahiteleseiket a magyar bankok. Ugyanakkor ezt megtehették, mert az akkori szabályozás engedte, tehát az állam is elég sáros az ügyben. És persze a fogyasztó is, ha valaki nem fogja fel, hogy milyen kockázatokat vállal egy szerződéssel, attól még felelős marad érte. Akkor is, ha utólag úgy érzi, hogy a szerződés lényegét sem értette. Szóval annyi mindenképp igaz, hogy mindhárom fél hibáztatható, most viszont az egész balhét a bankok nyakába varrták.
Jó-jó, de bárcsak ne kéne végighallgatnom még egy kiselőadást a bankrendszer gazdasági szerepéről vagy a visszamenőleges jogalkotás hatásairól! Inkább térjünk a lényegre, mennyi megmentési pénzt kapok?
Attól függ. Bankonként és szerződésenként is nagy különbségek lehetnek. Ráadásul eltérő futamidővel vettek fel az emberek, eltérő árfolyamokon eltérő mennyiségű pénzt. Két dolgot kell megnézni, hogy ki tudjuk számolni azt, hogy mennyi jár vissza. Az egyik az árfolyamrésből származó különbözet, amire az MNB adott egy képletet útmutatóval. Ez nagy vonalakban annyi, mintha havonta kivonnánk a valós hitel tőkerészéből az MNB-középárfolyamon újraszámoltat, a különbség az ügyfél nyeresége. Ha a szerződés már megszűnt, akkor még kamatos kamat is jár az ügyfélnek erre a különbözetre.
A másik az egyoldalú szerződésmódosításból elérhető nyereség az ügyfélnek, itt a egyoldalú banki szerződésmódosítás nélküli összeget kell külön kivonni a módosítással megnöveltből, ezt kapja az ügyfél. Erre nincs képlet, de hasonlóan kell eljárni mint az árfolyamrésnél, és az MNB majd ellenőrzi a bankokat, hogy ennek szellemében számolták-e ki.
Oké, de ez nagyjából mennyi?
A pénzcentrum csinált egy próbaszámítást egy átlagosabb, 8 millió forintos frankalapú hitelre: eszerint kétmillió forint körüli visszajáró összeg jött ki a két összetevőt együtt vizsgálva. Ha csak egyszeri kamatemelés történt, akkor persze a visszajáró pénz is kevesebb.
Összességében azonban arra lehet számítani, hogy varázsütésre a törlesztőrészlet 20-30 százalékkal is csökkenhet, míg a tartozás 20-25 százalékkal. Egyébként a bank is tájékoztatni fog arról minket, hogy mi mennyivel csökken. Ha nem vagyunk elégedettek a bank által kiszámolttal, akkor egy hónapon belül panasszal élhetünk náluk.
Ezt akkor majd kiszámolom magamnak, de mikor kapom meg?
Törvényben rögzített, hogy meddig kell elszámolnia a bankoknak. Ez banktól függően elég sokféle lehet, de leghamarabb jövőre. Az elszámolások időpontjai a bankperek lezárásától is függnek, amiket most még nem lehet tudni. A törvény alapján viszont ezekkel lehet kalkulálni:
| Az elszámolás menete | |
| Kamatemelés miatt nem perlő bankok | 2015. január 15.-29. |
| 2014 vége előtt lezárt perek | 2015. február 14.-28. |
| 2014 után lezárt perek | A per lezárása utáni 60 napon belül |
| Más okból perlő bankok | 2015. augusztus 15.-29. |
| Ez ügyben semmiért nem perelő bankok | 2015. április 16.-30 |
| Kedvezményes végtörlesztők | 2015. november 30-ig |
Jó, akkor várok. Egyébként mit kell csinálnom addig?
Leginkább semmit. Ha megváltozott a lakcímünk, azt be kell jelenteni a banknál különben nem fog tudni értesíteni minket, de ennyi. Ha megszűnt már a szerződés, akkor még bankszámlaszámunkat is meg kell adni az érintett banknak vagy be kell menni egy fiókjába felvenni a pénzt majd. Ha viszont sikeresen elbújunk a bank pénze elől, akkor is külön, kamatmentes számlán tartalékolják azt nekünk.
De alapesetben, még fennálló hitelnél a meglévő tartozásból vonják le a visszajáró pénzt.
Csak a perspektíva kedvéért, az MNB számai szerint ennyi élő devizahitel-szerződés volt a különböző típusokban a lakosságnál tavasszal:
Azok pedig, akik megkötötték ezeket a szerződéseket, a legutóbbi számok szerint átlagosan ekkora tartozást görgetnek maguk előtt:
És ezek csak a lakossági devizahitel-szerződések. A vállalatok devizahiteleinél nincs statisztika szerződésszámra bontva, de összegre valamivel nagyobb pénzről van szó, mint a lakossági devizahiteleknél. A lakosság forinthiteleiből is nagyon sok van: félmillió darab forintalapú lakáshitel (a felük támogatott), még negyedmillió szabad felhasználású- és gépjármű-hitel, továbbá rengeteg, több mint hatszázezer kisebb összegű személyi hitel.
Akkor esetleg mi lenne ha addig nem is törlesztenék tovább?
Az nem lenne jó, mert a hitel fennmaradó részét azért ki kell fizetni. Magával szúr ki, aki újra tetemes tartozást halmoz fel az elmaradt törlesztőrészletekkel.
Ha végtörlesztettem vagy más eddigi mentési programba szálltam be, akkor mit kapok?
Valószínűleg már nem sokat. Az ügyfélnek adott korábbi kedvezményeket ugyanis a bank levonhatja a mostani kedvezményekből, a végtörlesztés pedig fajsúlyos kedvezmény volt.
Az árfolyamgátas adósok esetében a bankok által átvállalt összeget ki kell vonni a visszatérítésből és ezután a gyűjtőszámlán lévő összeget kell csökkenteni a pénzből. Csak ezután lehet a hitel tőketartozását csökkenteni, ha marad még fennmaradó összeg.
A Nemzeti Eszközkezelő által átvállalt kölcsönök esetében az ügyfelek nem kapnak pénzt, a bankoknak az Eszközkezelővel kell elszámolniuk. A végtörlesztők mindenesetre jövő márciusban egész hónapban ingyen megkérhetik a bankot, hogy csináljon nekik is elszámolást.
Autóhitelem is van, arra is vonatkozik?
Igen, akinek öt éven belül járt le a hitele vagy még most is fizeti, annak ugyanúgy visszajár valamennyi pénz a fenti képletek alapján. Meg minden más devizahitelesnek is, legyen szabad felhasználású jelzáloghitel vagy személyi hitel. Akinek öt évvel ezelőtt lejárt a hitele, azt egyébként amúgy is alig érintette a válság utáni perpatvar.
És a forinthitelre?
Arra is, értelemszerűen ott csak az egyoldalú kamatemelésről van értelme beszélni.
Rendben, de mi van, ha előrelátóan a gondok kezdetén inkább gyorsan forinthitelre váltottam az eldurvulni látszó devizahitelemet?
Akkor most legfeljebb verheti a fejét a falba, mert a legtöbb ilyen ügynél jobban járt volna, ha inkább hagyja elszállni a devizahitelét és vár az állami segítségre.
Mi lesz azokkal, akik már perre vitték a hitelügyüket?
Ők jó eséllyel nem jártak jól. Fel vannak függesztve azaz akár csak részben az árfolyamrés vagy az egyoldalú kamatemelés miatti perek, a perköltséget pedig külön törvényben rendezik valamikor. Ha az adósok megkapták az elszámolást, akkor egy hónap múlva folytathatják a pereskedést, ha fentiek mellett más miatt is pereltek.
Na jó, csak vicceltem, nincs is problémás hitelem. Akkor ez az egész valójában nem érint, igaz?
Nem igazán, valamennyire mindenkit érint, ha megdrágulnak nehezen kikerülhető banki szolgáltatások. Azt nem nehéz belátni, hogy ha pár százezer embernek kell adni most összesen ezer milliárdot, akkor ennek egy jó részét a többiektől kell visszaszedni. Az ezermilliárd nagyon sok pénz, a bankrendszer össztőkéjének a harmada, a legszélsőségesebbeken kívül senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezt majd lenyelik profitorientált szervezetek. Már csak azért sem, mert ők sem a saját pénzükkel duhajkodnak, el kell számolniuk a tulajdonosaik felé. A mostani kedvezményezettek pontos számát még nem látni pontosan, annyit lehet tudni, hogy 209 ezer lakás-, 260 ezer szabad felhasználású, 122 ezer gépjármű- és 81 ezer személyi célú hitelt kell a bankoknak áttekinteniük