A hitelesek csúnyán hoppon maradtak, de a Bankszövetség sem örülhet még. Bár azért már elkezdték. A legérdekesebb, hogy most már végképp nem érteni, hogy mi értelme volt az éveken át tartó háborúskodásnak, hiszen végül minden érintett megszívta, még a kormány is. Egyetlen egy végérvényes győztes azért kiemelkedik a mezőnyből, az újabb zsebpénzhez jutó Matolcsy.
Tegnap benyújtották a fair bankokról szóló törvényjavaslatot (részletek ebben a cikkünkben), viszont az egyelőre nem derül ki belőle, hogy milyen szinten rögzítenék a forintosított hitelek kamatszintjét.
A forintosítás miatt átlagosan nagyjából 25 százalékkal csökkennek majd a törlesztőrészletek a devizahitelek átváltása után, míg sajtóértesülések szerint nem a devizahitelek eredeti kamatát, hanem eredeti kamatfelárát állítanák vissza, értesült a Portfolio.
Az Alkotmánybíróság is teljesen leokézta, tehát megvalósulhat a devizahitelesek állami kimentésének következő fordulója. Lényegében piaci árfolyamon, az euróhiteleket 308,97, a svájcifrank-hiteleket pedig 256,6 forintos árfolyamon forintosítják.
Ez azt jelenti, hogy nem lehetnek túl boldogak azok, akik nyártól hittek Rogánnak, hogy a piacinál kedvezőbb árfolyamon történik majd a forintosítás.
„Mi egy dolgot kértünk a kormánytól, hogy ne azon pironkodjunk, hogy a piaci árfolyamon forintosítsuk a hiteleket, mert azt gondolom, hogy ez méltánytalan lenne az emberekkel szemben, hiszen ők nem tudták, hogy mekkora árfolyamkockázatot vállaltak" – mondta a most ezek szerint pironkodó Rogán még júniusban a Portfolio szerint. Persze a figyelmes szemlélőnek talán feltűnhetett, hogy ősszel már inkább csak „árfolyamról” beszélt, a „kedvező árfolyam” szépen lassan eltűnt a mondanivalói közül.
Még nagyobb meglepetés, hogy Kósa Lajos még pár hete is pont az ellenkezőjével nyugtatta az érintetteket. Szerinte „kacsa a devizahitelek piaci árfolyamon való forintosítása”, és
a piaci árfolyam a devizahiteleseket olyan mértékben hozná lehetetlen helyzetbe, hogy amit eddig adtunk segítséget, annak semmi értelme nem lenne, nem is ez a szándék.
Most mégis csont nélkül a „semmi értelme” forgatókönyv valósult meg. Ráadásul Varga Mihály korábban csak lehetőségként beszélt a forintosításról, viszont legfrissebben már „gyakorlatilag kötelezővé” vált a Kovács Zoltán kormányszóvivő szerint.
Ez viszont egy olyan problémát vet fel, hogy gyakorlatilag a devizahiteleseknek erőszakkal zárják a pozícióit, ha netán visszaerősödne a forint bármennyit is a következő időkben, akkor az abból származó nyereségüket az adósok elbukják.
Egyelőre nekik még mindig semmi teendőjük, azon túl, hogy megvárják, hogy végül mi lesz.
A bankok vélhetően februárig elszámolnak az egyoldalú kamatelmésekkel, az árfolyamrésből visszaadandó pénzekkel, és a forintosítás részleteiről is minden ügyfelet tájékoztatnak.
Mégsem tudni, hogy mennyit fognak nagyjából veszteni, mert egy fontos részlet még hiányzik: hogy a forintosított hitelekre milyen kamatot adhatnak majd. Az már megvan a „fair bankrendszerről” elnevezett törvényben, hogy milyen feltételek mellett lehet majd bankot váltani, de az nagyon nem mindegy, hogy bukniuk kell-e majd a kamatokon.
Itt a dilemma az, hogy ha nem szívatják meg a bankokat egy kötelezően alacsony kamatszinttel, akkor az adósoknak hamar újra megnőhet a tartozásuk és a törlesztőrészleteik is.
A bankok már előre elképesztően hálásnak tűnnek, Kovács Levente, a Bankszövetség főtitkára már olyat is mondott, hogy „jól fog járni, aki bízott a kormányban és bízott a Bankszövetségben”. Ez alatt annyit kell érteni, hogy aki belépett az árfolyamgátba, és nem csúszott meg a törlesztőrészletekkel, azok szinte biztosan jobban járnak, mint a többiek. Az árfolyamgátba nagyjából az érintettek 40 százaléka lépett be. A legjobban persze a gazdagabbak jártak, ők a végtörlesztéssel kiszállhattak az egészből 180 forintos frankárfolyamon, a maradék kapta most meg a 256 forintos árfolyamot.
Devizahiteles és forinthiteles közt már kuszábbak a viszonyok. Aki ugyanis 2008 előtt vett fel devizahitelt, és utána végig várt az állami segítségre (de nem tudott hirtelen a végtörlesztésre előkapni pár milliót), az jó eséllyel jobban jár, mint az, aki a biztonságra törekedve eleve forintban vette fel a hitelét. Ezt mondja legalábbis a Bankszövetség. Pontosabban „a devizahiteles ugyanúgy jár, mint a forinthiteles, ha a 2008-as évvel számolunk, de ha korábbi éveket nézzük, akkor a devizahitelesek jobban járnak, mint a forinthitelesek" – mondta Becsei András, a Bankszövetség alelnöke a Pénzcentrum szerint.
Zsiday Viktor elemző szerint „egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt évek kötélhúzása után egy olyan szuboptimális megoldást sikerült kiharcolni, ami rossz a hitelfelvevőknek, a bankoknak, és az egész gazdaságnak". Ő azzal érvel, hogy a folyamatos hadakozás és ígérgetés miatt a banki hiteleket kevésbé fizették az ügyfelek, a bankok veszteségesek lettek, nem hiteleztek, és még különadókat is kaptak a nyakukba, amitől csökkent a növekedés.
Szerinte sokkal jobb megoldás lett volna már az elejétől kezdve, például a legtöbbek által emlegetett futamidő-hosszabbítás és kamatszintszabályozás.
A legjobban azonban vitán felül Matolcsy György jár az egész hadművelettel. A Nemzeti Bank ugyanis őrült sokat fog keresni ezzel, hiszen ők váltják át majd a pénzt a forintosításhoz a devizatartalékból.
Az lenne tisztességes, ha ez a haszon nem Matocsy eltitkolható befektetéseire menne, hanem államadósság-csökkentésre, hiszen mindannyiunk tartalékából mindannyiunk adósságterheit lehetne csökkenteni - hívta fel a figyelmet Pápa Levente az Együttől. De szerinte a rászoruló devizahiteleseknek is jobb ötlet lenne odaadni, ahelyett, hogy ezen keres az MNB.
Ebből úgy lesz pénzük, ha a nagyjából 290 forintos átlagos árfolyamon bekerült eurót 308 forintért adják oda bankoknak, akkor 18 forintot kerestek minden egységnyi átváltáson. Ehhez 8 milliárd euróra gondoltak, tehát ha mindent átváltanak, akkor egy mozdulattal 144 milliárd forint üti az MNB markát.
Amiről pedig tudnunk kell, hogy újabban az már „nem az állampolgárok pénze, hanem az MNB-é”, és azt csinál vele Matolcsy, amit akar. Nincs felette érdemi kontroll, vehet belőle még kastélyokat, vagy végül talán kinyomtathatja a tankönyveit az iskolájához, nemcsak hogy senki nem szólhat bele, de lehet, hogy ki se fog derülni, mert nem kötelessége a részletes tájékoztatás sem.
Kommentelje a cikket az Index Facebook-oldalán: