Február elején lépett hatályba a fair bank törvény, amely alapjaiban határozza meg, miként változtatják meg a bankok a hiteleink kamatát a jövőben. A Pénzcentrum
megnézte, hogyan és mekkora mértékben változhatnak meg a törlesztőrészleteink.
Alapvetően két típusa létezhet csak a kölcsönöknek:
A fix kamatozású kölcsönöknél a kamatok három éven túli változását a kamatváltoztatási mutató határozza meg.
A referenciakamatozású kölcsönöknél (amelyek közé a forintosított devizahitelek is tartoznak) viszont más a helyzet: a kamatjuk egy referenciából (pl. BUBOR vagy ÁKK hozam) és a kamatfelárból áll össze. A kamat a kamatperiódusok lejártával (pl. 3 havonta) változhat, így a törlesztőrészlet is, ha például az MNB alapkamatot emel. A kamatfelárat viszont szintén csak legalább 3 évente változtathatják meg a bankok, mégpedig egy kamatfelár-változtatási mutató alapján.
A lakossági hitelek kamatai ezeknek a mutatóknak megfelelően változnak, meghatározzák azt, mennyivel emelkedik vagy csökken a hitelünk kamata és törlesztőrészlete akkor, amikor a kamatperiódusunk vagy kamatfelár-periódusunk lejár.
A változás mértéke és iránya a kamatváltoztatási mutatótól, illetve a kamatfelár-változtatási mutatótól függ, ezek többsége az ÁKK referenciakamatához vagy az úgynevezett BIRS-hez - (budapest interest rate swap), ami egyfajta bankok közötti kamatcsere ügylet - van kötve, de van olyan mutató, ami lehetőséget teremt a banknak arra, hogy a hitelezésre kivetett állami terheket továbbhárítsa a fogyasztókra.
A kamatváltoztatási mutató alapján a fix kamatozású hiteleknél ezek közül a mutatók közül választhatnak a bankok a szerződéskötéskor, ami alapján a későbbiekben kamatot emelhetnek vagy csökkenthetnek:
A referenciakamatozású kölcsönöknél a referencia változásakor a kamatszint is megnő vagy lecsökken, a kamatfelár azonban csak három év után változhat. Ennek mértékét a kamatfelár-változtatási mutatók határozzák meg, amikből a jegybank eddig ötöt fogadott el:
Két hitel példáján keresztül mutatjuk be, hogy mennyit emelkedhet a törlesztőrészletünk a mutatók alapján.
Az egyik hitel egy fix kamatozású, 4,81 százalékos induló kamatú, átlagosnak mondható lakáshitel (ötmillió forint, 15 éves futamidővel), aminek a kezdeti törlesztőrészlete 39 ezer forint lenne. Ez az öt éves ÁKK referenciahozam négy százalékpontos emelkedés mellett 53 ezer forintig nőhetne, mivel a kamat a mutató szerint négyszer 1,25 százalékpontot emelkedik, így a kamat 9,81 százalékra hízik. Lényeges, hogy az alkalmazott mutatónál a kamatperiódus hossza öt év.
A másik példánál egy referencia-kamatozású hitelt veszünk, aminél a referencia kamat mellett a kamatfelár-változtatási mutató határozza mg a hitelkamatot. Az ÁKK öt éves referenciahozama és a BIRS-t figyelembe vevő mutató alapján a törlesztőrészlet 43 ezer forintról indul.
Ha a referencia hozam egy százalékponttal nő, míg a BIRS gyorsabban, akkor a kamatfelár-mutató változása negatív tartományba csap át, vagyis nem növelni fogja a hitelkamatot, hanem csökkenteni. Az BIRS fél százalékpontos növekedése és a referencia egy százalékpontos növekedése mellett a hitelkamat 0,75 százalékkal nő, viszont másfél százalékpontos BIRS növekedés és egy százalékpontos referenciahozam növekedés mellett a hitelkamat csak fél százalékpontot ugrik. Ez alapján a kezdeti (40 ezer forintos) törlesztőrészlet négyszeri refernciahozam és BIRS emelkedés után közel 49 ezer forintig nőhet meg.
Kérdés, milyen kezdeti kamatszinthez képest változtathatják meg a bankok a fenti szabályok szerint a hitel kamatát. A forintosítás utáni első kamatszintre az alábbi szabályok vonatkoznak, ehhez képest kell értelmezni a fenti módosítási lehetőségeket: