A HSBC-vel megint sok a baj. Most az derült ki viszonylag részletesen, hogy hogyan javasoltak adócsalást a gazdag ügyfeleik tízezreinek a svájci leánybankjuknál. Az ügyfelek pedig külön megérnek egy misét.
A HSBC banknak megint sok vaj van fején. A világ második legnagyobb bankcsoportja nemcsak onnan lehet ismerős a magyaroknak, hogy egy évig saját névvel voltak jelen Magyarországon is, hanem például onnan is, hogy néha lebuknak, hogy tudatosan Irán, terroristák vagy mexikói drogbárók pénzeit mossák tisztára. Vagy hogy más bankokkal együtt manipulálhatták a bankközi kamatlábakat, vagy épp az arany vagy az ezüst árfolyamát, vagy épp más versenyszabályt szegnek meg. Alaposan utána kellene járni, ha olyan nagy bankbotrányt szeretnénk találni az elmúlt időszakból, amiben nem voltak benne.
Ha lebuknak, jellemzően sűrűn bocsánatot kérnek, elhatárolódnak a figyelmetlen leányvállalatuktól, fizetnek egy adag pénzt a felderített esetek után az őket elkaszáló hatóságnak, és egy sereg tanácsadónak is, akiket hivatalosan arra bérelnek fel, hogy legközelebb kisebb eséllyel következzen be ilyesmi.
Legújabban az az ügyük került elő, hogy több tízezer ügyfelüknek tanácsoltak adócsalást. Egészen pontosan még egy 2003-as uniós direktíva mondta azt ki, hogy egy feltétellel maradhatnak meg az uniós polgárok Svájcban elrejtett, titkos betétei, ha adóznak az elrejtett vagyonból származó jövedelem után 15 százalékot a saját országuknak. Később pedig országoktól függően egyre többet.
A HSBC viszont kitalált egy másik, jóval olcsóbb megoldást az ügyfeleinek: hogy inkább ne fizessék ki ezt az adót egyáltalán. Ezt viszonylag egyszerűen és azóta is népszerű formában meg lehetett tenni offshore cégeken keresztül, a szabályozás ugyanis csak magánszemélyekre vonatkozott.
Aki nagyon biztosra akart menni, annak még azt is javasolták, hogy az offshore cégét mondjuk egy liechtensteini alapítvány birtokolja, ahol viszont teljes anonimitás volt garantálva az ügyfélnek. De még az alapítványnál sem tűnhetett fel egyébként senki tulajdonosnak, csak „adományozónak”.
Persze mögöttes szerződésekkel azért rendezték, hogy az ügyfél hozzá tudjon jutni a pénzéhez, ha kell. A HSBC-nél pedig az ügyfelük helyett eljáró offshore céget is csak egy számmal jelezték a számlatulajdonos helyénél, hogy a banknál esetleg nem beavatottak véletlenül láthassanak rá az ügyfél bármilyen adatára. A banki menedzserek pedig kizárólag személyesen vagy közvetítőn keresztül érintkeztek az ügyfelekkel, hogy minél kevesebb nyom maradjon.
Az ügy úgy derült ki, hogy a HSBC egyik svájci IT-biztonsági szakembere, Hervé Falciani 2007-ben ellopott egy csomó banki ügyféladatot 2005–2007 közöttről, és azonnal elmenekült vele – egyébként a HSBC pénzén – a francia rendőrséghez. A franciák letartóztatták, de nem adták ki Svájcnak, miután megtudták, hogy mit hozott magával.
Nagyjából 130 ezer adócsaló ügyfél feltehetőleg szinte minden banki adata volt nála, ám ezekből eddig csak kétezret hoztak nyilvánosságra. Ez az az úgynevezett Lagarde-lista, amit a görög kormány kapott meg a franciáktól, hogy könnyebben ki tudják fehéríteni a gazdaságukat.
2010-ben a brit adóhatóság is kapott egy több mint ezerfős listát, és ettől fű alatt gyorsan be is folyt 135 millió font (mai árfolyamon nagyjából 55 milliárd forint) elmaradt adó, de csak egy embert ítéltek el, egy név sem került nyilvánosságra, és a brit HSBC ellen sem indult semmilyen eljárás.
Tavaly decemberben pedig Svájc perbe fogta Falcianit ipari kémkedésért és banktitok megsértéséért. A HSBC szerint ők hibáztak, de Falciani egyenesen romlott ember, mert nem bejelenteni akarta az adatokat, hanem eladni. 2012 óta Falciani az USA kormányának tanácsára már Spanyolországban van, mert az amerikaiak szerint ott nehezebb megöletni. Titkos helyen él, az ENSZ költségén maximális védelem alatt.
Most ezekből az adatokból szerzett meg egy adaggal számos újság, a Le Monde-tól a Guardianon át a BBC-ig.
„Megbeszéltük az ESD-T, és arra jutottak, hogy csinálnak egy (...) panamai céget külön egyéni aláírási joggal, ami megkapja ezeket az eszközöket ” – írták a banknál az egyik egyesült királyságbeli ügyfélcsoportról. „Hosszú ESD-megbeszélés... az ügyfél aláírt egy levelet, hogy átutaljuk a számlájáról az eszközöket egy brit Virgin-szigeteki cégnek" – mondták egy másikról.
Az HSBC tájékoztatása szerint a svájci leánybankjuk 1999-es megvásárlása után „nem integrálták azt teljesen a vállalati struktúrájukba”, ezért „jelentősen gyengébbek” voltak ott az ellenőrzési mechanizmusok. Az HSBC szerint a svájci privátbanki szektor eltérően működött a múltban, így „előfordulhatott”, hogy olyan ügyfelei is lehettek az HSBC-nek, akik „nem teljesítették teljes mértékben adózási kötelezettségeiket" az Inforádió szerint.
Azt is bejelentették, hogy azóta a svájci privátbanknál „radikális” változások voltak. A 2007-es 30 ezerről 2014 végére 10,3 ezerre csökkent a vezetett számlák száma, és együttműködnek az illetékes hatóságokkal, amelyek adóügyekben vizsgálódnak.
Egy észak-londoni gyémántkereskedőnek pedig például egy liechtensteini ügynökség egyből Szamoán csinált offshore céget, hogy még nehezebb legyen lekövetni a vagyonát, a Guardian információi szerint. Tudatosan, gond nélkül kezelték nemzetközi bűnözők, korrupt üzletemberek vagy más, nagyon gyanús kockázatú ügyfelek pénzét ilyen módon.
Ráadásul elképesztő mennyiségű készpénzt fogadtak be és adtak ki, pedig jóhiszeműen annak is nagyon gyanúsnak kellett volna lennie, ha valaki utalás helyett Hollandiából vagy Dániából Svájcig repül egy bőröndnyi helyi pénzzel, hogy ott betehesse egy anonim számlára. Vagy pláne, hogyha valaki Svájcig utazik azért, hogy rendszeresen felvegyen mondjuk egy nagy adag angol fontot.
Azért kellett az ügyfélnek saját magának rohangálnia, mert a HSBC a tisztára mosott készpénz átcsempészését máshova már nem vállalta, mondván, ők tulajdonképpen csak passzív felek akarnak maradni ezekben az ügyletekben.
A Guardian által kiadott nevek alapján például Arlette Ricci, a Nina Ricci parfümmárka örökösnőjének például 2005-ben tíz 7500 eurós boríték volt készenlétben a fenti típusú számlán. Vagy Westmorland Earljének kisebbik fia, Harry Fane ékszerkereskedő is gyakorta élt a lehetőséggel, vagy Torben Lenzberg dán húskereskedő, akinél a bankosok odaírták az adataihoz, hogy tilos felhívni, valószínűleg azért, mert tudták, hogy a dán joggal nincsenek összhangban ezek a műveletek.
Eufemio Fuentes, a hírhedt doppingdoktor például csak 2005-ben 265 ezret vett ki euróbankjegyben Svájcban, állítása szerint azért, mert akkoriban vett egy hajót, és a lánya kórházi számláit is inkább ebből a készpénzből fizette. De szerepel még Uma Thurman lányának apja, a befektető Arpad Busson vagy számos angol képviselő vagy akár a brit konzervatív, akár a Munkáspárt nagyobb finanszírozója is kópék a listáján. De állítólag csak politikusból annyi van a listán romántól oroszon át tunéziaiig, hogy arról valószínűleg még külön cikkeket érdemes várni.
De ott van még Antonov orosz bankár, a Portsmouth focicsapat korábbi tulaja, akit kiutasítottak Angliából, mivel azzal vádolják, hogy a litván Snoras banktól pár százmillió fontot ellopott. Esetleg a török Selim Alguadis, akit a líbiai nukleáris fegyverkezés fontos beszállítójának tartanak. És mondjuk Li Peng, a korábbi véreskezű kínai miniszterelnök lánya is szerepel az érintett ügyfelek közt.
Vagy Szejsembajev kazah és Makszimov ukrán bankárok, akiket szintén piszkos ügyekkel vádolnak Angliában, továbbá számtalan elítélt fegyver- és gyémántkereskedő, diktátorok nyilvánvaló strómanjai, drogkereskedők és más bűnözők is. De kellemetlen kérdéseket várhat még John Malkovich, Tina Turner vagy épp David Bowie is.
A HSBC jellemzően egyébként figyelmeztette az ügyfeleit, hogy mekkora készpénzcsomagokkal nem hívják fel még magukra az adott ország adóhatóságának a figyelmét. A HSBC bankcsoportot a kérdéses időszakban Lord Stephen Green irányította 2010-ig, akit utána David Cameron rögtön kereskedelmi miniszternek nevezett ki a brit kormányba. A HSBC ellen Franciaországban, Svájcban az USA-ban, Belgiumban és Argentínában folyik bűnügyi eljárás, de Nagy-Britanniában nem. Szerdán épp svájci ügyészség razziázott pénzmosás gyanúja miatt a svájci HSBC-nél a BBC szerint.
Persze dacára, hogy a HSBC mostanában gyakrabban bukik le, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a szervezetük jellemzően sokkal korruptabb lenne más pénzügyi szolgáltatókénál, elég mondjuk a JP Morgan, a BNP Paribas vagy épp a Goldman Sachs ügyeire gondolni.
| Az érintett | |||
| országok állampolgárai | ügyfél (db) | vagyon (milliárd forint) | ügyfélnél átlagosan (millió forint) |
| Svájc | 11235 | 8324 | 741 |
| Franciaország | 9187 | 3375 | 367 |
| Egyesült Királyság | 7000 | 5859 | 837 |
| A leginkább érintett európai országok állampolgárai és kezelt vagyona (Forrás:BBC) | |||
Inkább azt jelzi, hogy mennyire gyengén megoldott a határokon átnyúló, globális óriásbankok egységes, szigorú felügyelete. Az pedig az unióbeli hozzáállást tükrözi szépen, hogy a hét éve kilopott adatokból még mindig csak alig néhány név kerülhetett nyilvánosságra, és az országok nem is nagyon kapálóznak, hogy ez mielőbb megváltozzon.