Úgy volt, hogy a kormány jelentősen csökkenti, sőt bizonyos esetekben ki sem veti az átutalások után fizetendő tranzakciós illetéket, de aztán a kormány figyelmeztette a kormányt, hogy a kormánynak kell a pénz, ezért végül a kormány meggondolta magát. Nagyjából így lehetne összefoglalni annak a törvénymódosító javaslatnak a történetét, amelyről az Mfor.hu ír.
Korábban mi is írtunk arról a salátatörvény-javaslatról, amelyet a Pénzügyminisztérium nyújtott be a parlamentnek kicsit több mint két hete, és amelynek a tranzakciós illeték Varga Mihály által korábban már lebegtetett csökkentése is része volt. Ebben az állt, hogy június 1-jétől éves szinten 800 forintra csökkenne a 20 ezer fölötti átutalások után fizetendő teljes összeg (január elsejétől a 20 ezer forint alatti utalások után nem kell fizetni, bár a bankok egy része benyelte az illeték csökkentését).
Jelenleg a 20 ezer feletti átutalások esetén átutalásonként az összeg 0,3 százalékát – legfeljebb 6 ezer forintot – kell kifizetni. Júniustól ez úgy változott volna meg, hogy az átutalások számától függetlenül 800 forintot kéne fizetnie a banknak egy személy átutalásai után, ha legalább egyszer utalt 20 ezer forint felett. Ha nem utalt, akkor nem kell a banknak tranzakciós illetéket fizetnie.
Viszont Bánki Erik, az Országgyűlés gazdasági bizottságának fideszes vezetője most egy módosítót nyújtott be a módosítóhoz, amely a tranzakciós illetékre vonatkozó részt egyszerűen kivette a szövegből. És hogy miért?
Azért, mert kell a pénz a kormány családvédelmi akciótervére.
Vagy ahogy Bánki az indoklásban írja:
A rendelkezésre álló költségvetési forrásokat a családvédelmi intézkedések megvalósítására kell összpontosítani, következésképpen az egyéb módosítások költségvetési hatását részletesen kell vizsgálni. A törvényjavaslat szerinti módosítás hatása nem illeszkedik a fenti célokhoz és kedvezőtlenül érintheti a kormány által meghatározott prioritások megvalósítását.
Mindez az Mfor.hu szerint azért érdekes, mert Bánki Erik leginkább olyan javaslatokat szokott benyújtani, amelyek a kormány akaratát tükrözik, ugyanazét a kormányét, amely a tranzakciós illeték csökkentését is tervezte. Úgyhogy azt láthatjuk most, ahogy a kormány jó alaposan meggondolja magát. Kérdés persze, hogy miért nyújtották be egyáltalán a javaslatot, miért nem számolták ki előre, hogy azokra a forrásokra szüksége van a kormánynak az éppen legfontosabb programjának számító családpolitikához.