1980 óta a fejlődő és közepesen fejlett országokban az életkörülmények drámai módon javultak.  Ma átlagban sokkal gazdagabbak, mint 1980-ban, és a szegények aránya is jelentősen csökkent.   Bár ez a változás az élet számos területére kiterjedt, első ábránk két reáljövedelemre vonatkozó mutatót, az egy főre jutó GDP-t és a mélyszegénységben (napi két dollárnál kevesebből) élők arányát ragadja ki a jelenség illusztrálására. (  Ábráink adatai elérhetőek itt. ) Az ábrán hat régió adatait mutatjuk 1980-tól 2013-ig, minden régióból kihagyva a fejlett országokat (például Európából Nyugat-Európát).

Mint az a bal oldali ábrán látható, majdnem minden régió jövedelme jelentősen emelkedett. A kelet-ázsiai régió megkilencszerezte egy főre jutó GDP-jét, a dél-ázsiai régió pedig megháromszorozta azt. Különösen gyorsan nőtt az első régióban Kína és a másodikban India, de a két régió többi országa is jól teljesített. A világ többi régiójában a fejlődés lassabb, de még így is igen látványos volt. Az Európa és Közép-Ázsia régió, amely lényegében volt szocialista országokból áll, a 90-es évek eleji mélyponthoz képest majdnem megduplázta az egy főre jutó GDP-jét. A Közel-Kelet és Latin-Amerika régió a nyolcvanas évek válságos időszaka után a kilencvenes évek elején kezdett gyorsabban növekedni. Szubszaharai Afrika a világ egyetlen régiója, amely alig fejlődött. Itt az egy főre jutó GDP a kilencvenes évek elejéig csökkent, és 2013-ban mindössze az 1980-as szintet érte el.

A jobb oldali ábrából pedig egyértelmű, hogy a fejlődésen nemcsak a módosabbak, hanem a szegények is sokat nyertek: Szubszaharai Afrikán kívül a szegények aránya mindenütt jelentősen csökkent. Kelet-Ázsiában elképesztő módon a szegények aránya a lakosság 90 százalékáról a lakosság alig több mint 20 százalékára esett vissza. Ugyanez az arány Dél-Ázsiában is több mint 20, és Európában is 10 százalékponttal esett.

Minek tulajdonítható ez a rendkívüli fejlődés? Bár biztosat nem tudunk mondani, figyelemre méltó egy összefüggés: a rohamos gazdasági fejlődés időszaka a világ nagy részében egybeesett a piaci reformok időszakával, amikor az állam közvetlen gazdasági szerepe csökkent, míg a piac szabályozó szerepe erősödött. A piaci reformok illusztrálására második ábránk az átlagos felső jövedelemadó kulcs és az átlagos vámkulcsok alakulását mutatja.

Az ábra szerint mind a felső jövedelem adókulcs, mind az átlagos vámkulcsok jelentősen csökkentek a világ minden régiójában és a fejlett országokban is. A jövedelemadó csökkenése a többi piaci reformmal együtt növelte a vállalkozók mozgásterét, míg a vámok csökkenése ösztönözte a nemzetközi kereskedelmet.

Ráadásul számos más hasonló elvű intézkedés született. Liberalizálták a nemzetközi tőkeáramlást és a belső pénzpiacokat, jelentősen csökkentették az állami tulajdon részarányát a versenyszektorban, egyszerűsítették vállalatalapítást, és még sorolhatnánk. Ezek együttesen egyfelől növelték a versenyt és ezzel a hatékonyságot, másfelől olyan gazdasági, beruházási lehetőségeket teremtettek, amelyekre egy fenntartható gyors gazdasági növekedés épülhetett.

Persze ahogy azt a 2008-09-es pénzügyi válság illusztrálta, a piacok működéséhez a liberalizáció megfelelő szabályozással való támogatása is szükséges. A múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveinek reformjai és az 1980 után az egész világon megfigyelt gazdasági fejlődés közötti ok-okozati kapcsolat ezért is vitatott. A Defacto azonban úgy gondolja, hogy az általunk dokumentált tények, illetve az eredeti tanulmányban szereplő adatok alapján állíthatjuk, hogy a piaci reformok más tényezők mellett fontos szerepet játszottak a látványos fejlődésben.

Ezért a Defacto véleménye szerint fenntartható gazdasági növekedés az állam által támogatott és nem az állam által korlátozott piacra épülő gazdasági modellre alapozható.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!