Magyarországon közéleti vita zajlik a nők társadalmi szerepéről. Ebben a bejegyzésben a Defacto adatok segítségével próbál objektív képet adni arról, hogy milyen a nők helyzete a mai magyar gazdaságban. Mekkora a magyar nők bérhátránya? Melyik területeken különösen magas, és miért?

A válaszhoz hasonlítsuk össze a férfiak és nők közti bérkülönbséget több jövedelmi csoportban! Állítsuk kereset szerint sorba az embereket, mondjuk 100 férfit és 100 nőt, és hasonlítsuk össze az 50. legmagasabb jövedelmű férfi bérét az 50. legmagasabb jövedelmű nő bérével! Ez a közepes jövedelmet keresők közti bérkülönbség. Ugyanezt meg lehet tenni az 10. legalacsonyabb keresetű férfival és nővel (bérkülönbség a rosszul keresők között) és a 90. legalacsonyabb keresetűekkel (bérkülönbség a jól keresők között).

Első ábránk ezeket a jövedelem-különbségeket mutatja néhány országcsoportra. A kék körök mutatják a nők bérhátrányát a tipikus, a zöld és piros körök pedig az alacsony illetve magas jövedelműek körében. ( Ábráink adatai elérhetőek itt.)

Az alacsony jövedelműek (zöld kör) és a közepes jövedelműek (kék kör) között a vizsgált csoportokhoz képest Magyarországon a legkisebb a bérhátrány. Az alacsony jövedelműek között nálunk mindenki minimálbért keres, ezért nincs különbség a nemek között. A közepes jövedelműek között pedig a nők bérhátránya 8,7 százalék, amivel a vizsgált országcsoportok között jól állunk.

A magas keresetűek között azonban sajnos Magyarországon a legnagyobb a nők bérhátránya. Itthon egy jól kereső nő 26 százalékkal kap alacsonyabb bért, mint egy jól kereső férfi.

Mi a jól keresők közötti magas női bérhátrány oka? Alapvetően két magyarázat van. Az egyik a nők döntésén alapul: eszerint a nők inkább keresnek alacsony jövedelemmel járó, de egyébként előnyös, például családbarát foglalkozásokat. A másik a munkaadók döntéséről szól: eszerint a munkaadók kevésbé szívesen léptetnek elő nőket.

A magyarázatokat segít elkülöníteni, ha olyan férfiakat és nőket hasonlítunk össze, akik azonos vagy nagyon hasonló munkát végeznek. A nők döntésén alapuló magyarázat szerint azt várjuk, hogy az azonos munkájú férfiak és nők ugyanannyit keresnek. A munkaadók döntésén alapuló magyarázat szerint viszont a nők az azonos munkájú férfiaknál is kevesebbet keresnek. Ráadásul vezetői pozíciókban—mivel ezekhez több előléptetés vezet—a nők aránya kisebb és bérhátránya magasabb.

A második ábrán az azonos foglalkozást végző jól kereső (felső 10 százalék) férfiak és nők bére közti különbséget hasonlítjuk össze. A különbséget pontosan definiált foglalkozás-kategóriákon (négyjegyű FEOR-besorolás, például építészmérnök vagy fogászati asszisztens) belül számoltuk és foglalkozás-főcsoportonként ábrázoltuk.

A munkaadók döntésén alapuló magyarázattal összhangban, azonos munkakörön belül is kevesebbet keresnek a nők. Szintén ezzel összhangban, vezetői állásokban a nők aránya különösen alacsony, és bérhátrányuk a jól keresők között (34 százalék) különösen magas.

Mi magyarázza, hogy a munkaadók kevésbé szívesen léptetnek elő nőket? Egy lehetőség az implicit diszkrimináció: amikor előléptetéskor egy női jelöltet tudat alatt, pusztán a neme miatt, kevésbé megfelelőnek ítélünk. A munkahelyi nemi diszkriminációra számos közvetlenbizonyíték van. Más magyarázat is elképzelhető, lehet például, hogy a nők (esetleg a gyermekes nők) rosszabb vezetők. Azonban a kutatások azt sugallják, hogy a nők hasonlóan jó vezetők mint a férfiak, és megmutatják, hogy a gyermekes nők nem keresnek rosszabbul, mint a gyermektelen nők.

Két ok miatt is aggasztó a nők lemaradása a vezető pozíciókban. Egyfelől a gazdaság hatékonyságát csökkenti, hisz potenciálisan kitűnő női vezetők végeznek más feladatokat. Másfelől pedig valószínűleg boldogabb egy ország, ha a fizetések nem a munkavállaló nemétől, hanem csak tehetségétől és munkájától függenek. A Defacto szerint érdemes lenne olyan intézkedéseken gondolkodni, amik növelhetik a nők szerepét a vezetésben.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!