A menekültválság kapcsán Orbán Viktor nemzetközi nyilvánosság előtt fejtegette, hogy mi, magyarok “sohasem voltunk multikulturális társadalom”, és a kulturális és gondolkodásmódbeli homogenitásunk érték. Mint bemutatjuk, a tények mást bizonyítanak: a történelmi Magyarország rendkívül sokszínű társadalom volt, és ebből a sokszínűségből kézzelfogható értéket, gazdasági hasznot húzott.

Első ábránkon szemléltetjük a nemzetiségi sokszínűség mértékét a Magyar Királyság majdnem 1700 népesebb településén 1880-ban. (Elemzésünkről módszertani részleteket itt olvashat.) A sokszínűséget az e célra széles körben használt Herfindahl-index segítségével számszerűsítjük, ami annak a valószínűségét méri, hogy két véletlenszerűen kiválasztott helyi lakos különböző nemzetiségű. A Herfindahl-index értéke például 0, ha egy település teljesen homogén; 0.5, ha két nemzetiség egyenlő arányban lakja; és 0.67, ha három nemzetiség is jelen van egyenlő arányban.

Az ábrán jól látszik, hogy hazánk települései rendkívül sokszínűek voltak, mind a történelmi, mind (kisebb mértékben) a mai Magyarország területén. A lakosság többsége olyan településen élt, melyben 10 százalékot meghaladó kisebbség volt jelen, és a települések harmadában a 20 százalékot is meghaladta a kisebbség részaránya. Érdemes megemlíteni, hogy az adatok alapján a vallási pluralizmus még a nemzetiségi sokszínűségnél is nagyobb mértékű volt, különösen a jelenlegi országhatárokon belül.

De vajon mennyire volt jó nekünk ez a sokszínűség? Ezt a kérdést sok szempontból lehet és érdemes körüljárni, és sejthető, hogy előnye és hátránya is volt a dolognak. Mint közgazdaságtani blog, mi ebben a bejegyzésben a gazdasági és társadalmi fejlődést vizsgáljuk. Második ábránk összehasonlítja az egy- és többnemzetiségű települések fejlődését 1880 és 1910 között a népesség, az írni-olvasni tudás, és a gazdasági teljesítmény terén:

Az ábra egyértelmű pozitív kapcsolatot mutat a társadalmi sokszínűség és a fejlődés mindhárom fajtája között. Természetesen a fejlődést rengeteg tényező befolyásolhatja, többek között bizonyos (például képzettebb) nemzetiségek vagy vallások jelenléte, bánya, folyó, Budapest, vagy Bécs közelsége, a népsűrűség, a termőföld minősége, és sok minden más. Ezért regressziós módszerekkel kiszűrtük ezeket a hatásokat, és azt találtuk, hogy mindezeken felül is a sokszínűség komoly mértékben befolyásolta a fejlődést.

Elvetettük azt a lehetőséget is, hogy nem a sokszínűség okozta a fejlődést, hanem – fordítva – a fejlődő településekre sokan költöztek, így okozva sokszínűséget. Ha így lett volna, akkor a fejlettebb részeken jelentősen növekednie kellett volna a sokszínűségnek az adott időszakban, és ilyen változást az adatokban nem látunk. Szintén a fordított történet ellen szól, hogy a – minden bizonnyal kevésbé vonzó – szegényebb településeken is pozitív volt a kapcsolat a sokszínűség és a fejlődés között.

További elemzéseink tükrében a sokszínűség és a fejlődés közötti pozitív kapcsolat oka az lehetett, hogy az egyes nemzetiségek jellemzően más-más gazdasági tevékenységet végeztek és eltérő szakértelemmel rendelkeztek, és így egymást kiegészítve serkentették az iparosodást és az innovációt.

Mindezt jól mutatja, hogy 1910-ben a többnemzetiségű településeken az ipari dolgozók részaránya, a helyben végzett ipari tevékenységek köre és a “csúcstechnológiás” iparágak száma – még egy adott régión belül és azonos jövedelmi szint mellett is – egyaránt számottevően magasabb volt, mint az egynemzetiségű helységekben.

A sokszínűségnek más pozitív hatásai is voltak. Adataink alapján például civil szervezetek, könyvtárak vagy szállodák mind nagyobb arányban fordultak elő a sokszínű településeken, mint a homogéneken – még azonos méret és jövedelemszint mellett is. Érdekes módon ez az összefüggés nem mindenhol igaz: kutatók például azt találták, hogy Kenyában a sokszínűbb településeken kevesebbet költenek közjavakra (pl. iskolákra és kutakra), mint a homogén településeken.

És persze előfordulhat, hogy a sokszínűségnek volt kára nálunk is – sok más mutatót nem vizsgáltunk. Ennek ellenére elemzésünk egyértelműen mutatja, hogy a társadalom sokszínűsége jelentős demográfiai, társadalmi és gazdasági hasznot hozhat hazánknak. A Defacto ezért – és persze rengeteg más okból is – a sikeres és gazdag Magyarország egyik zálogát éppen a politikai és gazdasági nyitottságban és sokféleségben látja.