- Gazdaság
- Defacto
- defacto
- felcsút
- virágzás
- gazdasági előnyök
- fénykibocsátás
- roland hodler
- paul raschky
A világ Felcsútjainak tündöklése és bukása
További Defacto cikkek
A blogról
Felcsút 2010 óta gyorsan fejlődik, részben talán azért, mert Orbán Viktor szorosan kötődik a községhez.
Vajon mennyire csak Magyarországra jellemző ez a jelenség? Milyen más országokban fordul elő hasonló? És mit mondanak a nemzetközi tapasztalatok Felcsút jövőjéről?
A blogról
A Defacto blog szerzői közgazdászok, szerkesztői Kézdi Gábor, Kondor Péter, Koren Miklós, Kőszegi Botond, és Szeidl Ádám, a Közép-európai Egyetem kutatói.Defacto
Roland Hodler és Paul Raschky rangos folyóiratban megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy hosszú távon hatalomban levő vezető politikusok szülőhelye milyen gyorsan fejlődik az ország többi részéhez képest.
A vizsgálathoz a kutatóknak először egy adatproblémát kellett megoldaniuk: a szűkebb földrajzi térségek gazdasági fejlődésének mérését. Ilyen adat még a fejlett országokra sem mindig van. Az ötletes megoldás az volt, hogy a fejlettséget a régiók átlagos éjszakai fénykibocsátásával mérték. Ez az adat műholdaknak köszönhetően rendelkezésre áll, és más kutatásokból tudjuk, hogy a fénykibocsátás szorosan együtt mozog a térség gazdasági fejlődésével (ha a fényintenzitás egy százalékkal nő, az átlagosan a helyi GDP 0,3 százalékos növekedését jelzi). A kutatók 126 ország több mint 38 ezer térségét vizsgálták 1992 és 2009 között.
Az alábbi ábra mutatja a cikk fő eredményét. (Ábránk adatai elérhetők itt.) A kék vonal azt méri, hogy az ország vezető politikusának származási térsége átlagosan hány százalékos többlet-fénykibocsátást mutat, annak függvényében, hogy a politikus hány éve van hatalmon. A viszonyítási alap figyelembe veszi a térség relatív fejlettségét az ország egészéhez képest, és az ország évenkénti fejlődési ütemét is.
A baloldali függőleges vonal előtt a beiktatás előtti három év, a jobb oldali után pedig a hivatal elhagyását követő három év látható. A két függőleges vonal közötti időszak mutatja a kötődő térség hivatali idő alatti fejlődését. Például, ha egy politikus nyolc évig van hatalmon, akkor a nyolcadik évet egy ugrással a +1-el jelölt év követi a jobb oldalon.
A politikus hivatalba lépését követő első egy-két évben még semmi olyan nem történik a születési térségében, amit az ország fejlődése ne indokolna. A harmadik évtől kezdve viszont a várt szintnél már 3-5 százalékkal magasabb a fénykibocsátás, és ez tartósan így is marad, egy véletlenszerűnek tűnő csökkenéstől eltekintve a 11. év környékén. De igazán azoknak a politikusoknak fejlődik kiugró módon a születési térsége, akik 13 évet meghaladó időre maradnak hatalomban: náluk az átlagos fényintenzitás-többlet a 20 százalékot is elérheti. Összességében tehát Felcsút nem egyedi eset, másutt is gyorsabban fejlődik a politikus származási helye.
Az ábra talán legerősebb üzenete, hogy ez a virágzás átmeneti: amint a politikus távozik, a születési térség fénykibocsátása gyorsan és teljes mértékben visszaáll a korábbi relatív szintjére (az ország egészéhez képest). Amint a szerzők rámutatnak, a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a politikus hivatali ideje alatt gazdaságilag kevéssé indokolt látványberuházásokba fektetnek, amelyek későbbi üzemeltetése túlságosan költséges lenne. Ezért, amint megszűnik a politika kiemelt figyelme és a vele járó források, a térség visszaesik. Ha ugyanezek a források másutt tartós haszonnal lettek volna elkölthetők, akkor a jelenség társadalmilag valószínűleg káros.
A cikk megmutatja, hogy a területi kivételezés kevésbé jellemző az olyan országokban, ahol a végrehajtó hatalom erősebb politikai és intézményes korlátokkal szembesül. A magasabb iskolázottság szintén kevesebb területi kivételezéssel jár együtt. Végül pedig szerepet játszik, hogy az országnak van-e olajbevétele vagy részesül-e jelentős külföldi segélyben. Gyenge intézményrendszerű országokban az ilyen jövedelem több területi kivételezéssel jár együtt, valószínűleg azért, mert ezt könnyű a politikus igényei szerint eltéríteni. Összességében nem csoda, hogy a területi kivételezés legextrémebb példái kevéssé fejlett afrikai országokból származnak.
A Defacto szerint hosszú távon hasznosabb lenne Magyarország erőforrásait gazdasági hatékonyság és nem politikai kötődések alapján elkölteni; a fent áttekintett nemzetközi tapasztalatok azt sugallják, hogy ellenkező esetben a fejlődés legtöbbször csak átmeneti.
Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)