A más csoportokhoz tartozókkal kapcsolatos előítéletek makacsul tartják magukat Magyarországon. A közvélemény/kutatások újra és újra megerősítik, hogy a magyar emberek nagy része gyakorlatilag mindenki iránt ellenséges, aki más színű, vagy vallású, vagy általában “idegen”, még akkor is, ha olyan csoportokról kérdezik őket, amelyek egyébként nem is léteznek .

Bár ehhez a közhangulathoz a kormány masszívan idegenellenes propagandája is hozzájárulhat, a kutatások szerint már korábban sem voltunk a tolerancia bajnokai. Az előítéletek legfontosabb célpontjai a bevándorlók mellett továbbra is a hazai romák. De vajon lehet-e csökkenteni ezeket az előítéleteket, ha akarjuk?

A kérdés természetesen nem új, a válasz azonban korántsem egyszerű. Egy széles körben elfogadott magyarázat szerint az előítéletesség egyik fő oka a csoportokon átívelő személyes kapcsolatok hiánya, ami miatt nem tudjuk, vagy nem akarjuk elképzelni, milyen lehet másnak lenni. Ha egy előítéletes embert rá lehetne venni arra, hogy barátkozzon össze a kisebbség egy tagjával, akkor ez javíthatná az egész csoporthoz való viszonyulását.

Egy nemrég megjelent cikkünkben a tényleges találkozást egy szerepjátékban való részvétellel helyettesítettük. A szerepjáték során a résztvevőknek bele kellett képzelniük magukat egy roma fiatal szerepébe. A játék, amely Kardos Péter és Nyári Gábor Cigánylabirintus című könyvére épült (itt online is látható), olyan helyzeteket mutatott be, amikkel egy roma fiatal valószínűleg gyakran szembesül: “véletlenül” már pont betöltötték az állást, amire jelentkezett, már pont elkelt az albérlet, esetleg éppen nincs nyitva az éjjel-nappali, ahol kenyeret venne.

Ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy egy ilyen élmény valóban csökkenti-e az előítéleteket, egy kontrollált kísérlet hajtottunk végre. Huszonéves fiatalok országosan reprezentatív mintáját véletlenszerűen egy “kezelt” és egy kontrollcsoportba soroltuk. A kezelt csoport tagjai a Cigánylabirintus rövidített, online verzióját játszottak végig. A játék lezárása után egy rövid kérdőívvel megmértük a romákkal szembeni előítéleteket mindkét csoportban.

Az eredményeink azt mutatják, hogy a szerepjáték csökkentette a résztvevők romákkal szembeni előítéleteit. Az előítéletességet több mutatóval is mértük. Az egyik azt mérte, menyire értenek egyet a megkérdezettek azzal, hogy “A bűnözési hajlam a cigányok vérében van.” A szerepjátékot játszó csoportban kevesebben voltak, akik egyetértettek ezzel, mint a kontroll csoportban, és többen voltak olyanok, akik nem értettek egyet ezzel. Ábránk mutatja a válaszok megoszlását a két csoportban.

A különbség talán nem tűnik óriásinak, de egy mindössze néhány perces szerepjáték eredményezte. A hatás a többi mutatóban mérve is hasonló volt. Az összes mutatót egybevéve szerepjáték résztvevői között az előítéletesség körülbelül egyharmad akkora mértékben csökkent, mint amekkora a Jobbik-szimpatizáns és a többi fiatal közötti átlagos különbség. A hatás ráadásul megmaradt egy hónappal később is.

Még biztatóbb eredmény az, hogy a hatás nem korlátozódik arra a csoportra, amelyről a szerepjáték szól. Azt találtuk, hogy a szerepjáték csoportban nemcsak a romákkal, hanem a menekültekkel kapcsolatos előítéletek is csökkentek. Ez azért fontos, mert a menekültek helyzetébe valószínűleg nehezebb lenne beleképzelni magunkat egy szerepjáték keretében.

Előítéleteink csökkenthetők azzal, ha néhány percre komolyan a másik helyébe képzeljük magunkat. Eredmények már olyan szerepjátékkal is elérhetők, amiben nagyon sokan részt tudnak venni. Ha Magyarországnak egyszer olyan kormánya lesz, amelyik csökkenteni, nem pedig mélyíteni szeretné az előítéleteket, akkor tudna építeni ilyen tevékenységekre. Így talán a következő generációk érzékenyebbek lennének a kisebbségek problémáira és nagyobb eséllyel építenének maguknak egy toleránsabb és nyitottabb társadalmat.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!