A választások után a kormány a termékenység növelését tűzte ki fő célként, a népességfogyás megállításának érdekében. Termékenység alatt azt értjük, hogy átlagosan hány szülés jut az adott országban egy szülőképes korú nőre. Ha a ki- és bevándorlástól eltekintünk, egy ország népességének fennmaradását legalább 2,1-es ráta biztosítja.

Az alacsony termékenység nem egyszerűen csak népességcsökkenést okoz, hanem a népesség elöregedéséhez vezet, így kevés dolgozó korú ember lát el egyre több időset, ami a nyugdíjrendszer és az egészségügyi rendszer fenntarthatóságát is veszélyezteti. Utánanézünk, hogy mely tényezők befolyásolják a termékenységet.

Mivel a családok méretét az adott ország kultúrája és vallása is befolyásolja, ezért ebben a bejegyzésben a keresztény többségű országokat vizsgáljuk. Az első ábránkon a világ összes ilyen országát egy-egy pont jelzi. Ezen belül az európai országokat háromszögekkel jelöltük. A függőleges tengelyen a termékenység látható, a vízszintes tengelyen az adott ország gazdasági fejlettsége. A részletes adatok itt érhetőek el.

Jól látható, hogy az ábra bal oldalán – a legszegényebb országokban – sok a gyerek, a termékenység 4 és 6 között van. Eközben az ábra jobb oldalán – a legfejlettebb országokban – alacsony a termékenység, sőt a bűvös 2,1-es számot sem éri el. Ha viszont az európai országokat jelző háromszögekre koncentrálunk, azt látjuk, hogy mindenhol alacsony a termékenység, és ez nem nagyon függ az adott ország fejlettségétől.

Akkor mitől függ, hogy egy európai országokban több vagy kevesebb a gyerek? A második ábránkon a keresztény többségű európai országokat egy-egy pötty jelzi, mellettük az ország kódja. A függőleges tengelyen továbbra is a termékenység látható, viszont a vízszintes tengely most azt mutatja, hogy a munkaképes korú nők hány százaléka aktív a munkapiacon, azaz dolgozik vagy keres munkát. Ebbe itthon a gyesen/gyeden lévő anyák nem számítanak bele, hacsak nem dolgoznak (kivéve a tgyás alatt).

Az utóbbi évtizedek fejleménye az, hogy a fejlett országokban ott a magasabb a termékenység, ahol több nő dolgozik. Az ábrán jól látható, hogy azokban az országokban, ahol a termékenység az itthoni 1,45-nél magasabb (azaz az ábrán Magyarország felett helyezkednek el), ott a nők aktivitása általában az itthoni 48 százaléknál magasabb (azaz az ábrán Magyarországtól jobbra helyezkednek el). Franciaországban és az északi országokban például viszonylag magas a nők aktivitása és a termékenység is. Míg Olaszországban – számos más déli országhoz hasonlóan – nagyon alacsony a nők aktivitása és egyben a termékenység is.

Miért van ekkora különbség az északi és a déli országok között? Valószínűleg azért, mert a skandináv államok erősen támogatják az anyákat a távollétük alatt és a munkapiacra való visszatérésben, jó a bölcsődei lefedettség, illetve – ahogy egy korábbi Defacto-cikkben megírtuk – az apák jobban kiveszik a részüket a házimunkából. A déli országokban ennek ellenkezője a helyzet, és a társadalom kevésbé támogatja az anyákat abban, hogy dolgozzanak. Ez hozzájárul ahhoz, hogy délen a gyermekes családok jövedelme alacsonyabb, és az állásukat féltő nők kevésbé mernek gyermeket vállalni.

Bár a családpolitika hatékonysága jelentősen függ az adott ország intézményi és kulturális környezetétől, a fenti adatok alapján úgy tűnik, hogy a nők munkapiaci lehetőségei nagyon fontosak. A Defacto szerint az állam leginkább azzal tudja támogatni a gyermekvállalást, ha segíti az anyákat, hogy tudjanak gyermekek mellett is dolgozni, ha szeretnének.

Ha olyan bőkezű, rugalmas juttatásokat nyújt, amelyek támogatják a gyors visszatérést a munka világába. Ha elérhetővé teszi számukra a színvonalas bölcsődei ellátást, és ha segíti a részmunkaidős és egyéb rugalmas munkaformák terjedését. És ami talán még ennél is fontosabb, van valami ami rajtunk múlik: ha nem ítélünk meg egy anyát, ha kisgyerek mellett vissza akar menni dolgozni, meg persze az ellenkezőjéért sem.