A napóleoni háborúk idején a francia piac védelme elősegítette az akkori csúcstechnológia, a gépesített gyapotfonal gyártás meghonosítását. Az iparpolitikának tehát komoly szerepe lehet bizonyos csúcstechnológiák meghonosításában.

Van-e értelme állami segítséggel támogatni új iparágakat? Az iparpolitika hívei szerint egyébként profitábilis iparágak nem jönnének létre átmeneti állami segítség nélkül. Sikeres iparpolitikaként szokták elkönyvelni például a dél-koreai hajóipart, amely állami segítség mellett szinte a semmiből jött létre az 1970-es években, ma viszont Dél-Korea fontos hajógyártó nagyhatalom.

A vita másik oldalán viszont fel lehet sorolni azt a sok-sok példát, ahol akár több évtized is kevés volt ahhoz, hogy az állami segítséggel létrehozott iparágak saját lábukon, azaz szubvenciók nélkül is felvegyék a versenyt a nemzetközi élvonallal. A magyar olvasóknak a kudarcba fulladt kísérletek ismerősek lehetnek, elég csak az 1950-es években szovjet mintára erőltetett nehézipar fejlesztésre gondolni, amely soha nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Mivel az iparpolitikai hatásai hosszabb távon jelentkeznek, azok hatását történelmi példákon keresztül lehet legjobban megérteni. Egy ilyen történelmi példa a 19. század csúcstechnológiájának, a fonógépnek az elterjedése Franciaországban. A fonógép az Angliából induló ipari forradalom első komoly technológia újítása volt, ami forradalmasította a textilipart.

Mivel a francia vállalkozók közeli versenytársai voltak a briteknek, mindent megtettek, hogy náluk is elterjedjen az új technológia: kicsempészték a tervrajzokat Angliából, átcsábítottak mérnököket, gépgyártókat, fonómunkásokat, de mindhiába. A kezdeti nehézségekkel küzdő francia cégek nem voltak képesek az addigra már kifejlett technológiát használó angol vállalkozásokkal szemben hatékonyan versenyezni, mivel jóval magasabb áron termeltek. Emiatt az 1800-as évek elejéig nagyrészt nem is terjedt el a fonógép Franciaországban.

Az 1790-es évek végén került hatalomra Franciaországban Napóleon, aki az angolokkal vívott háború keretében meghirdette az úgynevezett kontinentális zárlatot. A zárlat értelmében a legtöbb európai kikötő nem engedte be az angol kereskedelmi hajókat, illetve angol árut szállító hajót. A gyakorlatban, a tengeri kereskedelem drámai módon csökkent.

A határzár elsődleges célja nem a francia ipar felvirágoztatása volt, hanem az angolok legyőzése. Mindenesetre járulékos hatásként a francia vállalkozók hirtelen védelmet kaptak az angol versenytársakkal szemben. A határzár viszont nem volt egyformán hatásos, a haderő egyenlőtlen földrajzi eloszlása azt eredményezte, hogy az északi megyék jóval védettebbé váltak az angol versenytől, mint a déliek.

Hogyan hatott a kontinentális zárlat a fonógépek meghonosítására Franciaországban? Az első ábrán a Francia Birodalom térképe látható, megyehatárokkal feltüntetve. A zöld körök mérete szemlélteti az egy főre jutó fonógépek számát az adott megyében 1803-ban, a blokád kezdete előtt (pontosabban az orsók számát, amely a fizikai tőke általános mérőszáma az iparágban).

Jól látható, hogy a legfontosabb megyék délen, Lyon környékén találhatók. Ha 1803-ból nézve próbálnánk megjósolni, melyik megyék lesznek a fonóipar központjai, az északi megyék nem tünnek a legígéretesebbnek.

A második ábra rózsaszínnel tünteti fel a fonógépek számát a blokád végén (1812). Ebben a szűk évtizedben, gombamód szaporodtak a fonógépek Franciaországban, országszerte megháromszorozódott a fonógépek száma.

A növekedés ezen belül leginkább az észak-francia megyéket érintette, ahol a határzár sikeresebb volt, míg a déli megyékben az ipar stagnált, vagy csökkent. Az iparág tehát ott virágzott fel leginkább, ahol a vállalkozók a legnagyobb védelmet kapták az angol versenytől, azaz ahol a határzár a legsikeresebb volt.

Az iparpolitika szempontjából azonban a fő kérdés az, hogy mi történt a napóleoni háborúk végeztével, amikor az átmenetileg magasabb védelem az angol versenytársakkal szemben megszűnt. Az alábbi ábra mutatja a fonógépek számát 1840-es években, 25 évvel a határzár megszűnését követően.

Jól látszik, hogy az északi megyékben telepedett meg hosszabb távon is az új technológián alapuló gyapotfonalgyártás, míg a déli megyékben teljesen elsorvadt ez az iparág. Ez azt jelenti, hogy az északi megyék által élvezett átmeneti védelem az angol versenytől hosszabb távon is előnyt jelentett a déli megyékkel szemben.

Emellett az 1830-as évekre a textilipar Franciaország egyik fontos exportágazata lett, vagyis a kezdeti piacvédelem miatt bizonyos vállalkozók nemzetközileg is versenyképessé tudtak válni. A fenti példa jól illusztrálja, hogy az új, kezdeti nehézségekkel küszködő iparágak átmeneti támogatása komoly hosszútávú előnyökkel járhat.

Fontos azonban leszögezni, hogy a gyapotfonóipar meghonosodása nem a francia politikusok tudatos beavatkozásán múlt, hanem a történelmi véletlennek köszönhető, és nem néhány kiemelt vállalkozó támogatásának az eredménye, hanem a sikeres vállalkozóknak a piaci környezetben kellett helytállniuk francia versenytársakkal szemben. 

A Defacto szerint tehát lehet szerepe az iparpolitikának abban, hogy új iparágakat és új technológiákat honosítsunk meg Magyarországon, de ehhez transzparens, hatékonyan működő államapparátusra van szükség, és a piaci verseny fegyelmét kell érvényesíteni ahol lehet.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!