A 2015 végéig hatályos hosszú távú földgázszállítási szerződés nem jelent kockázatot, még abból a szempontból sem jelent kockázatot, hogy a nem átvett mennyiséget később tudja Magyarország esetleg lehívni. E tekintetben, azt kell mondanom, hogy egy ráutaló magatartással történt meg ennek a szerződésnek a hosszabbítása.
Ezt mondta a parlamentben Aradszky András energetikai államtitkár. A kijelentést kicsit azért nehéz értelmezni, mert ráutaló magatartással általában nem lehet szerződéseket hosszabbítani.
De ha a második mondatnak csak a legvége igaz, az mindenképpen bizarr. A magyar diplomácia ugyanis pontosan a hosszú, 20 éve 20 évre kötött orosz gázszállítási szerződés meghosszabbításával próbálja a Nyugat felé igazolni az Ukrajna keleti végeit elfoglaló Putyin budapesti fogadását. Orbán szerint Putyin a gázszerződés miatt jön, és elemi érdekünk, hogy hosszú távú gázszerződést kössünk velük. A kormányfő már arról is beszélt, hogy a rezsicsökkentés fenntarthatósága függ az oroszoktól.
A diplomáciai lebukásnál viszont némileg fontosabb, ha a kijelentés – amit egy szocialista képviselő parlamenti kérdésére kotyogott ki Aradszky – tényleg igaz.
A lényeg ugyanis az, hogy az idén lejáró szerződéses gázból még egy csomót nem vettünk át az oroszoktól, mert az 1995-ben gondoltnál jóval kevesebbet használtunk el. Így még évekig nem is kellene új megállapodás. Mivel a magyar gazdaság működéséhez és a háztartások ellátásához szükséges gáz 2015 után is biztosított, így legalább 2018-ig van időnk átgondolni a dolgokat. De még utána sem biztos, hogy szükségünk lenne hosszú távú szerződésre, és hogy miért nem, azt ebben a cikkben részletesen megírtuk már.