Állami támogatással bővül majd az atomerőmű, de az Európai Bizottság néhány feltétellel jóváhagyja a beruházást.
Lezárult az utolsó nagy vizsgálat Brüsszelben a paksi atomerű bővítéséről. Az Európai Unió ellenőrző testülete, az Európai Bizottság megállapította, hogy a beruházás pusztán piaci alapon nem valósítható meg, és állami támogatás is kell majd a fenntartásához. Az európai uniós versenyszabályok szerint nem lehet állami pénzből finanszírozni piacra szánt beruházást, nem lehet piacra lépő céget közpénzből előnybe hozni, csak különösen indokolt esetben.
A Bizottság azonban hétfőn bejelentette, hogy a Paks II.-nél elfogadják az állami támogatást, hogyha három feltétel teljesül.
„Magyarország a Paks II. atomerőmű megépítése mellett döntött, és ehhez az uniós szerződések alapján joga van – nyilatkozta hétfőn a versenypolitikáért felelős uniós biztos, Margrethe Vestager. – A Bizottság feladata annak biztosítása, hogy az állami támogatás következtében az energiapiacon jelentkező versenytorzulás a lehető legkisebb mértékű legyen. Vizsgálatunk során a magyar kormány jelentős kötelezettségeket vállalt, ami lehetővé tette a Bizottság számára a beruházás jóváhagyását az uniós állami támogatási szabályok alapján.”
Nem valószínű, hogy a paksi bővítés nyereséges lesz, hiszen az egész európai bizottsági vizsgálat arról szólt, hogy az erőmű ki fogja-e termelni a saját építési költségeit, vagy meg kell támogatni állami pénzből. A magyar kormány végig azzal érvelt, hogy nem kell hozzá állami támogatás. Ezt a véleményt erősítette a Rothschild nemzetközi bankház által készített 2015-ös tanulmány, amely szerint Paks II.-ben megfelelő mennyiségű villamos energiát lehet előállítani, alacsony önköltség mellett.
A Rothschild GmbH felügyelőbizottságának az elnöke, Klaus Mangold öt-hét éve hivatalos tanácsadója a magyar kormánynak. A Magyarország és Mangold közötti szerződés részleteiről Lázár János nem árult el szinte semmit, amikor kérdeztük. A szerződés közérdekű adatigényléssel sem ismerhető meg a nyilvánosság számára. A sajtóban rendszerint az „oroszbarát” jelzővel szereplő Klaus Mangold többször is részt vett a kormánynak a paksi bővítésről szóló brüsszeli tárgyalásain. Egy alkalommal a saját repülőgépén utaztatta Günther Oettingert, a korábbi energiaügyi uniós biztost Budapestre. Oettinger nem hozta nyilvánosságra az utazást és a találkozóját Mangolddal, amiből komoly botrány kerekedett Brüsszelben.
Az Európai Bizottság nem fogadta el a kormány adatait. Úgy találták, hogy irreálisan magas áron kell majd eladni a Paks II.-ben megtermelt energiát, hogy tényleg megtérüljön a projekt, és a piaci előrejelzések egyáltalán nem támasztják alá, hogy tíz éven belül ennyire megdrágulna a villamos energia. Több, nem a kormány által megrendelt tanulmány mellett egy 2016 májusában a Greenpeace-nek készített elemzés is arra a következtetésre jutott, hogy Paks II. valószínűleg soha nem hozza be az árát.
Lázár János tavaly megemlítette: arról vitatkoznak az Európai Bizottsággal, hogy hány százalékos hasznot kell termelnie az erőműnek ahhoz, hogy piaci alapon is megtérüljön. A Bizottság végül úgy döntött, hogy a beruházás teljes, 12,5 milliárd eurós becsült költségét állami támogatásnak könyveli el.
Az állami támogatást firtató vizsgálat 2015 májusában indult, a párbeszédet a kormány kezdeményezte, ahogy Aszódi Attila, a paksi bővítésért felelős kormánybiztos később hangsúlyozta az Indexnek. Azt mondta, ők kérték annak az álláspontnak a megalapozását, hogy ez a projekt állami támogatás nélkül is megtérül.
Ez a stratégia végül kútba esett, és a színfalak mögött valószínűleg az a megegyezés született, hogy a kormány elismeri az állami támogatást, és meg kell indokolnia, hogy miért van rá szükség.
A kormány három jogi érvvel állhatott elő, hogy miért közösségi érdek az atomerőmű építése.
Az atomenergia felhasználását szabályozó Euratom-szerződés közös európai célként tűzi ki a nukleáris energiával kapcsolatos fejlesztéseket. Amikor 1957-ben aláírták az Európai Uniónak ezt a fontos alapszerződését, a tagállamok megegyeztek, hogy „elősegítik a beruházásokat, és biztosítják az (Európai) Közösségben az atomenergia alkalmazásának fejlesztéséhez szükséges alapvető létesítmények megteremtését”. Az ötvenes években gyerekcipőben járt az atomenergia békés felhasználása, a kutatást és fejlesztést támogatni kellett, hogy biztonságos erőművek épülhessenek, ezt tükrözi a szöveg. Azóta kicsit változott a világ, a nukleáris energia iránti lelkesedés jelentősen alábbhagyott, és a megújuló források fejlesztése ugrott meg.
Nagy-Britannia is az Euratom szerződésre hivatkozott, amikor arra kértek engedélyt, hogy állami támogatással építhessék meg a Hinkley Point erőművet. Az Európai Unió Bírósága éppen most mérlegeli, hogy ez elfogadható jogalap-e. Júniusban lesz az első tárgyalás, még idén jöhet az ítélet. Ha a Bíróság úgy találja, hogy az Euratom szerződésnek ez a passzusa túl gyenge alap ahhoz, hogy az atomerőmű-építést közös, európai uniós célkitűzésnek minősítsék, akkor borulhat az egész.
Érdekes módon, ha a Bíróság úgy dönt, hogy jogtalan a britek állami segítsége az atomerőmű-építésben, a Hinkley Pointra a döntés már valószínűleg nem lesz hatással, mert Nagy-Britannia kilép az unióból, mire kérdőre vonhatnák őket. A Paks II. támogatásának az egyik jogalapját viszont még megsemmisítheti. Ha így lesz, akkor új vizsgálatot indít az Európai Bizottság, aminek a végén megállapíthatják, hogy nem elfogadható az állami támogatás, és a magyar kormánynak újra kell szerkesztenie az erőmű-bővítés pénzügyi modelljét.
A másik hivatkozási pont, hogy a 2020-as és 30-as években kieső energiaforrásokat – a régi paksi reaktorokat és például a bezáró Mátrai Erőművet – ki kell majd váltani, és azért lesz szükség az új atomerőműre, mert ezzel lehet a leghatékonyabban megoldani a pótlást.
A harmadik érv, hogy a bővítés szolgálja az Európai Unió környezetvédelmi céljait azzal, hogy csökkenti az energiaszektor szén-dioxid-kibocsátását.
A brit atomerőmű-építést az osztrák kormány támadta meg az Európai Unió Bíróságán, mert úgy gondolták, hogy az erőmű aránytalanul torzítja az európai energiapiacot. Nagyon valószínű, hogy a szomszédjukban épülő Paks II. ellen is szót emelnek majd, és a magyar atomerőmű-bővítés ügye az EU Luxembourgban székelő bíróságán folytatódik majd az év második felében.
Reinhold Mitterlehner osztrák alkancellár, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), a Zöldek pártja és a környezetvédelmi civil szervezetek már meg is szólaltak, és bírálták az Európai Bizottság döntését, amely jóváhagyta, hogy magyar állami támogatást kapjon a paksi atomerőmű bővítése, írja az MTI.
Az osztrák alkancellár, gazdasági miniszter úgy nyilatkozott: Ausztria egyáltalán nem megértő azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság minden további nélkül anyagi támogatást hagyott jóvá atomerőmű építéséhez. Úgy vélte, hogy ez rossz jel, ezért – mint jelezte – Ausztria minden jogi lépést megvizsgál, és szükség esetében panasszal él majd az Európai Unió Bíróságánál. Az alkancellár komoly aggodalmának adott hangot, hiszen – mint fogalmazott – a magyar kormány támogatása által és oroszországi segítséggel megvalósuló bővítés nem felel meg a piacgazdasági magánbefektetések irányelvének.
Eva Glawischnig, a Zöldek pártjának vezetője úgy vélte, Christian Kern kancellárnak személyesen kell közbenjárnia, hogy az Európai Unió Bíróságánál panaszt nyújtsanak be. Glawischnig szerint az Európai Bizottság ismételten „botrányos” döntést hozott.
Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) környezetvédelmi felelőse, Walter Rauch szerint
energiapolitikai kőkorszaknak megfelelő döntés született.
Úgy vélte, hogy a bővítést minden európai és államközi eszközzel meg kell akadályozni, egyúttal elengedhetetlennek nevezte, hogy az Európai Unió Bíróságánál panaszt nyújtsanak be.
A Global 2000 elnevezésű szervezet szerint „politikai nyomás” befolyásolta a döntést. Az Atomstopp Oberösterreich elnevezésű, felső-ausztriai atomenergia-ellenes társaság felszólította az osztrák kancellárt, hogy mielőbb nyújtson be panaszt az Európai Unió Bíróságánál a döntés ellen.
A Greenpeace aggodalmát fejezte ki, hogy a Magyarországról érkező áram lenyomja majd az osztrák tőzsdei árakat és aláássa az ausztriai megújuló energiaforrások versenyképességét. A szervezet szóvivője, Hanna Simons szerint Ausztriának ismét be kell bizonyítani, hogy „nem hajol meg az atomlobbi előtt”.
Jávor Benedek, a paksi bővítéssel régóta foglalkozó európai parlamenti képviselő (Párbeszéd) azt nyilatkozta: „Az Európai Bizottság megállapította, amit évek óta mondok: Paks II. soha nem fog megtérülni, csak folyamatos állami támogatással tartható életben. Sajnos a magyar kormányt ettől a gigantikus pénznyelőtől a magyar választóknak és adófizetőknek kéne eltántorítani, az EB szerint a hülyeség tagállami jogkör. A döntést még további jogviták követik várhatóan, de valójában a mi kezünkben van egyedül biztos lehetőség, hogy a katasztrofális projekt útjába álljunk. Ahogy már kezdeményeztem: ki kell kényszeríteni a népszavazást Paksról, és egy fenntartható, korszerű, pénzügyileg is előnyös energiapolitika megalkotásáról.”
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !