A kérdéskör jó ideje foglalkoztatja a közgazdászokat. A viselkedésalapú pénzügyek („behavioral finance”) koncepcióját már az 1970-es évek végén kidolgozták. Ez lényegében a közgazdasági elmélet azon buktatóit mutatja be, amelyek a racionalitás feltételezéséből indulnak ki. Nézzük, melyek azok a kognitív és érzelmi torzítások, amelyek hatással lehetnek a pénzügyi döntéshozatalra!

Kognitív torzítások

A kognitív torzítások olyan alapvető statisztikai, információfeldolgozási vagy memóriahibák, amelyek miatt egy döntés eltér a hagyományos pénzügyekben feltételezett tudatosságtól vagy racionalitástól. Ezek a hibák két alkategóriába sorolhatók: 

• hitmegőrzési hibák (ragaszkodás a kezdeti meggyőződéshez, még ennek ellentmondó új információ birtokában is) és
• információfeldolgozási hibák (mentális rövidítések).

A három fő kognitív heurisztika (ökölszabály) a reprezentativitás, a lehorgonyzás és az elérhetőség. Ezek a heurisztikák – jellemzően tudat alatt – befolyásolják az ítélőképességet, és torzíthatják a befektetési és pénzügyi döntéseinket.

Reprezentativitás

A reprezentativitás olyan kognitív egyszerűsítés, amely a valószínűség kérdését a hasonlóság kérdésével helyettesíti. Más szóval ahelyett, hogy egy forgatókönyv bekövetkeztének objektív esélyeit mérlegelnénk, könnyebbnek és gyorsabbnak találjuk annak értékelését, hogy az mennyire felel meg egy hasonló esetnek. 

A reprezentativitási heurisztikára példa, ha valaki öltönyt és nyakkendőt visel, valamint aktatáskát hord, akkor biztosan ügyvéd, mert úgy néz ki, mint akire illik az ügyvéd sztereotípia. A reprezentativitási torzítás tovább erősíti azt az elképzelést, hogy az emberek nem megfelelően számítják ki és használják fel a különböző valószínűségeket a döntéseik során. 

Lehorgonyzás

A lehorgonyzás akkor fordul elő, amikor az emberek egy látszólag önkényes értéket vesznek figyelembe, mielőtt egy adott számítást vagy becslést végeznének. Pusztán egy szám ismételt kimondása vagy véletlenszerű kihúzása is befolyásolhatja egy ismeretlen érték becslését. 

A két híres pszichológus, Amos Tversky és Daniel Kahneman kísérletén keresztül jól illusztrálható a lehorgonyzási torzítás. A kísérletben részt vevő embereket két csoportra osztották. Az egyik csoportnak azt mondták, hogy becsüljék meg a 8×7×6×5×4×3×2×1 szorzat eredményét, míg a másik csoport azt a feladatot kapta, hogy az 1×2×3×4×5×6×7×8 szorzat értékét becsülje meg. A szorzás tulajdonságai miatt ezek a szorzások egyenértékűek, de Tversky és Kahneman azt találták, hogy míg az előbbi egyenletet becslő csoport medián értéke 2250 volt, addig az utóbbinál a medián értéke csak 512 lett. Jól látható tehát, hogy az emberek a szorzat első tagjához „lehorgonyozva” becsülték meg az egész szorzatra vonatkozó számot.

Egy racionális befektető könnyen figyelmen kívül hagyná az idegen információkat pénzügyi döntések meghozatala során, a kutatások mégis azt mutatják, hogy ezek a látszólag irreleváns tényezők szerepet játszanak a megítélésünkben. Még akkor is befolyásolta a döntést a lehorgonyzás hatása, amikor tájékoztatták erről a kísérlet résztvevőit, és azt állították, hogy tudatosan figyelmen kívül hagyták azt. A lehorgonyzás ellentmond a standard közgazdasági elméletnek is, mivel még a pontos becslésekért járó nagy összegű pénzjutalom sem volt elég ahhoz, hogy az egyének óvatosabban becsüljenek.

Elérhetőség

A elérhetőségi torzítás esetében az emberek a gyors döntések és ítéletek meghozatalának érdekében azokra az információkra támaszkodnak, amik azonnal elérhetők számukra. Az információ származhat közelmúltbeli vagy különösen élénk emlékekből, emellett alapulhat személyes tapasztalatokon vagy külső forrásokon (például híreken vagy az interneten látott tartalmakon). Az ilyen információkra való támaszkodás segít a kognitív terhek csökkentésében, de növeli annak valószínűségét, hogy a döntések hibásak lesznek.

A viszonylag kevés lottónyertesről és fényűző életmódjukról készült szenzációs képek sokakat arra késztetnek, hogy még akkor is vásároljanak lottószelvényt, ha nem engedhetik meg maguknak. Ez azért van, mert úgy gondolják, hogy a nyerési esélyük sokkal nagyobb, mint amit a tényleges statisztikák alátámasztanak.

A kognitív hibák közé tartozik a megerősítési és az öncélú torzítás is. A megerősítési torzítás esetében az emberek hajlamosak indokolatlanul nagy jelentőséget tulajdonítani azoknak az információknak, amelyek alátámasztják a saját meggyőződésüket és attitűdjeiket. Figyelmen kívül hagynak ugyanakkor minden olyan információt, amely ellentmond ezeknek a felfogásoknak. Az öncélú torzítás esetében az emberek nagyobb valószínűséggel adnak pozitív színezetet saját tevékenységüknek, és a kétértelmű adatokat úgy értelmezik, hogy az megfeleljen saját céljaiknak, gyakran mások kárára.

Érzelmi torzítások

Az érzelmi torzítások és hibák olyan attitűdök vagy érzések következtében keletkeznek, amelyek miatt a döntés eltér a hagyományos pénzügyekben feltételezett racionalitástól. Bár ezeket nehezebb kijavítani, mint a kognitív hibákat, fontos megérteni, hogyan befolyásolhatják az érzelmek a befektetői viselkedést.

Adottsági torzítás

Az adottsági torzítás arra utal, hogy az emberek hajlamosak nagyobb értéket kapcsolni a tulajdonukban lévő tárgyaknak pusztán azért, mert az övék. Többet fizetnek például azért, hogy megtartsanak valamit, ami már megvan nekik, mint azért, hogy megszerezzék azt, ami nem az övék, még akkor is, ha nincs okuk a ragaszkodásra. A pénzügyekben ez a torzítás ahhoz vezethet, hogy a befektetők megtartanak bizonyos eszközöket, mert ismerősek, még akkor is, ha azok veszteségessé váltak.

Veszteségkerülés

A veszteségkerülés az a tendencia, amikor a veszteségek elkerülése kap prioritást az egyébként egyenértékű nyereségek elérésével szemben. Általánosságban elmondható, hogy az emberek sokkal jobban megérzik a veszteségek okozta fájdalmat, mint az azonos nagyságú nyereségek okozta örömöt. A veszteségkerülés jellemzően a pénzügyi döntésekben mutatkozik meg: az embereknek gyakran extra – és néha jelentős – ösztönzésre van szükségük ahhoz, hogy olyan pénzügyi kockázatokat vállaljanak, amelyek veszteséggel járhatnak. Ez nem feltétlenül jelent rosszat, ugyanakkor a veszteségkerülő hozzáállással az emberek gyakran megfosztják magukat a hosszabb távú, de nagyobb hozammal járó befektetésektől is.

Túlzott magabiztosság

Sok befektető hajlamos túlbecsülni elemzői képességét és félreértelmezni az információk pontosságát. Ez különösen igaz az internet korában, ahol a végtelen mennyiségű információhoz való hozzáférés a tudás illúziójához vezethet. A túlzott magabiztosság pedig azt eredményezheti, hogy az egyének túl sok kockázatot vállalnak, a portfóliójuk nem eléggé diverzifikált, és túl gyakran kereskednek.

Konklúzió

A viselkedésalapú pénzügyek jelenleg forró téma nemcsak a befektetési cégek, hanem a tudományos szervezetek körében is. A konszenzus az: ha megértjük ezeket a viselkedési formákat, jobban fel tudunk készülni arra, hogy átgondoltabban bánjunk a pénzünkkel, és jobb befektetőkké váljunk. Az egyik leghatékonyabb módja az előítéletek és torzítások leküzdésének, ha készítünk egy pénzügyi tervet (akár pénzügyi tanácsadó segítségével is), és szigorúan tartjuk magunkat ahhoz. Ezáltal nagymértékben csökkenthetők a kognitív és érzelmi torzításokból fakadó pénzügyi veszteségek. 

A szerző a Peak tanácsadója.

Ez a támogatott tartalom a fintech.hu közreműködésével készült.