A történelem megismétli önmagát?

Az, ami most történik, ismerős lehet az 1980-as évek elején tapasztalt rendkívül gyors infláció idejéből, amikor az amerikai központi bank (a Federal Reserve – Fed) a túlfűtött gazdaság lehűtése érdekében emelte a kamatlábakat és szűkítette a pénzkínálatot. Ez a gazdaság zsugorodását okozta, ami végül recesszió árán törte le a fogyasztói árak erőteljes emelkedő trendjét. Ma a Fed pontosan ugyanezen az úton halad: a sokak által elkerülhetetlennek tartott gazdasági visszaesés felé.

A Forbes előrejelzése szerint a krach 2023 végén vagy 2024 elején érkezik. Gazdaságtörténeti példák alapján ugyanis a monetáris politika változásai és azok valós gazdasági hatásai között általában egy év telik el. Mások szerint a recesszió korábban, az év közepe táján érkezik. Akár így, akár úgy lesz is, abban szilárd konszenzus van, hogy 2023 gazdasági visszaesést hoz magával. 

A „recesszió” szó ugyanakkor a 2008-as év képeit idézi, amikor az Egyesült Államokban a legsúlyosabban érintett városrészek minden háza előtt sírkövekként álltak az árverésre utaló táblák. A 2023-as visszaesés azonban valószínűleg másként zajlik majd le.

Miben más a mostani helyzet a 2008-as válságtól? 

Az elmúlt pár hét sok eseménye hasonló ahhoz, ami 2008-ban, a pénzügyi válság idején történt. Vannak azonban döntő különbségek, amelyek csökkentik annak kockázatát, hogy ezek hatása ugyanolyan lehet a világgazdaságra, mint 15 évvel ezelőtt. 

Miért fontos ez? Kétségtelen, hogy az infláció letörésére tett jegybanki lépések, a sorozatos bankcsődök és azok hatásai növelték a recesszió esélyét, de ha alaposan megvizsgáljuk a részleteket, akkor már kevesebb okunk van azt feltételezni, hogy egy újabb globális méretű válság jöhet.

Segít, ha a jelentkező problémák kiváltó okainak magyarázatával kezdjük. A bankok, a befektetők és a pénzintézetek 2008-ban túlértékelt, összetett értékpapírokat birtokoltak, amelyek mögött jellemzően lényegében fedezetlen jelzáloghitelek álltak. A 2008-as válságot megelőzően a bankok készségesen nyújtottak olcsó és könnyű hitelt szinte bárkinek annak érdekében, hogy a laza szabályozás keretei között finanszírozni tudják a kockázatos és felelőtlen jelzáloghiteleket. Az eredmény egy olyan ingatlanbuborék lett, amelynek kipukkanásakor a bankok és a befektetők több ezer milliárd dollárt buktak.

Az inflációs nyomást az ellátási lánc problémái, a készlethiány, a Covid miatti leállások, a rekordalacsony kamatlábak és a távmunka terjedése táplálták. Ezek közül azonban egyik sem jelzett olyan szisztematikus problémát, mint ami a lakáspiacot közvetlenül a recesszió előtt jellemezte 2008-ban. 

Ezúttal tehát a probléma gyökere nem a rossz hitelekben rejlik. Inkább a Fed gyors szigorítása okozott veszteséget azoknak a bankoknak, amelyek akkor adtak hitelt vagy vásároltak hosszú lejáratú kötvényeket, amikor a kamatlábak sokkal alacsonyabbak voltak. Az emelkedő kamatkörnyezet arra késztette a betéteseket, hogy kivonják a pénzüket a bankokból. A bankoknál a betétkivonások a hosszabb lejáratú kötvények kényszerű (ezzel együtt veszteséggel lebonyolítható) eladásokat eredményezett. Ennek következtében pedig a könyvekben szereplő nem realizált veszteségek valós veszteségekké váltak.

Látható tehát, hogy a kiváltó okok között jelentős eltérések vannak, egy dolog azonban mindkét esetben ugyanaz: a bankok nem megfelelő kockázatkezelése és a vállalati kontroll hiánya volt az, amely mindkét esetben pénzügyi problémákat idézett elő.

Mégsem akkora most a baj?

A 2008-as események túl gyorsak voltak ahhoz, hogy előre látni lehetett volna azokat. A jelenlegi helyzetet előidéző tényezők azonban arra utalnak, hogy a mostani bankcsődök kisebb gazdasági károkat okoznak majd, mint 2008-ban. A Goldman Sachs előrejelzése szerint 2023-ban nem várható olyan viharos összeomlás, mint ami 2008-ban megrengette a világgazdaságot. Ehelyett inkább egy „lassan bekúszó” recesszióra számítanak az elemzők, amely a növekedés elfojtása nélkül nyomja le az inflációt. 

Jelenleg az Egyesült Államok politikai környezete egészen más, mint ami 2008-ban volt. Ha a kongresszus intézkedésére lenne szükség a pénzügyi rendszer megmentéséhez, a Biden-kormány valószínűleg nehezen tudná megszerezni a szavazatokat. Amikor 2008 őszén a dolgok kezdtek kicsúszni a szövetségi állam vezetésének a kezéből, a Bush-kormányzat egy 800 milliárd dolláros programra tett javaslatot. Ezt a képviselőház demokrata vezetése támogatta, bár a program rendkívül népszerűtlen volt. 

Nehéz elképzelni, hogy egy republikánus házelnök ma bármilyen mentőtervről alkut kötne Bidennel. Ráadásul nyárra valószínűleg ismét szavazni kell az adósságplafon megemeléséről, ami tovább bonyolítja és teszi még kockázatosabbá az amúgy is zavaros pénzügyi környezetet.

Jön a recesszió, de talán nem akkora, mint legutóbb

A makacsul magas infláció ellenére a kormányok világszerte azon dolgoznak, hogy megakadályozzák a recessziót, de nehéz megtalálni az egyensúlyt. A Fed a kamatlábakat fokozatosan emelte, ezzel növelve a hitelfelvétel költségeit és visszatartva a fogyasztói kiadásokat. A bankok rendelkeznek hitelezési standardokkal, amelyek segítenek meghatározni, hogy kinek adjanak kölcsönt. Ha azonban aggódni kezdenek a kockázatok miatt és megnehezítik a vállalkozások és magánszemélyek számára a hitelfelvételt, az hozzájárulhat a recesszióhoz.

Ha pedig a regionális bankok konzervatívabbá válnak (nagyon megnézik, kinek adnak hitelt), akkor az a kereslet csökkenéséhez, alacsonyabb értékesítéshez és a gazdasági aktivitás lassulásához vezethet. Ez azonban önmagában még nem feltétlenül okoz recessziót és közel sem olyan súlyos, mint ami a globális pénzügyi válság idején történt.

Az is segítheti a problémák kezelését, hogy a szabályozó hatóságok most gyorsan cselekedtek, mind az Egyesült Államokban, mind Svájcban. Janet Yellen – aki a 2008-as válság idején a Fed elnöke volt, most pedig az Egyesült Államok pénzügyminisztere – igyekezett helyreállítani a bankszektorba vetett bizalmat, mondván, hogy a szövetségi kormány szükség esetén beavatkozik a kisebb bankok védelmében. 

A közgazdászok szerint a jelenlegi banki krízis nem válság, hanem egy pillanatnyi pánik. A svájci szabályozók gyors fellépése is azt jelzi, hogy a gazdaság nem a 2008-ashoz hasonló mértékű válsággal néz szembe, a döntéshozók egyedi, elszigetelt problémára reagáltak. 

A szerző a Peak tanácsadója.

Ez a támogatott tartalom a fintech.hu közreműködésével készült.