A zsugorfláció (angolul shrinkflation) a zsugorodás és az infláció szavakból képzett kifejezés, amely egy új inflációs jelenség. A rejtett áremelésnek vagy „legrammozásnak” is nevezett módszerrel a vállalatok nem a termékeik drágításával érnek el nagyobb haszonrátát, hanem a kínált árucikk mennyiségének csökkentésével, mérsékelve így az előállítási vagy beszerzési költséget.

A kifejezést először az 1970-es években használták, akkor még makrogazdasági értelemben, szinonimaként a korszak stagflációjára. Ekkor a gazdasági teljesítmény zsugorodását az árak emelkedése kísérte. A kifejezésnek a 2010-es években Pippa Malmgrem, George W. Bush volt közgazdasági tanácsadója adott új, jelenleg is használt jelentéstartalmat. Az eszköz mögötti logika azon alapul, hogy a fogyasztók vásárlási kedve az áremeléssel összehasonlítva kevésbé érzékeny a termékméret változására, mivel a fizetett összeggel a kasszánál mindenki szembesül, míg mérleget vagy mérőedényt viszonylag kevesen hordanak maguknál. Sok esetben a vizuális hatás miatt a gyártók az eredeti csomagméretet megőrzik, és levegővel vagy műanyaggal töltik fel a hiányzó teret.

A figyelmetlenséget a megszokott árucikkek vásárlása okozhatja, így a tudatosság és körültekintés fokozásával, majd alternatív termékekre váltással kivédhető a zsugorfláció. Magyarországon a módszer ellen szabályozói szinten is küzdenek, például bizonyos termékek esetében a nettó töltősúly jól látható feltüntetésére kötelezéssel vagy például a cigaretták esetében a dobozonkénti darabszám előírásával.

A zsugorflációra legismertebb példa a svájci édesség, a Toblerone formájának megváltoztatása. A csokoládéra jellemző fogazatos alak ritkításával az eredeti, 200 grammos kiszerelését 2010-ben csökkentették 170 grammra, majd 2016-ban tovább gyérítéssel 150 grammra. A jelenségre a leggyakoribb példa a különböző tejtermékek és pékáruk legrammozása, illetve számos üdítőital esetében az üveges kiszerelés térfogata már nem félliteres, hanem az angolszász területeken elterjedt pintes (0,473 liter).

Az áremelkedés méréséhez az egy-két évvel korábbi fogyasztási szokások alapján kialakított fogyasztói kosarat veszik alapul, melyben a termékeket naturáliákkal jellemzik. A mérés során a legrammozás által okozott torzító hatást a termékek egységnyi méretre való átszámításával korrigálják. Az Egyesült Királyság statisztikai hivatala (ONS) 2012 és 2017 között vizsgálta az infláció mérésekor alkalmazott fogyasztói kosárban szereplő termékek méretének változását. A tárgyidőszakban 2529 termék mérete csökkent, és csupán 614 árucikk mérete növekedett. A zsugorodó termékek háromnegyede élelmiszer volt, míg a gyarapodó termékek esetében ez az arány közel 50 százalék volt. Tanulmányukban megállapították, hogy a termékméretek csökkentése 1,22 százalékponttal járult hozzá a mért infláció lefelé torzulásához.

A zsugorflációhoz hasonló jelenség az úgynevezett silányulás/silányítás (eredetileg angolul skimpflation, amit talán fukarflációnak lehetne fordítani). Ekkor a rejtett áremelést nem a mennyiség, hanem a minőség kárára hajtják végre. Erre módszer például a termék funkcióinak csökkentése vagy a felhasznált alapanyagok gyengébb minőségűre cserélése. Magyarországon szabályozói szinten a silányítás ellen a bizonyos értékhatár felett kötelező garancia előírásával küzdenek. Legismertebb példa a csokoládékban a kakaótartalom csökkentése, illetve a gépjárművekben a bőr üléshuzat szövetre, illetve a fém alkatrészek műanyagra cserélése.

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány munkatársa.

Ez a támogatott tartalom az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány közreműködésével készült.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!