Mai bejegyzésünkben azokat a gazdasági tényezőket mutatjuk be, amelyek a jövőben gátat szabhatnak Kína nagyszabású célkitűzéseinek. Idesorolandó a kínai fiatalok nehézkes munkaerőpiaci integrációja, valamint a defláció reális veszélye is.

Defláció és pesszimizmus

Ahogyan a The Economist elemzéséből kiderül, Kínában a fogyasztói árak növekedése 0 százalékos volt 2023 júniusában. Elképzelhető tehát, hogy a kínai gazdaság hamarosan deflációba süllyed. A defláció tulajdonképpen negatív inflációt, vagyis az általános árak csökkenését jelenti, egy meghatározott időszakon belül. Mindez első hallásra akár kedvező fordulatnak is tűnhet, ám hosszabb távon súlyosan károsíthatja a gazdaság teljesítőképességét. Mivel a fogyasztók egyes csoportjai – újabb árcsökkenések reményében – hajlamosak lehetnek elhalasztani vásárlásaik egy részét, a kínálati oldal bevételei is mérséklődnek. Ennek következtében a cégek és vállalkozások leépítéseket hajtanak végre, hiszen kénytelenek visszafogni kiadásaikat.

A növekvő munkanélküliség okán tovább csökkenhet a fogyasztás, valamint a részvények árfolyama. Ezzel párhuzamosan a csekélyebb állami adóbevételek visszafogják a kormányzat befektetési hajlandóságát. A defláció pusztító következményeit hűen szemléltetik a nagy gazdasági világválság (The Great Depression; 1929–1939) eseményei. A recesszió során számos vállalat lett a keresletcsökkenés áldozata az Egyesült Államokban, miközben a munkanélküliség csúcspontját 20 százalék fölött érte el.

Ami Kína esetét illeti, elsőként érdemes lehet áttekintenünk az elmúlt hónapok inflációs rátáit, ezeket pedig az alábbi ábra szemlélteti.

Az országban az előző év megegyező időszakához képest 0 százalékos volt az árszínvonal-emelkedés idén júniusban, ami igencsak meglepő adat. Mint ismert, Kína rendkívüli módon szigorú korlátozásokat vezetett be a koronavírus megfékezésére. A pandémia enyhülését követően a kormányzat fokozatosan kivezette a járványügyi korlátozásokat, ennek kapcsán pedig több szakértő a kereslet, valamint a fogyasztói árak ugrásszerű növekedésére számított. Ám a hasonló jóslatok nem váltak valóra: a várakozásokkal ellentétben az infláció mértéke – hónapról hónapra szemlélve – 2023 februárjától napjainkig folyamatosan negatív tartományban mozgott. A releváns mutatók alakulása pesszimizmushoz vezetett a befektetői és a fogyasztói oldalon egyaránt: a kis- és közepes méretű vállalatok bizalmi indexe az év első felében folyamatosan csökkent, miközben a fogyasztói kiadások is visszaestek. A defláció kockázatát tovább fokozza, hogy Kína főbb exportpiacai – ideértve Európát és az Egyesült Államokat – mérsékelték importfogyasztásukat, kevesebb bevételt generálva ezzel Kína számára.

A munkalehetőségek hiánya felfokozott kivándorláshoz vezethet

A kínai gazdaság jövőbeni kilátásait a fiatal felnőttek nagyarányú munkanélkülisége is beárnyékolja. 

A fenti ábra a kínai városlakó fiatalok munkanélküliségi rátáit szemlélteti. Mint láthatjuk, a 2023-as év közepére a mutató elérte a 22 százalékot. Éves szinten nagyjából 10 millió fiatal szerez felsőfokú végzettséget Kínában, ám a munkaerőpiac képtelen őket eredményesen integrálni. Ennek legfőbb oka, hogy a friss diplomások számára nem áll rendelkezésre a képzettségüknek megfelelő munkalehetőség.  A felvázolt probléma nem új keletű, ám egyelőre az sem látszik, hogy a kormányzat képes volna gátat szabni az egyre aggasztóbb trendeknek.

A Chat GPT, valamint az ehhez hasonlatos, mesterséges intelligencián alapuló szoftverek kiválthatják az emberi munkavégzést bizonyos, alacsonyabb képzettséget igénylő feladatok esetében. A vállalatok jelentős része él az automatizációban rejlő lehetőségekkel, így jóval kevesebb nyílt pozíciót hirdet meg pályakezdők számára – mutat rá a The Diplomat.

Az eddigiekhez érdemes hozzátennünk azt is, hogy a kifizetődő munkalehetőségek hiánya – egy esetleges defláció hatásaival kiegészülve – tömeges kivándorlásra ösztönözhet fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Az úgy nevezett „brain drain” mértéke a 2010-es években látványos zuhanást produkált Kínában; a koronavírus kitörésének évében (2020) pedig 34 ezer fő alá szorult vissza. 

A tömeges kivándorlás vonatkozásában érdemes említést tennünk egy fontos aspektusról: ahogyan korábbi bejegyzésünkben is kifejtettük, a külföldön munkába állók hazautalásokon keresztül javíthatják belföldön maradó családtagjaik életkörülményeit. 2022-ben nagyjából 51 milliárd dollár folyt vissza ily’ módon Kínába. Ezt az összeget egyedül India szárnyalta túl 100 milliárd dollár körüli eredményével, és a hazautalások világrekordere volt a tavalyi év során.

Milyen következményekkel járhat mindez?

Tekintettel a jelen cikkben bemutatott nehézségekre, aligha meglepő, hogy a kínai GDP gyarapodási kilátásait a Goldman Sachs az előzetesen becsült 6 százalékról 5,4 százalékra mérsékelte. Ami a következő, 2024-es évet illeti, 4,6 százalékról 4,5 százalékra módosult az intézet előrejelzése. Annyi bizonyos, hogy a koronavírust követő időszak gazdasági fellendülése komoly akadályokba ütközött, amelyek az ország stratégiai célkitűzéseit is komolyan hátráltathatják. Ugyanakkor a prioritásként kezelt ágazatok – ideértve többek között az elektromos járműgyártást, illetve a telekommunikációt – bizonyosan nem szűkölködnek majd állami támogatásokban a továbbiak során sem. A kínai gazdaság lelassulása globális viszonylatban Latin-Amerikát érintheti kedvezőtlenül, hiszen a térség országai – így például Brazília, Chile, Peru, és Argentína – nagyban függnek nyersanyag-exportáló tevékenységüktől. Az árak mérséklődése spekulatív magatartást eredményezhet a befektetők részéről, amely, kiegészülve a már most is érzékelhető politikai bizonytalansággal, csökkentheti a GDP-növekedést az említett országokban.

Lévén napjainkra Magyarország Kína egyik legfontosabb európai uniós partnerévé vált, gazdaságának állapota nagyban befolyásolja azokat az áruforgalmi csatornákat is, amelyek hazánk szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak.

Kiváltképpen igaz ez a Kínából származó importokra, amelyek értéke 2021-ben 2966,1 milliárd forintot, 2022-ben pedig már 3985,9 milliárd forintot tett ki. Ami az exportokat illeti, 2021-ben 746,6 milliárd forintnyi, a tavalyi évben 848 milliárd forintnyi termék és szolgáltatás áramlott Magyarországról Kínába.

Végezetül a Kína kapcsán áttekintett gazdasági mutatókat ajánlatos Magyarország vonatkozásában is megvizsgálnunk. Ellentétben Kínával, hazánkat nem a defláció veszélye, hanem a magas infláció fenyegeti: a fogyasztói árak éves összevetésben 17,6 százalékkal növekedtek az idei év júliusában, ez a júniusi adatokhoz viszonyítva 2,5 százalékpontos enyhülés. A megegyező hónapban a 15-74 évesek közül 4 millió 745 ezren vállaltak munkát, ami 32 ezer fős bővülést jelent az előző év megegyező időszakához képest. A korcsoport munkanélküliségi rátája 3,9 százalékos volt, ez az arány 194 ezer főt takar. Ami a fiatalok (15-24 évesek) foglalkoztatási rátáját illeti, nem történt számottevő változás: 269 ezer fő dolgozott júliusban (1800 fiatallal több, mint egy évvel ezelőtt), ezáltal a foglalkoztatási ráta 27,3 százalékos volt.

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány munkatársa.

Ez a támogatott tartalom az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány közreműködésével készült.