Az elmúlt évek során volt francia gyarmatokon, például Maliban, Burkina Fasóban és Nigerben végbement puccsokat Franciaország-ellenes tüntetések kísértek, Párizs pedig kénytelen volt kivonni csapatait Burkina Fasóból és Maliból az ottani katonai rezsimekkel megromlott kapcsolatai miatt. Mindez része azon megnyilvánulásoknak, amelyek azt mutatják, hogy

A Franciaország-ellenes indulatok közvetlen kiváltó oka a közelmúltban az volt, hogy a Malit, Burkina Fasót és Nigert átszelő Száhel-övezetben aktív szélsőséges muszlim lázadók ellen hosszú éveken át folytatott francia hadművelet nem tudta felszámolni a dzsihádista csoportokat, ennélfogva nem tudott stabilitást teremteni. A terrorellenes harc 2013-ban indult a mali kormány kérésére, ám a kezdeti sikerek után a Barkhane hadművelet nem tudta megakadályozni a biztonsági helyzet általános romlását, mivel ehhez szükség lett volna stabil kormányzásra és kompetens helyi erőkre.

Maliban 2020-ban és 2021-ben a katonaság által végrehajtott puccsra került sor, az új junta pedig nem kért többé a francia segítségből, ehelyett az orosz Wagner-csoport zsoldosait bérelte fel, így a Barkhane hadművelet 2022-ben befejeződött. Burkina Fasóban 2022-ben két puccsot is végrehajtottak, a második vezetői pedig felszólították Franciaországot a csapatai kivonására, ami idén megtörtént. Nigerben idén júliusban került sor puccsra, és az új vezetés szintén távozásra szólította fel a francia csapatokat. Mindezek a fejlemények tükrözik a Száhel-övezetben uralkodó általános – azaz a helyi lakosság által is nagymértékben osztott – vélekedést, miszerint a francia katonák nem voltak képesek visszaszorítani az iszlamista lázadókat, hovatovább még hozzá is járultak a térnyerésükhöz.

Franciaország negatív megítélésének egyéb okai

A frankofón afrikai országokban az utóbbi években végbement puccsokért felelős valamennyi katonai csoportosulás azzal indokolta a hatalomátvételt, hogy a célja az adott állam rossz biztonsági és gazdasági helyzetének javítása, valamint a korrupció felszámolása. Ezeknek a problémáknak a kialakulásában és fennállásában az érintett országok népességének általános meggyőződése szerint jelentős szerepe van Franciaországnak. A volt gyarmatai lakossága körében a gyarmati időszak vége, vagyis 1960 óta eltelt évtizedek alatt mély ellenérzést szült Franciaországgal szemben, hogy Párizs készséggel támogatott korrupt és elnyomó rezsimeket az országaikban, továbbá zavaros kapcsolatokat tartott fent államaik korrupt elitjeivel. Ez a „françafrique”, azaz a Franciaország és a volt gyarmatai közötti, befolyást, katonai támogatást és üzleti szerződéseket magában foglaló zavaros kapcsolati rendszer. Ezen tényezők eredménye, hogy a népszerűtlen afrikai vezetők kudarcai – így a dzsihádisták legyőzésére, a szegénység és a korrupció felszámolására való képtelenség – a lakosság szemében összekapcsolódnak Franciaországgal. Mindemellett más forrásai is vannak a Franciaországgal szembeni mély ellenérzéseknek. Ezek közé tartozik a gyakori francia katonai beavatkozás Afrikában, a nagyméretű állandó katonai bázisok fenntartása, a gyarmati időkből származó, az euróhoz rögzített árfolyamú CFA frank használata Nyugat- és Közép-Afrikában, valamint a francia nyelv hivatalos nyelvi státusza a legtöbb érintett országban.

Oroszország szerepe és nemzetközi versengés Afrikában

A Franciaország-ellenes érzelmek erősödésével párhuzamosan Oroszország népszerűsége nő a Száhel-övezetben.

A Wagner-csoport az elmúlt időszakban átvette a francia hadsereg helyét a Közép-afrikai Köztársaságban és Maliban, egyes értesülések szerint pedig a Burkina Fasó-i és a nigeri junta is felvette a csoporttal a kapcsolatot. A zsoldosszervezet afrikai tevékenysége jövedelmező mind a Wagner-csoport, mind Moszkva számára. Oroszország további célja Afrikában a külföldi befolyásának növelése, a nyugati világrend gyengítése, valamint a Nyugat befolyásának visszaszorítása.

Érdemes a tágabb kontextust is megvizsgálni, mivel növekvő gazdasági, demográfiai és geopolitikai jelentősége miatt az Afrikáért folyó nemzetközi versengés fokozódik. A kontinensre irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések terén a 2016–2020 közötti időszakban Kína messze megelőzte az összes többi országot 70,6 milliárd dollár értékű befektetéssel. Kína 2009 óta Afrika legnagyobb kétoldalú kereskedelmi partnere is. 2022-es adatok szerint a szubszaharai Afrika országainak 94 százaléka részese a kínai Övezet és út kezdeményezésnek. Oroszország a fegyverszállítások terén domináns: a kontinensre irányuló fegyverszállítmányok 49 százalékáért felel. Kína és Oroszország szintén élen jár a ritkaföldfémek észak- és nyugat-afrikai kitermelésében és feldolgozásában.

Az Egyesült Államok, amely tavaly augusztusban a szubszaharai Afrikára vonatkozó stratégiát fogadott el, decemberben egy amerikai–afrikai vezetői csúcson 55 milliárd dollárnyi támogatási csomagot jelentett be a kontinensnek. Az Afrikában folyó hatalmi versengésben fontos szereplő továbbá – más országok mellett – Törökország, Németország, Hollandia, Marokkó, valamint a Dél-afrikai Köztársaság is.

Francia kísérletek a kapcsolatok javítására

Emmanuel Macron francia elnök 2017 óta próbál javítani országa afrikai megítélésén többek között művészeti alkotások visszaszolgáltatása, a ruandai népirtásban játszott francia szerepért való bocsánatkérés, valamint a francia befektetők afrikai cégekbe történő befektetésre való felszólítása által. Macron ígéretet tett a CFA frank kivezetésére is, amit Nyugat-Afrikában a tervek szerint egy új pénznem, az eco fog felváltani. Az elnök összességében új korszakot ígért Franciaország és Afrika kapcsolatában, egy egyenlő felek közötti partnerséget. Mindez azonban túl kevés volt, és túl későn jött, így mindeddig nem javított Franciaország megítélésén a volt afrikai gyarmatain.

Ami Franciaország és Afrika kapcsolatának gazdasági aspektusait illeti, az Afrikába irányuló francia befektetések célpontjai között előkelő helyet foglal el a szénhidrogén-ágazat, a további területek között pedig megemlítendő az építőipar, a feldolgozóipar, a gyógyszeripar, az élelmiszertermelés, a szállítmányozás és a technológiai szektor. Franciaország gazdasági jelentősége Afrikában mindazonáltal a kétezres évek eleje óta csökken:

A csökkenő trend az afrikai fogyasztói kereslet ugrásszerű növekedésének, valamint az új versenytársak megjelenésének köszönhető.

Borús kilátások Párizs számára

Gyarmattartó és posztgyarmattartó múltja miatt a frankofón Afrika számára Franciaország kiváló célpont valamennyi problémája tekintetében, függetlenül attól, hogy a kritikák jogosak-e vagy sem. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a dekolonizáció óta eltelt több mint fél évszázad alatt Párizs az elnyomó afrikai vezetők támogatásával és az uralkodó afrikai elitekkel fenntartott zavaros hatalmi kapcsolatokkal, valamint egyéb gazdasági, katonai és kulturális vonatkozású tevékenységével hozzájárult a vele kapcsolatban tapasztalható ellenséges megítéléshez. Franciaország terrorellenes hadművelete (több okból bekövetkezett) kudarcának következtében a Száhel-övezet mára a dzsihádisták egyik globális központjává vált. Oroszország kihasználja a francia befolyás csökkenését a frankofón országokban, és a Wagner-csoporton keresztül növeli saját katonai és politikai befolyását Franciaország rovására. Ezzel párhuzamosan számos Afrikán kívüli ország az afrikai jelenlétének és befolyásának növelésére törekszik, felismerve, hogy a kontinens globális gazdasági, geopolitikai és egyéb jelentősége nő. Összességében Franciaország volt gyarmataival fennálló kapcsolatainak jövője meglehetősen kilátástalan. Mivel Párizs számára az afrikai kapcsolatok hagyományosan presztízskérdésnek is számítanak, kérdéses, hogy Franciaország afrikai jelenlétének tartós csökkentése mellett dönt-e – pedig meglehet, hogy ez volna a jelen körülmények között a legészszerűbb döntés.