A Globális Ökolábnyom Hálózat (GFN) évente 181 ország esetében vizsgálja a dátumot, amelyen az emberiség erőforrás-felhasználása meghaladja a Föld regenerálódási képességét. A számítás során becsléseket készítenek az országok biokapacitására, illetve az egy főre jutó fogyasztásra.

A Föld ökológiai vészcsengője először 1971-ben szólalt meg, ebben az évben haladta meg az emberiség teljes ökológiai lábnyoma a globális biokapacitást. Az emberiség ettől a dátumtól kezdte kölcsönvenni a holnap erőforrásait.

Az eltérő fejlettségi szint miatt ennek a határnak az átlépése régiónként eltér, Európa két évtizeddel korábban, az 1950-es években már átlépte, Észak-Amerika pedig már a két világháború közötti évtizedekben. Ázsia csupán 2005-ben lépte át a fenntarthatósági küszöböt, Afrika pedig 0,83-as értékkel 2014-ben került hozzá a legközelebb (azóta ismét csökken a kontinens ökológiai lábnyoma). Magyarország ökológiai egyenlege 1963-ban fordult először negatív tartományba.

Ez a dátum csupán szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen az emberiség erőforrás-felhasználása nem állandó szintű, az év során ciklikusan ingadozik. A figyelemfelkeltő erővel annál inkább bíró riasztó mérföldkő jól szemlélteti a globális fogyasztási szokások fenntarthatatlan fejlődési pályáját, és rávilágít arra, hogy sürgősen szükség van átalakító változásokra abban, ahogyan bolygónk véges erőforrásait kezeljük. A Föld biokapacitásának túllépése messzemenő környezeti, gazdasági és társadalmi következményekkel jár. Ökológiai szempontból a természeti rendszerek funkciójának működésképtelenségéhez vezet, beleértve az olyan alapvető ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtását, mint a szénmegkötés, a víztisztítás és a beporzás, amelyek létfontosságúak az élet fenntartásához.

Gazdasági szempontból az ökológiai túlterheltség az erőforrások elérhetőségét korlátozza, ami megnövekedett költségekhez vezet. Az egyenlőtlenségek fokozásával társadalmi nyugtalanságot idéz elő, mivel a marginalizált közösségek gyakran viselik az erőforrások szűkösségének és a környezetromlásnak a fő terhét. Ez a jövőben politikai instabilitást is eredményezhet. Társadalmi szempontból pedig az ökológiai túllépés egészségügyi problémákban, az életminőség romlásában és a környezeti katasztrófákban nyilvánul meg.

A GFN becsléseket is készít arra vonatkozóan, hogy mennyi Földre lenne szükség az emberiség ökológiai lábnyomának fedezésére. Az idei évben ehhez 1,7 bolygóra lenne szükség. Adatbázisuk alapján a lakosonkénti legkisebb földigénnyel Ruanda rendelkezik. Ha az egész emberiség a kelet-afrikai ország életszínvonalán élne, akkor csupán 0,37 Földre lenne szükség az éves erőforrásigény fedezésére. Kiemelendő példa még az utóbbi évtizedben üstökösként fejlődő India, melynek életszínvonala mellett 0,69 Földre lenne szükség. Európában mindegyik ország meghaladja az éves biokapacitást, legkisebb mértékben Moldova lépi azt át. A rangsor 57. helyén álló kelet-európai ország életminőségét globálisan kiterjesztve 1,007 bolygóra lenne szükség.

Románia, legalacsonyabb helyezésű uniós tagállamként a globális rangsor 104. helyén áll. Keleti szomszédunk életszínvonalán élő emberiségnek 1,81 Földre lenne szüksége. A fejlett gazdaságú országok közül kilóg az Egyesült Királyság, ugyanis a rangsor 124. helyén állva csupán 2,36-os Föld-igénnyel rendelkezik. A szigetországot követi Kína, a világ második legnagyobb gazdaságával rendelkező ázsiai óriás lakossági életszínvonalának fenntartásához 2,4 darab Földre lenne szükség. A történelmi fejlődéstörténete miatt pazarló erőforrás-gazdálkodást végző Oroszország a rangsor 163. helyén áll. Az orosz emberek életminőségét kiterjesztve az emberiségre 3,84 Földre lenne szükség, ami azonban a herdáló működés ellenére még mindig megelőzi az amerikai emberek 4,94-es Föld-igényét. A 181 országból álló sorrend elejét az olajban gazdag, de alacsony népességű közel-keleti államok vezetik; Bahrein (5,42 Föld), Kuvait (5,66 Föld), Egyesült Arab Emírségek (5,77 Föld) és Katar (8,69 Föld).

Fontos megemlíteni, amellett, hogy ezen arab államok lakosai rendkívül pazarló életvitellel rendelkeznek, a nyersanyag-kitermelés okozta környezeti terhelés nem róható fel teljes egészében nekik, hiszen az energiahordozók javát exportálják. Így a környezetkárosító kitermeléssel átvállalják a felvevőpiac országaitól azok ökológiai lábnyomának egy részét. Luxemburg a rangsor második helyén áll, ugyanis a 700 ezer fős lakosságú ország életszínvonalának fenntartásához 7,26 Földre lenne szükség. A GFN dedikált weboldalán mindenki kiszámíthatja, mekkora ökológiai lábnyommal rendelkezik, és mennyi Földre lenne szüksége az emberiségnek akkor, ha mindenki ebben az életvitelben élne.

Előbbi rangsor azt mutatja, hogy mennyi Földre lenne szükség az adott ország lakosságának ökológiai lábnyomát globális mértékre kiterjesztve az erőforrás-igény fedezésére. A GFN emellett országokra lebontva is készít becsléseket. Az alábbi térképen az európai országok biokapacitásainak és azok igénybevételének (ökológiai lábnyomának) az egyenlege látható.

Azon nemzetek, amelyek negatív egyenleggel, azaz ökológiai deficittel rendelkeznek, felélik a természeti erőforrásaikat, az ország lakosságának fogyasztása meghaladja az ország területén lévő növényzet és élővilág éves regenerálódási képességét. A nemzetközi ökológiai deficit azt jelenti, hogy az ország nettó biokapacitást importál a kereskedelem révén, felszámolja a nemzeti ökológiai vagyont, vagy több szén-dioxid-hulladékot bocsát ki a légkörbe, mint amennyit saját ökoszisztémái elnyelnek. Ezzel szemben ökológiai tartalékról akkor beszélhetünk, ha egy régió biokapacitása meghaladja a lakosság ökológiai lábnyomát. Előbbi országokat biokapacitás-adósnak, míg utóbbiakat -hitelezőnek nevezik. Definíció szerint a biokapacitás a biológiailag termőképes szárazföld és óceán területét jelenti, amely alkalmas élelmiszer termesztésére, fa biztosítására és a fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid-kibocsátás elnyelésére. Szabványos mértékegysége a globális hektár, amely világátlag-termelékenységgel rendelkezik.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!