Zöldpatkó az európai döntéshozásban

A legutóbbi európai parlamenti választások után mind az Európai Parlament, mind az Európai Bizottság elnöki pozíciójára új jelöléseket majd szavazásokat tartottak. Bár a parlament összetételében jelentősen megnövekedett a jobboldali képviselők száma, az elnöki pozíciókban nem történt változás. Ez különösen érdemi mozzanat, mivel az elnöki posztok döntő befolyással bírnak az európai törvényhozásra, stratégiákra és fejlesztési irányokra. Ennek következtében a jelenleg folyamatban lévő stratégiák, mint például a Green Deal, továbbra is a megszokott irányvonal mentén folytatódhatnak. Az Európai Bizottság újabb öt évre megválasztott elnöke, Ursula von der Leyen, beszédében számos programot említett, és igyekezett a politikai spektrum különböző részeiről támogatást szerezni. Többek között ígéretet tett:

• az EU gazdaságának, rendőrségének és határvédelmi szerveinek megerősítésére,
• a migráció kezelésére,
• az Európa-szerte tapasztalható lakáshiány orvoslására,
• valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem folytatására.

A lakáshiánnyal és lakhatással kapcsolatos programok újdonságot jelentenek az európai politikai napirenden, míg számos egyéb témakör már régóta előtérben van. Ebből kifolyólag az újabb öt évre megválasztott elnök számára továbbra is kiemelt fontosságú marad a zöldmegállapodás előmozdítása.

Zöldebb európai gazdaság

Az európai zöldmegállapodást (Green Deal) 2019 decemberében mutatták be, majd a következő évben hivatalosan is elfogadták. A kezdeményezés legfőbb célja, hogy Európa 2050-re a világ első klímasemleges kontinensévé váljon. Természetesen fontos leszögezni, hogy az európai gazdaságok a világ szén-dioxid-kibocsátásának mindössze 8 százalékáért felelnek. A Green Deal megvalósításának érdekében az Európai Unió a hétéves uniós költségvetés és a NextGenerationEU eszköz révén rendelkezésre álló 1800 milliárd euró egyharmadát fordítja. A célok között szerepel, hogy így az EU gazdaságai korszerűvé, erőforrás-hatékonnyá és versenyképessé váljanak. Ennek okán a megállapodásban a természeti célkitűzések (pl. 3 milliárd fa ültetése 2030-ig) és számos jóléti, energiahatékonysági intézkedés (háztartások fűtési technológiáinak korszerűsítése) egyaránt szerepelnek. Ugyanakkor megfogalmazható a kérdés, hogy hova is vezetett az elmúlt 4 év, mennyire érzékelhető a Green Deal hatása?

Sajnos az eredmények kiértékelése az intézkedés bevezetése óta számos problémába ütközik. Egyrészt a globális események – mint a koronavírus-járvány és az európai gazdaságot jelentősen érintő ukrán–orosz háború – külső hatásként befolyásolják az adatokat. Másrészt sok intézkedés jóval hosszabb távon fejti ki hatását. Így a gazdasági statisztikákban nehéz elkülöníteni, hogy a pozitív változások a zöldmegállapodás intézkedéseinek köszönhetők-e, vagy inkább külső tényezők hatottak rájuk. Példaként említve az üvegházhatású gázok kibocsátását, ahol nem tudható, hogy az ipari termelés visszaesése, vagy akár a magas gázáraknak köszönhető lakossági fogyasztás visszaesése milyen mértékben járult hozzá ezen mutatók csökkenéséhez. Emellett vannak olyan területek is, ahol a helyzet tovább romlott. Ilyen probléma például, hogy a lakosság egyre nagyobb százaléka küzd az otthonok megfelelő fűtésével.

Mit gondolnak az európai emberek?

Elrugaszkodva a statisztikától, az egyik legolvasottabb európai hírlap, az Euronews nemrégiben egy átfogó felmérést végzett el. A kutatás során 18 ország 25 916 lakosát kérdezték meg különböző kérdésekről. A válaszadók több mint fele prioritásnak tartja az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, további 32 százalék fontosnak, de nem elsődlegesnek tekinti ezt a kérdést, míg 16 százalék másodlagos problémaként kezeli. Ez azt mutatja, hogy

Ennek következtében egységes az álláspont a környezet megóvására és a zöldebb átállásra, azonban a lakosság kétharmada nem tartja megfelelőnek az átállás menetét.

Versenyképesség >< Green Deal

Korábban említettük, hogy a stratégia célja a régió gazdaságainak korszerűvé, erőforrás-hatékonnyá és versenyképessé tétele. Azonban az EU gazdasága a bevezetett intézkedések óta még mindig keresi a helyét ebben a rendszerben. Ahelyett, hogy a különböző célok metszéspontjában vagy a halmazok uniójában helyezkedne el, inkább kívül esik ezek határain.

1. halmaz: Korszerűség

A korszerűség mérésére alkalmazható az IMD World Digital Index, amely 54 kritérium alapján értékeli az országok digitalizációs fejlettségét. Sajnos a 2023-as rangsorban kevesebb EU-tagállam szerepelt előkelő helyen, mint egy évvel korábban. Az elemzés rámutat, hogy „a digitális átalakulás tekintetében az európai vállalatok idén sem teljesítenek jobban, mint tavaly, így úgy tűnik, hogy a Next GenerationEU digitális alapjai még nem hoztak átütő változást a digitális kultúrában”. (A Next GenerationEU az unió 800 milliárd eurós ideiglenes gazdaságélénkítő eszköze.) Emellett az eloszlás sem kedvező: miközben a nyugat-európai országok visszaestek a rangsorban, a később csatlakozott uniós országok stagnáltak. Ez továbbra is jelentős különbséget eredményez a két csoport között, ezért a keleti régiók felzárkóztatása is szükséges.

2. halmaz: Erőforrás-hatékonyság

Az Eurostat adatai szerint az EU erőforrás-termelékenysége 2000 óta mintegy 37 százalékkal nőtt. Az erre elkészített mutató a bruttó hazai termék (GDP) és a belföldi anyagfelhasználás (DMC) kapcsolatát vizsgálja.

Az ábrán jól látható, hogy a 2008-as válság után az EU belföldi anyagfelhasználása csökkenni kezdett, és 2022-ben már a 2008-as kiindulási értéknél is alacsonyabb volt. A versenyképesség szempontjából fontos az anyagok exportpiacainak fenntartása, amit azonban a nemrégiben bevezetett kereskedelmi vámok és az ezekből adódó kereskedelmi háború kedvezőtlenül befolyásolnak.

3. halmaz: Versenyképesség

Nemrégiben Enrico Letta, korábbi olasz miniszterelnök egy jelentést készített az EU versenyképességéről. Ebben arra figyelmeztet, hogy az EU gazdasági versenyképességének megőrzéséhez új megközelítés szükséges az egységes piac működtetésében, ha az unió lépést akar tartani az Egyesült Államokkal és Kínával. Letta úgy látja, hogy az EU globális befolyása folyamatosan csökken, még az 1993-ban bevezetett egységes belső piac létrehozása után is. A jelentés szerint az integráció elmélyítése – különösen a pénzügyi szolgáltatások, az energia és a távközlés területén – elengedhetetlen a következő ciklusban, hogy megerősítsék Európa gazdasági biztonságát és versenyképességét. Ezenkívül hangsúlyozzák, hogy az európai prioritások – mint a zöldátállás, az EU bővítése és a védelmi kiadások növelése – megvalósításához növelni kell a magánfinanszírozás szerepét.

Amikor a Green Dealt 2020-ban bevezették, az EU GDP-je közel 7 százalékkal alacsonyabb volt, mint most. Ez alapján feltételezhetnénk, hogy a gazdaság jelentősen erősebb lett. Azonban ez az összehasonlítás nem veszi figyelembe az azóta fellépett hátráltató tényezőket. Ide sorolhatjuk az inflációt, a beszállítói láncok töredezettségét, a termelői árak 30 százalékos növekedését, az EU szerepét a világkereskedelemben, ami 1 százalékponttal csökkent, valamint az államháztartási hiányokat, amelyek az EU országaiban a GDP 0,4 százalékáról 3,5 százalékra emelkedtek.

Ebből adódóan felvetendő, hogy a versenyképesség és az erős gazdaság előfeltétele a zöldátállás megteremtésének, vagy a kettő hatékonyan, egymást támogatva megvalósulhat?

Az új irányok, például a hidrogénben rejlő lehetőségek kihasználása, azt sugallják, hogy egy erős gazdaságból érdemes megkezdeni az átmenetet. Ennek oka részben az új technológiák magas költségeiben rejlik, részben pedig abban, hogy a megfelelő tartalékok megléte biztosítja a zökkenőmentes átállást. Ennek okán nem kizáró tényező a versenyképesség hiánya az átállásban, azonban sokkal érdemesebb egy erős bázisból való kiindulás. Korábbi cikkünkben elemeztük a német nehézipar hidrogénre való átállását, rávilágítva a technológiai és gazdasági kihívásokra, valamint a hosszú távú előnyökre.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!