Az importált termékek és szolgáltatások elfogyasztásának vagy semleges, vagy egyértelműen negatív hatása van a bruttó hazai termékre (GDP), hiszen rövid távon nem változtatja vagy éppen csökkenti azt. (A fogyasztás ugyan növekszik, az import azonban csökkenti a GDP-t.) Ez voltaképpen azt jelenti, hogy

A volumen elérhet egy olyan szintet, ahol már függőségről beszélhetünk. Az importfüggőség akkor áll fenn, ha egy ország vagy szervezet nagymértékben támaszkodik a más országokból származó áruk, szolgáltatások vagy erőforrások behozatalára, ahelyett hogy azokat belföldön állítaná elő.

Az ilyen jellegű kitettség számos hátránnyal jár, melyek közül az első a gazdasági sérülékenység. Ezek között említhetjük a hazai iparági kapacitások elvesztését, az árfolyam-ingadozásoknak való kitettséget és a kereskedelmi egyensúlytalanságok megjelenését. A gazdasági sérülékenység(ek) mellett léteznek még (geo)politikai és a beszállítói láncokhoz kapcsolódó kockázatok is. Nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni a hazai innovációs készségekre gyakorolt negatív hatásokat sem, melyek sokszor párosulnak a szakértelem és a készségek elvesztésével is. Társadalmi szempontból is lehet negatív az importfüggőség, ugyanis a hazai iparágakban munkahelyek szűnhetnek meg, és nagy fokú jövedelmi egyenlőtlenségek alakulhatnak ki.

Az importnak való kitettségnek is lehetnek azonban előnyei, melyek között elsődlegesen az áru- és szolgáltatáskínálat látványos növekedését lehet megemlíteni, melyből leginkább a fogyasztók profitálnak. A külföldről való vásárlás továbbá költséghatékony lehet, hiszen alacsonyabb termelési költségek mentén és méretgazdaságos előállítás révén valósul meg az előállítás. Fontos hangsúlyozni, hogy a jobb alapanyagok és a technológiához való hozzáférés a hazai iparágak fejlődését is előmozdíthatja. Az a gazdaság, amelyik nyitott, és más országoktól vásárol, erősítheti a nemzetközi (gazdasági) kapcsolatait, és részt vehet a globális értékláncokban. A behozatal stabilizálhatja az országban elérhető kínálatot, és ki tudja egyensúlyozni a keresletet és az eladásra kínált termék/szolgálatatás mennyiséget. Ez pedig az infláció szabályozásában is szerepet játszhat. Az import fokozza továbbá a versenyt, amiből a jobb minőség és az alacsonyabb árak miatt leginkább a fogyasztók profitálnak. Az importtól való bizonyos fokú függés a hazai erőforrásoktól való függőséget is csökkentheti, ami akkor lényeges, ha a hazai gyártás költséges vagy éppen környezetterhelő. Végül pedig meg kell említeni azt is, hogy az import támogathatja a hazai gazdasági növekedést az exportkapacitások kihasználásával és a munkahelyteremtéssel.

Alapvetően minden gazdaság esetében jelentkezik valamilyen jellegű importfüggőség. Magyarország esetében az import és a GDP hányada, mely egyébként egyfajta nyitottsági mutató is, 2023-ban nagyjából 76 százalékot ért el. A mutató V4-es összehasonlításban nem kiugró, ugyanis bár meghaladja a lengyel 51,7 százalékos értéket, a legmagasabb szlovák mutatónál (90,1 százalék) jelentősen kevesebb. Ezen országok esetében érdemes lehet még az utolsó év pillanatfelvételt jelentő adatain túl az utóbbi évtizedek tendenciáit is áttekinteni:

Az évezred elején a magyar gazdaság esetében volt a legmagasabb az import/GDP mutató, mintegy 70 százalék. Ekkor a lengyel hasonló adat ennek a felét sem érte el. Ezt követően, nagyrészt a Mikuláš Dzurinda által vezetett kormányzat reformintézkedéseinek köszönhetően, viszonylag hamar előzni tudott Szlovákia, és hosszú évek óta a viszonylat leginkább importfüggő országa. A különbségek alapvetően megmerevedtek, és két évtized alatt érdemben nem változtak.

A fenti ábrából még legalább két következtetést vonhatunk le az importfogyasztás és -függőség kapcsán. A 2009-es és a 2020-as éveket jellemző válságok esetében visszaesett az importfüggőségi mutató, ami leginkább a visszaeső importfogyasztásnak és az elhalasztott beruházásoknak tudható be. (Ugyanakkor fontos szerepet játszott még a csökkenő gazdasági teljesítmény is.) A válságokra tehát az importteljesítmény jellemzően visszaeséssel reagál. Ezzel szemben a 2022-es energiakrízis esetében hirtelen megugrás következett be a V4-es régió minden országában. Szembetűnő, hogy Szlovákia esetében 100 százalék felé kúszott az import/GDP mutató, ami jól ismert jelenség már a világgazdaság néhány országában. A hazai ráta pedig a 95 százalékot közelítette, viszont az országok közötti kezdeti különbségek így is megmaradtak. Az energiaválság csillapodásával a mutatók megközelítőleg visszatértek a trendvonalaikhoz, melyek szerint egyre integráltabb a V4-es térség a világgazdaságban.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!