A G20 a nemzetközi gazdasági együttműködés fő fóruma, amely fontos szerepet játszik a legfontosabb globális gazdasági ügyek kezelésében, továbbá egy ideje olyan területeken is, mint a kereskedelem, a fenntartható fejlődés, az egészségügy, a mezőgazdaság, az energetika, a környezetvédelem, a klímaváltozás és a korrupció elleni küzdelem. A 19, gazdaságilag jelentős országot, valamint az Európai Uniót és az Afrikai Uniót tömörítő csoportosulás a globális GDP mintegy 85 százalékát, a világkereskedelem több mint 75 százalékát, a föld népességének pedig hozzávetőleg kétharmadát adja. Az évente ülésező csoport elnökségét 2023. december 1. és 2024. november 30. között Brazília töltötte be, az idei csúcstalálkozóra pedig Rio de Janeiróban került sor november 18-án és 19-én.

Luiz Inácio Lula da Silva, közkedvelt nevén Lula brazil elnök számára a G20 idei brazil elnöksége lehetőséget nyújtott arra, hogy az elődje, Jair Bolsonaro elnökségét jellemző visszafogott nemzetközi szerepvállalás után megmutathassa, Brazília ismét aktív a nemzetközi porondon mint a globális dél érdekeinek – azon belül is a „mindig is láthatatlannak számító szegények” – egyik szószólója. Ennek jegyében a brazil kormány az „Igazságos világ és fenntartható bolygó építése” mottóval a következő három prioritást határozta meg a G20-ak számára:

• Az éhezés, a szegénység és az egyenlőtlenség elleni küzdelem;
• A fenntartható fejlődés három (gazdasági, társadalmi és környezeti) dimenziója;
• A globális kormányzás reformja.

A főbb célkitűzések

A brazil elnökség legfontosabb célkitűzései az alábbiak voltak:

• Globális szövetség az éhezés és a szegénység ellen – ezt a kezdeményezést Lula júliusban jelentette be azzal a céllal, hogy az egyenlőtlenség és a szegénység elleni küzdelemre irányuló szakpolitikák és programok kiterjesztésének támogatása érdekében anyagi forrásokat és szaktudást mozgósító mechanizmust vezessenek be. A költségek felét Brazília fogja állni. A szövetség 148 alapítótaggal jött létre, köztük 82 országgal, az Afrikai Unióval, az Európai Unióval, a Rockefeller Alapítvánnyal, a Bill és Melinda Gates Alapítvánnyal és más nemzetközi szervezetekkel. Célja, hogy az alacsony és közepes jövedelmű országokban 2030-ig 500 millió embert érjenek el készpénzátutalási programokkal.
• Milliárdosok globális megadóztatása – a brazil javaslat szerint az 1 milliárd dollár feletti vagyonnal rendelkező magánszemélyeknek vagyonuk 2 százalékának megfelelő jövedelemadót kellene fizetniük. Egy francia közgazdász jelentése szerint, aki Brazília megbízásából tanácsadóként dolgozott a javaslat kidolgozása során, világszerte mintegy 3 ezer személy lenne érintett, akik jelenleg a vagyonuk 0,3 százalékának megfelelő adót fizetnek. A jelentés szerint az adó évente 200-250 milliárd dollárt eredményezne, amiből a közszolgáltatásokat (például oktatás és egészségügy), valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelmet lehetne finanszírozni. A csúcstalálkozó zárónyilatkozatába végül a „rendkívül nagy vagyonnal rendelkező magánszemélyek” megadóztatása megfogalmazás került bele, a 2 százalékos jövedelemadó említése nélkül.
• Az ENSZ reformja – Brazília szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) reformja szükséges annak érdekében, hogy az összhangban kerüljön a 21. század realitásaival, valamint reprezentatívabb, inkluzívabb és demokratikusabb legyen. Széles nemzetközi egyetértés uralkodik azt illetően, hogy a közel 80 éve változatlan állandó tagokkal működő BT összetételét meg kell változtatni, de a változás mikéntjében az államok nem tudnak dűlőre jutni. Számos javaslat született már, kulcskérdés azonban az öt állandó BT-tag kiváltságának számító vétójog kiterjesztése. E tekintetben jellemző az USA és Franciaország hozzáállása: mindkét ország támogatja a BT állandó tagjai körének kibővítését, csakhogy az új tagokat nem ruháznák fel vétójoggal. A reform részleteit a G20-csúcs záródokumentuma sem tisztázza, csupán leszögezi a BT megreformálásának szükségességét.

A zárónyilatkozat

A csúcs zárónyilatkozata a fentiek mellett kitér a társadalmi befogadásra, az energetikai átmenetre vonatkozó intézkedésekre, valamint a klímavédelmi intézkedések felgyorsítására. Támogatja a progresszív adóztatást, hangsúlyozza az összehangolt fellépések fontosságát, többek között az igazságos energiaátállás előmozdítása és a környezet megóvása érdekében, továbbá átfogó reformokat sürget az ENSZ megerősítése, a nemzetközi pénzügyi rendszer korszerűsítése, egy inkluzív multilaterális kereskedelmi rendszer előmozdítása és a mesterséges intelligencia etikus fejlesztésének előmozdítása érdekében. A G20-ak mindemellett kötelezettséget vállalnak arra, hogy az egyenlőtlenségek elleni küzdelem részeként forrásokat mozgósítanak az alapvető higiéniai ellátásra és az ivóvízhez való hozzáférésre, valamint a rasszizmus elleni küzdelemre és a faji egyenlőség előmozdítására. A nyilatkozat ugyanakkor arra nem tér ki, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemre fordított összeg „milliárdokról ezermilliárdokra” való emelése (amit már a tavalyi, Újdelhiben tartott G20-csúcs zárónyilatkozata is tartalmazott) milyen forrásokból történne.

A nyilatkozatban a fenti témák mellett szó esik többek között az ukrajnai és a közel-keleti háborúról. Ehhez szükség volt kompromisszumokra: a közel-keleti háborúról szóló bekezdésben a palesztin civil lakosság szenvedése mellett nincs szó az izraeli áldozatokról, az orosz–ukrán háború kapcsán pedig Oroszország nincs megemlítve. Összességében a zárónyilatkozat kevés konkrét vállalást tartalmaz; ez volt az ára annak, hogy az említett, rendkívül eltérő megítélésű ügyek egyáltalán szerepelnek a szövegben.

Argentína ugyan aláírta a nyilatkozatot, de nyilvánosan jelezte, hogy nem ért egyet annak egyes részeivel. A kifogásolt részek közé tartozik a milliárdosok megadóztatása; az ENSZ korábbi, 2030-ig szóló fenntartható fejlődési menetrendjével kapcsolatos tartalom, amelyet Javier Milei argentin elnök „szocialista jellegű, nemzetek feletti programnak” nevezett; a gyűlöletbeszéd szabályozása a közösségi médiában; a nemek közötti egyenlőség előmozdítására vonatkozó rész; az ENSZ-hez hasonló globális intézmények fellépése, amely Milei szerint a nemzeti szuverenitás megsértését jelenti; valamint az az elképzelés, hogy az éhezés elleni küzdelemben a fokozott állami beavatkozás a megoldás. Az argentin hozzáállásban minden bizonnyal szerepet játszott az is, hogy Milei, hazai közönségét célozva, az „ünneprontó” szerepében tetszeleghetett az őt közismerten nem kedvelő Lula által vezetett tárgyalásokon.

Nemzetközi kontextus

A csúcsot több nemzetközi esemény is beárnyékolta: az orosz–ukrán háború ezredik napja november 19-én; a közel-keleti harcok folytatódása és potenciális eszkalálódása; és mindenekelőtt Donald Trump választási győzelme, amely globális szintű kiszámíthatatlanságot vetít előre a következő négy évre. Az Európai Uniót Charles Michel, az Európai Tanács elnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke képviselte a csúcstalálkozón. Michel a beszédében hangsúlyozta, hogy a világnak minden eddiginél nagyobb szüksége van egy szilárd és hatékony multilaterális rendszerre. Kiemelte, hogy a kereskedelem a szegénység elleni küzdelem hatékony eszköze, emellett a Kereskedelmi Világszervezet reformjára szólított fel. Von der Leyen hangsúlyozta, hogy az EU támogatja az éhezés és szegénység elleni globális szövetséget.

Vlagyimir Putyin orosz elnök nem vett részt a találkozón. A Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa értelmében a brazil hatóságoknak le kellene őt tartóztatniuk, ha belépne az országba, ugyanakkor a csúcs előtt Putyin úgy nyilatkozott, hogy „az ilyen jellegű döntéseket nagyon könnyű kijátszani”, mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát korlátozni lehetne egy Brazília és Oroszország közötti kormányközi megállapodással. Ennek szerinte a két ország közti szívélyes kapcsolatok miatt nem lenne akadálya, mindazonáltal az orosz elnök úgy ítélte meg, hogy a jelenléte „tönkretenné” a csúcstalálkozót, mivel az elfogatóparancsról szóló diskurzus állna a középpontban. Oroszországot végül, több más közelmúltbeli nemzetközi eseményhez hasonlóan, Szergej Lavrov külügyminiszter képviselte.

A találkozóra rányomta bélyegét Donald Trump közelgő visszatérése. Hszi Csin-ping kínai elnök egyértelműen próbálta kihasználni azt, hogy a világ kiszámíthatatlan amerikai szerepvállalást vár Trump újabb elnöki ciklusa alatt. Bízva abban, hogy a G20-ak vezetői ennek fényében stabilitásra és kiszámíthatóságra törekednek, Hszi Kínát a zavartalan kereskedelem és a nemzetközi stabilitás támogatójaként tüntette fel. Pekingnek azért is szüksége van nemzetközi kapcsolatai kiszélesítésére és megerősítésére, hogy amennyire lehet, ellenállóvá váljon Trump várhatóan minden korábbinál vehemensebb Kína-ellenes vámjaival és egyéb intézkedéseivel szemben. Peking lehetőségei a Trump visszatérése okozta helyzet kihasználására ugyanakkor korántsem korlátlanok, hiszen a nyílt kereskedelem melletti retorikai kiállás ellenére a külföldi vállalatok működési feltételei Kínában gyakran szűkre szabottak, az elmúlt évek globális olcsó kínai exportdömpingje pedig számos fejlődő (és G20-tag) államot is hátrányosan érint, például Brazíliát és a Dél-afrikai Köztársaságot. Mint az ausztrál Lowy Institute think tank egyik kutatója találóan fogalmazott:

Az Egyesült Államok sokkal nyitottabb gazdaság, mint Kína, de ez nem igazán volna világos, ha csak a két vezetőt hallgatnánk, mivel Trump mindig a protekcionizmusról beszél, Hszi pedig mindig a szabadkereskedelemről.

Összefoglalás

A riói csúcs lehetővé tette Brazília számára, hogy a legszegényebb országok érdekeinek képviselőjeként lépjen fel egy olyan fórumon, ahol azok nem képviseltetik magukat. Ami azonban a brazil G20-elnökség számára legfontosabb ügyeket érintő, kézzelfogható eredményeket illeti, a helyzet felemás: az éhezés és a szegénység elleni szövetség vonatkozásában ígéretes kezdet, hogy a kezdeményezés közel 150 alapító tagot számlál, a milliárdosok globális megadóztatása, kiváltképp pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsának reformja ugyanakkor felettébb valószínűtlennek tűnik. Hasonlóképpen nem született megoldás az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez szükséges irdatlan mennyiségű pénz előteremtésének módjára sem. Összességében azonban – tekintve, hogy a G20 mennyire heterogén csoportosulás – nem lebecsülendő szimbolikus eredmény, hogy a csúcstalálkozó végén olyan zárónyilatkozat született, amely ha kompromisszumok árán is, de számos, globálisan rendkívül eltérő megítélésű témára kitér.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!