Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában arról beszélt, hogy a jó második negyedéves GDP-adat egyik magyarázata, hogy "a magyar emberek dolgozni akarnak". Ezzel kapcsolatban számok is előkerültek. Orbán, ahogy már korábban is többször, megint arról beszélt, hogy "2010-ben 1,8 millió dolgozó ember fizetett adót Magyarországon, jelenleg viszont a számuk 4,1 millió". De igaz, amit ezzel sugallni akar? Tényleg megdupláztuk a foglalkoztatottságot?
Az állítás: Egymillió magyar fizet Angliában TB-járulékot, és 1,4 millió magyarnak van brit TB-száma.
A tények: A nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján nagyon valószínűtlen, hogy egymillióan dolgoznak Angliában. Brit TB-számot 2002-óta körülbelül 150 ezren kértek, alig több mint tizedannyian, mint amiről az állítás szól.
Az értékelés: Valószínűleg nem igaz.
A Hír3.hu írta meg egy névtelen forrásra hivatkozva, hogy 1,4 millió magyarnak van brit TB-száma (National Insurance Number), közülük idén márciusban 1 021 711 ember fizetett TB-járulékot. A forrásról annyit lehet tudni, hogy már két éve a londoni munkaügyi központban, a Jobcentre Plusban dolgozik ügyintézőként és magyar.
A nyilvánosan hozzáférhető angol kormányzati adatok szerint tényleg meredeken emelkedik azoknak a magyaroknak a száma, akik angol TB-számot igényelnek, de 2002-óta összesen csak körülbelül 150 ezren igényeltek ilyen számot.
A brit Department of Work and Pension statisztika alapján 2004-es EU-csatlakozás előtt sokkal kevesebben mentek Angliába, tehát nem valószínű, hogy előtte már többszázezren igényeltek volna brit TB-azonosítót. A Hír3 szerint a társadalombiztosítási szám nem csak a munkavállaláshoz szükséges, annak is igényelnie kell, aki tanulmányi támogatást szeretne kapni.
Matolcsy György tavaly év elején a magyar nagykövetségek becsléseire hivatkozva azt mondta, hogy 300 ezren dolgozhatnak az Egyesült Királyságban. Nehéz konkrét számokat mondani az elvándorlással kapcsolatban, de a hivatalos statisztika alapján nagyon valószínűnek tűnik, hogy az 1,4 millió TB-szám túlzó.
Megkerestük a Hír3-at, illetve közérdekű adatigénylést nyújtottunk be a brit Department of Work and Pensionhöz is. A kivándorlásról itt és itt olvashat részletes elemzést.
"Tíz év alatt 43 százalékkal nőtt a bitumen és az aszfalt ára" - többek között ezzel magyarázta Lázár János, hogy miért kerül a Közgépéknek 3,79 miliárd forintba egy kilométer autópályaépítés az Abony–Fegyvernek közötti szakaszon, miközben az elhíresülten drága, völgyhidat is magában foglaló M7-es szakasz is mindössze 2,8 milliárd forintba került kilométerenként.
Hogy valóban a megdrágult aszfalt magyarázza-e, hogy ilyen sokba kerül az autópályaépítés, kérdéses. Az autópálya-építés átlagára nem nőtt jelentősen az utóbbi években, miközben az eltérő terepviszonyok, műszaki paraméterek miatt eleve félrevezető lehet összevetni autópályakilométereket. Azt, hogy túlárazott-e a 3,79 milliárdért épített kilométer, azt leginkább a pontos műszaki taratalom ismeretében lehetne megmondani, részletesen vizsgálva az alternatívákat, eltérő lehetséges megoldásokat, kivitelezőket, ajánlatokat stb.
Önmagában viszont az az állítás, hogy az aszfalt és bitumen több mint negyven százalékkal többe kerül, a KSH adatai alapján igaznak tűnik. Mint azt a statisztikai hivataltól megtudtuk, az aszfalt, bitumen árának változásáról az úgynevezett egyéb nemfém ásványi termék gyártásának belföldi értékesítésének árindexe nevű mutatóból következtetünk, ez pedig például 2007 óta, vagyis a völgyhíd átadása óta csakugyan meredeken emelkedett.
A legnagyobb versenyképessége és versenyelőnye Magyarországnak az elmúlt négy évben az a kétharmad volt.
Ezt Orbán Viktor az utóbbi napokban többször is elmondta. Például a köztévében és a Napi Gazdaságnak adott interjúban is.
A miniszterelnök az elmúlt kormányzati ciklus legfontosabb érdemei között említi, hogy az erős felhatalmazás birtokában a kormány gyorsan és más politikai, illetve gazdasági szereplőkkel való egyeztetés nélkül tudott dönteni. Ez a társadalomtudósok szavaival annyit jelent, hogy a végrehajtó hatalom kevesebb kontrollal szembesül a döntéshozás folyamán.
Orbán Viktor nincs egyedül azok között, akik szerint az erős és kevéssé korlátozott végrehajtó hatalom a gazdasági siker kulcsa. De vajon igaza van?
Az állítás: Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter hétfőn egy sajtótájékoztatón újságírói kérdésre azt mondta: "a magyar gazdaság már most is sokkal versenyképesebb mint 4 évvel ezelőtt volt, de a következő ciklusban szükség lehet az Új Széchenyi Terv felülvizsgálatára, mert vannak olyan területek, amelyeket be kell vonni az «új gazdaságpolitikai gondolkozásba»."
Szokásos pénteki állami rádiós interjújában értékelte a gazdaság négy évét Orbán Viktor miniszterelnök. A munkahelyteremtésről azt mondta:
Az időarányosnál kevesebb, a korábban reméltnél több munkahelyet hozott létre a kormány az elmúlt négy évben. 2010-ben azt vállaltuk, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet teremtünk, ebből 250 ezer sikerült. Ugyanakkor ha a válságot és a gazdasági körülményeket, az örökséget is figyelembe vesszük, már jobb lehet a teljesítmény megítélése.
Pedig így nézett ki a munkahelyteremtés az utóbbi években:
Ha a külföldön dolgozókat és a közmunkásokat nem számoljuk bele a foglalkoztatottak közé, akkor nem marad szinte semmi a 250 ezer új munkahelyből. Az interjúban Orbán erre ezzal válaszolt, hogy szerinte nincs különbség a piaci és az állami, segélyezést helyettesítő munkahelyek között. Ez morális értelemben lehet hogy így van, de gazdaságilag bizonyosan nem.
Orbán beszélt a jövedelmi különbségekről is. Nemrég mi is bemutattuk a KSH adatai alapján, hogy csak a leggazdagabbak jövedelme tartotta meg a reálértékét 2010 és 2012 között, a többiek mind szegényebbek lettek:
Orbán erre azzal válaszolt, hogy szerinte a rezsicsökkentés után már a szegényebbek is jobban jártak, "minden jövedelmi kategoriában több marad fogyasztásra". Ez azért érdekes válasz, mert a rezsicsökkentés éppen olyan dolog, ami a gazdagabbaknak sokkal jobban kedvez, mint a kevésbé módosoknak. Hiszen minél nagyobb házban lakik valaki, annál több pénzt takarít meg vele.
Tudta ön, hogy mennyi minden fér bele Orbán Viktor hivatali idejének egyetlen percébe?
Ezzel a kicsit homályos mondattal indít a kormányváltók legújabb, számokkal sokkoló pörgős kampányvideója, amelyben simicskázástól stadionépítésen át, emigráló magyarokig szinte mindent belezsúfolnak, amivel kampányolni lehet.
A ketyegő óra, a felvillanó számok azt sugallják, hogy minden perc drága: mialatt ezt az egyperces videót végignézzük, az alatt is elképesztő dolgok történnek az országban. Egy perc alatt a Simicska-birodalom két és fél millió bevételt termel, négy magyar hagyja el a hazáját, egymilliárdot vesznek el az oktatástól stb.
A film fő üzenete, hogy "ha ennyi kárt tesz az Orbán-rezsim egyetlen perc alatt, mit tennének, ha kapnának még négy évet." Az ötlet nem túl újszerű, de ettől még ütős is lehetne. A gond csak az, hogy sehogyan sem jön ki a matek.
Az állítás: Orbán Viktor és számos vezető kormánypárti politikus után, hétfőn Németh Lászlóné fejlesztési miniszter is megismételte: a két új paksi blokk 13 százalékkal csökkenti majd a villamos energia árát.
A tények: Lehetne klímavédelmi és ellátásbiztonsági érveket felhozni a bővítés mellett, de arra hivatkozni, hogy azért kell új atomerőmű, mert attól olcsóbb lesz az áram, mint most, nem megalapozott.
Az, hogy a mostani, már megtérült blokkok olcsón termelnek, nem jelenti azt, hogy ugyanilyen olcsó lesz majd a 3000 milliárd forintért felhúzott új blokkokban termelt áram. Ha nem az áramárban, akkor egyéb adókon keresztül fizetjük majd meg a bővítés árát, a végeredményt tekintve ez tulajdonképpen mindegy.
Az ítélet: Hamis az állítás, de legalábbis erős csúsztatás.
Az állítás: Varga Mihály a Material Plastik Kft. új üzemcsarnokának átadásán azt mondta, hogy "visszakerültünk az európai gazdaság élmezőnyébe, kezdjük visszanyerni a 2002-ben elveszített pozícióinkat".
Ezt az MTI szerint azzal indokolta, hogy "a magyar gazdaság tavaly negyedik negyedévi 2,7 százalékos bővülése azt jelenti, hogy az Európai Unió 28 tagállama közül Magyarország produkálta a negyedik legnagyobb növekedést, és vezeti a visegrádi négyek mezőnyét is."
A tények: Hosszú távon is stagnálás közeli helyzetbe került a magyar gazdaság. Egy negyedéves adatból hosszabb távra jósolni pedig megtévesztő lehet.
Az ítélet: Hamis, esetleg teljesen értelmetlen.