Számít arra, hogy az MVM-nél zajló belső vizsgálatot követően a cég májusban esetleg feljelentést tesz?

Nem számítok ilyesmire, nincs rá okom. Szerintem azoknak se, akik márciusban ezt az esetleges májusi lépést meglebegtették, hiszen elérték, amit akartak: a kiszivárogtatási kampánnyal lefejezték a paksi igazgatóságot.

Kapolyi László áramvásárlási szerződései miatt már feljelentést tett a Vértesi Erőmű, ön tudott ezekről az ügyletekről annak idején?

A Vértesi Erőmű esetében a kifogásolt ügyleteket tavaly szeptember környékén kötötte a Vértesi Erőmű vezetése, én akkor már négy hónapja nem dolgoztam az MVM-nél.

A Vértesi Erőmű privatizációja azonban már elég régóta húzódó folyamat. Az az átutalás, amelyből a gyanú szerint később az erőműért is fizettek, még 2008 márciusában történt az MVM-től a Kapolyi-féle Kárpát Energón keresztül egy offshore hátterű luxemburgi cégnek.

Én arról tudok beszélni, ami engem érint. A Kárpát Energo vásárosnaményi erőműprojektjébe szállt be az MVM, ezt sokszor tárgyaltuk az igazgatósággal is, a közgyűlés 2007 végén minden előkészítő lépést jóváhagyott. A projekt tervében 89 millió euró hitelszükséglet szerepelt, ebből márciusban 53 milliót adott az MVM arra, hogy a vásárosnaményi erőmű felépüljön. Úgy gondolom, hogy az MVM által delegált személyeknek semmi közük nincs ahhoz, hogy ott a pénzátutalások később hogyan történtek.

Nem tudott arról, hogy a Kárpát Energo az MVM-kölcsön több mint felét, 32,5 millió eurót néhány nap múlva továbbutalta egy offshore hátterű cégnek?

Az MVM holding tizenhárom részvénytársaságból áll, mindegyiknek az élén igazgatóság, felügyelőbizottság, és menedzsment áll. A cégek irányítása az ő dolguk, az MVM-vezér egyik céget sem irányítja napi operatív módon. Én annyit tudok, hogy a közgyűlés által jóváhagyott módon odaadtuk a hitelt, hogy az erőmű felépüljön. Az MVM által oda delegált egyetlen tisztségviselőnek sem volt hatásköre az utalásoknál.

Molnár Lászlónak sem, aki ebben az időszakban az MVM vezérigazgató-helyettese és a Kárpát Energo igazgatóságának elnöke volt, ma pedig a BKV-nál az ön főtanácsadója?

Az oda delegált egyetlen személynek sem volt banki átutalási jogköre a pénzeket illetően.

De észlelnie azért kellett az utalást?

Ezt tőle kell megkérdezni, a jóváhagyására ehhez nem volt szükség.

Ön mikor szerzett tudomást erről az utalásról?

Én az MVM vezérigazgatója voltam, nem pedig ügyintézője. A stratégiával foglalkoztam, nem pedig a kis részletekkel bibelődtem. A történtek után, valamikor később értesültem az utalásról.

Szász András az ön tanácsadója volt az MVM-nél?

Így van, az MVM nemzetközi terjeszkedési stratégiájának megvalósítását segítette a Meinl Bankkal közösen.

Tudott arról, hogy ő képvisel olyan offshore hátterű cégeket, amelyeknél MVM-es pénzek landoltak?

Nem tudom, és nem is kell róla tudnom, mert ilyesmikkel nem foglalkoztam. Az offshore cégek egyik lényeges vonása, hogy a tulajdonosi kör a háttérben marad, és nem szaladgál nagy táblával, hogy tulajdonos vagyok az offshore cégben.

Mi utánanéztünk, Szász András tisztségviselője annak a luxemburgi cégnek, amelynek a Kárpát Energó 32,5 millió euró befektetési kölcsönt adott 2008 márciusában. Ő képviseli azt a ciprusi offshore céget is, amely 2007-ben 6,35 millió eurót kapott az MVM-től hasonló célra. Mi célt szolgált az Aquifexszel való megállapodásuk?

Az Aquifex, a Meinl Bank és az MVM között született egy háromoldalú megállapodás arról, hogy az MVM nemzetközi terjeszkedési stratégiáját a Meinl Bank az általa kijelölt szakértő cégen keresztül segíti. Ez a Meinl Bank által kijelölt szakértő cég volt az Aquifex. Az együttműködés célja az volt, hogy külföldi terjeszkedéssel növeljük az MVM értékét.

Az én intézkedéseimet az MVM akkor érvényes stratégiájának ismeretében lehet megítélni. Nagyléptékű, nemzetközi, eredményes stratégiában gondolkodtam. Ez növekedésorientált stratégia volt, a holdingstruktúra kialakítása után az országhatáron túl is terjeszkedni szerettünk volna. Ezért kötöttünk stratégiai szerződést a Meinl Bankkal, hogy térképezze fel, hogyan tudna az MVM terjeszkedni. A Meinl Bank erről tanulmányt készített, amely szerbiai, boszniai, romániai és ukrajnai energiapiaci befektetési lehetőségeket vázolt fel, és 720 millió euró fedezetet biztosított a leendő projektekhez.

Akkor miért egy ciprusi offshore céggel, és miért nem a Meinl Bankkal szerződtek?

Az Aquifexet a Meinl Bank hozta az együttműködésbe azzal, hogy ők majd előkészítik a projekteket. Minden banknak sok offshore cége van, különösen a balkáni ügyletekhez.

Elfogadhatónak tartja, ha egy magyar állami vállalat eurómilliókat bíz ismeretlen tulajdonosi hátterű offshore cégekre?

A Meinl Bank jelölte ki ezt a céget, náluk ez így működik. Amikor kiderült, hogy az MVM stratégiája változott, már nem akar a régióban terjeszkedni és nem tart igényt a portfolióra, a befektetés pénzügyi követeléssé lett alakítva, amit az Aquifexnek május 31-ig kell teljesítenie.

Ha az Aquifex valóban a Meinl Bank energiaipari cége, minek tulajdonítja, hogy az MVM-kölcsön után megjelent magyar energianádtermesztő cégekben, sőt egy 500 ezer forintos törzstőkéjű ingatlanforgalmazó kft.-ben is? Ez hogyan illeszkedik az MVM nemzetközi terjeszkedési stratégiájába?

Ehhez semmi köze az MVM-nek, nem erre kapta a pénzt az Aquifex. Az MVM a Nád MPS-H Kft.-be egy forintot sem tett bele, szerződést nem írt alá, kötelezettségvállalás nem történt.

A Nád MPS-H Kft.-nek dokumentumai vannak arról, hogy a Paksi Atomerőmű részesedést akart vásárolni a cégben.

Még egyszer mondom, sem szerződés, sem kötelezettségvállalás nem keletkezett ebből az érdeklődésből.

Tehát a Meinl Bank gondolhatta úgy, hogy befektet a magyar energianádbizniszbe, és a maglódi ingatlanforgalmazásba?

Ezt a Meinltől kellene megkérdezni. A Meinl hozta az Aquifexet azzal, hogy rajta keresztül biztosít pozíciókat az MVM-nek Szerbiában.

Nem tartja összeférhetetlennek, hogy az MVM tanácsadója egyben a szerződött offshore cég képviselője is?

Szász András az MVM-nél a nemzetközi terjeszkedésre vonatkozó tanácsokat adott nekem. Hogy a partnernél ki a képviselő, azzal nem foglalkoztam, az MVM-nek nincs köze az Aquifex cégvezetési struktúrájához. Az MVM pénzt adott egy háromoldalú megállapodás keretében ahhoz, hogy a Meinl Bank által lefektetett stratégia alapján szerezzünk nemzetközi pozíciókat. A Meinl javasolta ezt a konstrukciót, mi biztosítottuk a pénzt, és várjuk az eredményt.

Úgy tudjuk, hogy a Paksi Atomerőmű is kibocsátott egy 445 ezer eurós váltót az Aquifexnek.

Én nem láttam semmiféle váltót, kérdezze meg Pakstól. A leányvállalatnak önálló vezetése van, nem tudom hogy adtak-e váltót, és nincs is közöm hozzá.

Az igazgatóságnak Pakson is tagja volt abban az időben.

Igen, de az igazgatóságnak nincs ehhez köze. Nem tudok róla, hogy az igazgatóság bármilyen döntést hozott volna erről Pakson.

Szász Andrásra azért volt szüksége, mert szakértője az energetikának, vagy az MSZP-s kapcsolatai miatt?

Nem tudom, milyen kapcsolatai vannak. A saját szakértőink nem tudták megmondani, hogy hova, hogyan érdemes befektetni az országhatáron túl. Nagyszabású terveink voltak a környező országokban: vizierőmű, ligniterőmű, biomassza-pozíciók, hálózatfejlesztés és az ottani társaságokban való részvényvásárlás. Ezt végigtárgyaltam a bosnyák, a szerb energetikai miniszterrel, végigjártam Szerbiát és Montenergót, háromoldalú megállapodástervezetet készítettem elő a szerb, a bosnyák és a magyar villamosművek között. Ez azt jelentette, hogy közösen megépíthettük volna például a kolubarai erőművet. Azonban a leváltásom után megváltozott a stratégia, és a tulajdonos úgy döntött, hogy az MVM nem lépheti át az országhatárt.

Le lehet ezt úgy egyszerűsíteni, hogy a Balkánon való terjeszkedéshez offshore cégekre lett volna szükség?

A projekteket meg kell szerezni: találkoztam az ügyben Djukanovics úrral, aki a montenegrói miniszterelnök, a szerb energiaügyi miniszterrel, a boszniai szerb köztársaság energia miniszterhelyettesével, a köztársaság elnökével, a kiszemelt vállalatok vezetőivel. Indulni akartam a két román áramszolgáltatóért is. És olyanról is hallottam már, hogy bizonyos üzletszerzésnek „alkotmányos költségei” is vannak, amiket az ön által említett offshore konstrukció nyilván jobban kezel. Vízió nélkül, stratégiai elképzelések nélkül nem lehet eljutni sehová. A Mol és az OTP mellett az MVM-en kívül más magyar cégnek nem nagyon van esélye regionális szereplővé válni, és ehhez a projekteket meg kell szerezni, mert ha nem szerezzük meg, elviszik mások. A terjeszkedéshez szükség volt erre, vagy maradunk a határaink között, és lemondunk a regionális szerepről.

A horvátországi szállodára is a terjeszkedés miatt lett volna szükség?

A szállodák ügyében úgy döntöttünk, hogy csoportszinten ésszerűtlen több mint egy tucat üdülőt fenntartani, ezért Balatonfüred kivételével mindent eladunk, és Balatonfüreden és a horvát tengerparton erősítünk. A horvát szálloda lízingje nagyon kedvező költségszintet biztosít az MVM-nek. Elhangzott itt mindenféle értékbecslés, noha nem ezek a mérvadóak. Ugyanis a lényeg a következő: egy ágyat egy napra tizenkét euróért vettünk. Ha ehhez a beszerzési árhoz hozzájön a teljes felújítás, üzemeltetés, a napi háromszori étkezés – így, minden egyéb járulékos költségel is csak negyven-egynéhány euróba került volna nem egy ágy, hanem egy szoba, a környéken átlagos 80-120 euro helyett.

Itt megint az a kérdés, hogy miért egy ismeretlen tulajdonosi hátterű offshore céggel kellett ezt a lízingszerződést megkötni?

Tudomásom szerint azért volt erre szükség, mert az eladók nem kívántak Horvátországban adózni. Ilyen egyszerű.

Ismeri Alexander Gerstlt, aki az offshore cég nevében eljárt?

Miért kellene őt ismernem? Miért gondolják azt, hogy az MVM vezérigazgatójának a nyolcezer fős cégcsoport tizennégy részvénytársaságának minden egyes ügyével személyesen kellene foglalkoznia?

Akkor miért mondja most azt Mártha Imre, az ön utódja az MVM élén, hogy ezek olyan súlyos ügyek, hogy ha csak a negyedéről tudott volna, nem vállalta volna el a megbízatását?

Az MVM mai stratégiája más, mint az én stratégiám volt. Az én intézkedéseimet annak a stratégiának a tükrében kell vizsgálni, ami akkor érvényben volt. Regionális szerepre törekedtem, és két-háromszorosára növeltem volna az MVM értékét. Ha a nemzetközi terjeszkedésre vonatkozó sok projektből csak egyet is meg tudott volna valósítani az MVM, akkor ahhoz képest az előkészítési költség eltörpül. Fillérekből dolgoztunk. Ha még ott lennék, ma már négy-öt nemzetközi projektünk lenne. Ha ezeket a dolgokat félbehagyjuk, az természetesen okozhat valamennyi hátrányt.

De az offshore cégek mögött akár ön is állhat. Van bármiféle érdekeltsége offshore cégekben?

Nincsen. In-shore-ban igen, egy neves borászatban van tulajdonom, és van imitt-amott erdőm is, földem is. Ezen az alapon az is felmerülhet, hogy önöknek van-e részesedésük az Aquifexben.

Felmerülhet, de nekünk nem állt módunkban közpénzből feltőkésíteni a céget. Mi a véleménye arról az elképzelésről, hogy állami vállalatok ne üzletelhessenek offshore cégekkel, közpénz ne kerülhessen hozzájuk, pont azért, mert nem lehet ellenőrizni a tulajdonosi összefonódásokat?

Ha hoznak egy ilyen szabályt, be fogjuk tartani. De ezért nem a cégek felelnek, amíg ilyen az intézményrendszer, mindenki használja. Az offshore-t azért hozták létre, hogy bővítsék a gazdaság szereplőinek mozgásterét, az egész világ használja. Ez pénzügyi szabályozás kérdése.

BKV-vezérként meddig maradhat talpon? Sem a buszbeszerzés, sem a holdinggá alakulás nem vált valóra, pedig ezek a programja alappilléreit képezték.

Sokat haladtunk előre, sok változást elértünk. Vita arról van a holding kapcsán, hogy mi legyen a menetrendje és a feltételrendszere az átalakulásnak. A finanszírozási hiányt, a húszmilliárdos veszteséget a holdinggá alakulás nem tudja önmagában megoldani. Pár milliárdot lehet vele hozni, de a teljes hiány nem fog eltűnni. Mindenesetre fontos eredménynek tartom, hogy ma már mindenki egyetért abban, hogy a jelenlegi stratégiát meg kell változtatni. Buszügyben is a finanszírozás hiányzik, erről folyik a vita, arról nincs vita, hogy ki kéne cserélni a buszokat, azt már régen meg kellett volna tenni. Mi azt képviseljük, hogy a kormány és a főváros jusson egyezségre, és jogszabály írja elő, hogy a hiányzó forrásokat hogyan kapja meg a BKV minden évben.

(Az interjút itt lehet kommentálni)