A vállalt 3,8 százalék helyett a mostani számítások szerint 4,5 százalékos lehet az MNB szerint a költségvetési hiány. A jegybank inflációs és növekedési prognózisa egyezik a kormányéval, de tartanak tőle: a pénzromlás üteme a vártnál nagyobb, a növekedés a vártnál kisebb lehet.
"Az új intézkedések és a makrogazdasági kilátások változásának együttes hatásaként a költségvetés hiánya idén a GDP 3,9 százaléka körül alakulhat. 2010-re jelentős bizonytalanság övezi a költségvetési folyamatokat, a rendelkezésünkre álló információk alapján már számszerűsíthető intézkedések mellett 4,5%-os deficitet jelzünk előre. A nemzetközi megállapodásban vállalt csökkenő hiánypályához a GDP mintegy 0,7 százalékának megfelelő intézkedéscsomag részletes kidolgozása szükséges" - áll a Magyar Nemzeti Bank ma közzétett inflációs jelentésében.
Emlékezetes: május közepéig a hivatalos magyar hiány cél az idei évre 2,9 százalék volt, az IMF-el és EU-val kötött őszi megállapodásokban ez szereplet (az EU felé már korábban vállaltuk, hogy az idén a maastrichti kritériumnak is számító 3 százalék alá visszük a hiányt). A válság felülírta a terveket: a Bajnai-kormánynak sikerült elérnie, hogy a recessziós környezetben a további, a gazdasági visszaesést is elmélyítő megszorítások helyett a növekedés mielőbbi beindítására is alkalmas, de kisebb kiadáscsökkentést hajthasson végre. Az idei évben így 3,9, jövőre pedig - inkább csak a csökkenő pályát, nem érdemi elmozdulást érzékeltető - 3,8 százalékos hiányt vállaltunk.
| 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | |
| Tény | Elõrejelzés | ||||
| Infáció | 8 | 6,1 | 4,5 | 4,3 | 1,9 |
| GDP | 1,1 | 0,3 | -6,7 | -0,9 | 3,4 |
| Reálbérek alakulása | -3,2 | -1,4 | -4,3 | -1,6 | 1,8 |
A jegybank inflációs jelentése szerint ennek megvalósítása több ponton is kockázatosnak tekinthető. Három tényezőt fontos kiemelni, amelyek a nagyobb hiány kialakulásának kockázatát növelik. Az egyik az európai uniós támogatással készülő beruházások társfinanszírozása, ahol fennáll a kockázata az előirányzottnál magasabb kifizetéseknek. A második a költségvetési szervek bérkiadásaihoz kapcsolódik, ahol a bérbefagyasztás esetleges lazítása okoz felfelé mutató kockázatot. Harmadrészt, múltbéli tapasztalatok alapján elképzelhetőnek tartjuk, hogy sor kerül a következő években a nagy adósságot felhalmozott, finanszírozási gondokkal küzdő állami közlekedési vállalatok (MÁV, BKV) támogatására. További, 2011-et érintő egyedi kockázat, ha a négyes metró európai uniós támogatása nem éri el a várt szintet, és a kormányra vagy a fővárosi önkormányzatra hárul a különbözetként felmerülő forrás biztosítása.
A jegybank már hétfőn közzétette inflációs és növekedési várakozásait, melyek pontosan egyeznek a kormány által az IMF-megállapodás megújításánál közölt számokkal. Eszerint az idén 6,7 százalékos, jövőre 0,9 százalékos visszaesés várható, melyet 2011-ben már 3,4 százalékos növekedés követhet. Az inflációt tekintve az idén 4,5, jövőre, részben még az áfa és a jövedéki adó idei emelésének köszönhetően 4,3 százalékos infláció lehet, 2011-ben viszont 1,9 százalékra eshet az áremelkedés üteme. A képet azonban árnyalja, hogy a jegybank szerint az inflációnál felfelé, a növekedést illetően lefelé mutató kockázatokat lát az MNB.
Az MNB úgy látja, korábbi várakozásaiknál is alacsonyabb hitelezés várható, mind a vállalati, mind a háztartási szektor esetében. Az elmúlt évtizedek nemzetközi tapasztalatai között nem példa nélküli, hogy egy pénzügyi válságot követően 3-4 éven keresztül negatív marad a hiteldinamika, még akkor is, ha eközben a gazdasági növekedés élénkülni tud. Magyar tapasztalatok hiányában a nemzetközi példák alapján nem elhanyagolható kockázata van annak, hogy 2011-ig sem élénkül a hitelezés. Ebben az esetben a GDP dinamika alacsonyabb lehet az alappályában szereplőnél, és a negatívabb kibocsátási rés az inflációt is mérsékelné.
A pénzügyi válság következtében a bankrendszer hitelkínálata erőteljesen szűkül, ami a vállalati beruházások konjunktúra által indokoltnál erőteljes visszaesését okozza. Felmerül ugyanakkor, hogy a hitelkínálat visszaesése sok vállalat esetében a forgóeszköz finanszírozást és a termelés fenntartását is nehezíti. Emiatt elképzelhető, hogy a magyar gazdaság termelő kapacitása, azaz a potenciális kibocsátás az alappályában feltételezettnél erőteljesebben mérséklődik. Ebben az esetben a gazdasági visszaesés az árupiacon nem párosul olyan mértékű túlkínálattal, mint amire alapesetben számítottunk. Ekkor a dezinflációs hatás is kisebb lehet, illetve a hosszú távú növekedési kilátások is kedvezőtelenebbek az alapesetben feltételezettnél. Összességében a fenti bizonytalanságok alapján az inflációt felfelé mutató, a gazdasági növekedést pedig a teljes horizonton lefelé mutató kockázatok övezik.