Hozzá nem értés vagy nemtörődömség – a válság kirobbanása óta több tízmilliárd, egyes feltételezések szerint akár százmilliárd feletti is lehet a bankok kiemelt ügyfeleinek vesztesége. A pénzüket elvesztő ügyfelek arra panaszkodnak, hogy a bankok hazudtak nekik, és nem kaptak megfelelő tájékoztatást. A bankok azt mondják, hogy senki sem látta előre, hogy ekkora lesz a baj, a befektetőknek meg addig nem volt gondjuk azzal, hogy nem egészen értik, miben fekszik a pénzük, amíg az szépen fialt.
„A kockázat abból ered, ha nem tudod mit csinálsz” – mondta a világ egyik leggazdagabb embere. Warren Buffett azt állítja magáról, hogy azért ilyen gazdag, mert csak olyan termékekbe fektetett be, amiket tökéletesen átlát. A válság alatt egész vagyonokat veszítő privát befektetők nem mindig fogadták meg ezt a tanácsot, de úgy tűnik, a termékeket ajánló bankok sem tájékoztatták őket kellőképpen.
Egyes becslések szerint a válság kezdete óta legalább százmilliárd forint veszett el Magyarországon a különböző bankok által a kiemelt ügyfeleknek ajánlott ügyletekben, de lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint a legóvatosabb becslések is több tízmilliárd forintról szólnak. Pontosan senki sem tudja, mennyi pénzről lehet szó, mert a magánbefektetéseknek nincs központi nyilvántartásuk, a bankok pedig eléggé szűkszavúan nyilatkoznak, amikor erről kérdezzük őket. Arra sem vállalkoztak, hogy megbecsüljék, mekkora lehet az ügyfelek vesztesége a piac egészén.
Private banking szolgáltatásban többnyire személyre szabott konstrukciókat ajánlanak az ügyfeleknek, a szolgáltatáshoz saját ügyintéző is jár. Szinte valamennyi bank ad a kiemelt ügyfeleknek külön szolgáltatásokat, bár ezek jelentősen eltérhetnek. Bankonként változik a legkisebb belépő összeg is, Magyarországon tízmillió forintnál indul, de általában ennél többet, húsz-negyvenmillió forintot kell befektetni ahhoz, hogy kiemelten foglalkozzanak az ügyféllel. Nyugat-Európában és az USA-ban lényegesen nagyobb a szokásos belépő összeg, de itthon is akad olyan kis pénzintézet, ahol egymillió euró a határ.
A kiemelt ügyfeleket általában személyi bankárok szolgálják ki, de olyan gyakorlat is van, hogy külön fiókban állnak a rendelkezésükre. Ezekben a fiókokban általában külön váróhelyiség és tárgyaló is van, bankja válogatja, hogy milyen módszereket használnak. A kiemelt ügyfeleknek néhány banknál kapcsolódó szolgáltatások is járnak, például adótanácsadás, műkincspiaci elemzések, autófinanszírozás, értékbecslés.
A kiemelt figyelem, néhány egyedi megoldás persze az alacsonyabb (prémium vagy personal bankingnak nevezhető) kategóriákhoz is jár, a teljes private banking kiszolgálás azonban többnyire csak a tízmilliókat befektető ügyfeleknek jár.
A válság előtti időszakban egyébként világszerte éppen a private banking üzletág volt az, amelyik a jellemzően a kockázatosabb, de nagyobb haszonnal kecsegtető, nagyobb odafigyelést igénylő pénzügyi termékeknek köszönhetően óriási nyereséget hozott a bankoknak is. 2007-ben több mint a duplájára nőtt az ebben az üzletágban világszerte kezelt vagyon, miközben a bankok nyeresége átlagosan csak negyvennégy százalékkal emelkedett. Tavaly azonban már sok pénzintézetnél fordult a kocka, a gazdag ügyfeleket aggasztani kezdték előbb a lehetséges, majd a tényleges veszteségek, az üzletág több óriásbanknál komoly gondba került. A Wall Street Journal nemrég arról írt, hogy az ING például egyenesen vevőt keres európai és ázsiai privát banki üzletágára.
Nézzük, hogyan lehetett nagyot bukni az elmúlt években a bankok által sokszor kockázatmentesnek vagy legalábbis minimális kockázatúnak mondott befektetésein. Kamatswap, CDO-kötvények, Lehman-kötvények – legtöbbjük bonyolult, nehezen átlátható termék, kedvező körülmények között nagyot kaszálhat velük a befektető, de tőzsdei lejtmenet, váratlan nagyobb árfolyammozgások idején akár a teljes befektetést elveszítheti. További közös jellemző, hogy a pórul járt ügyfelek most azt sérelmezik, hogy a bankok nem tájékoztatták őket kellően, nem válaszoltak megkereséseikre.
Az egyik első botrány a Lehman Brothers csődje után pattant ki. A Citibank 2004 júniusa és 2008 áprilisa között többféle, forint-, euró- és dolláralapú, két és hat év közötti lejáratú, a Lehman Brothers Treasury Co. B.V. hollandiai leányvállalat által kibocsátott kötvényt forgalmazott. Lehman-kötvényeket minimum másfél millió forintért, illetve ennek megfelelő értékű devizáért lehetett megvásárolni. Ezeknek a kötvényeknek a Lehman Brothers Holdings Inc. volt a garanciavállalója, vagyis a Citibank csak közvetítő volt, semmi sem kötelezi arra, hogy a kibocsátó helyett állja a veszteséget.
A Lehman tavaly szeptember 15-i csődje után azonban ezeknek a kötvényeknek az értéke pillanatok alatt a nullához közelített. Több olvasó is lapunkhoz fordult, hogy vásárolt ilyen kötvényeket abban a hitben, hogy azok tőkegarantáltak, vagyis a befektetők nem veszítik el a pénzüket, a legrosszabb, ami történhet, hogy nem kapnak kamatot utána. „Amikor megvásároltam a papírt a Citibank hivatalos tájékoztatása szerint egy alacsony kockázati besorolású, száz százalékban tőkegarantált terméket vettem” – magyarázta egyikük, azt azonban elismerte, hogy semmit sem tudott a Lehmanról.
Csak a Lehman csődje után döbbentek rá, hogy nem a forgalmazó (a Citibank) vállalta a garanciát, hanem a szintén becsődölt Lehman Holdings. A legnagyobb bajuk azonban az volt, hogy a Citibank nem tájékoztatta őket kellőképpen befektetéseik helyzetéről, és lehetőségeikről sem. „Az értékpapírról negyedévente küldött a Citibank egy folyószámlát, majd október 15-én (egy hónappal a csődvédelem után) mobiltelefonról hívott a banki kapcsolattartó, miszerint van egy kis probléma a befektetésemmel. Homályosan magyarázott a történtekről, majd megnyugtatott, hogy ne aggódjak, azért még nincs minden veszve” – emlékszik vissza az egyik károsult.
Információink szerint a bank egészen az utolsó pillanatig adott el ilyen kötvényeket. A Citibank azt mondja erre, hogy a Lehman Brothers egy százötven éves cég, egészen a bukásáig nagyon jó vélemények jelentek meg róla, senki sem számított a csődre. Most is azon dolgoznak, hogy feltérképezzék a helyzetet, tájékoztassák az ügyfeleket arról, milyen lépéseket kell tenniük, hogy a kötvénykibocsátóval és garanciavállalóval szemben érvényt szerezzenek követeléseiknek. Arra is ígéretet tettek, hogy ha a törvények és csődgondnokok lehetővé teszik, akkor a csődeljárásban az ügyfelek nevében eljárnak.
Vannak olyan bankok is, amelyek ennél többet megtesznek, a spanyol Banco Santander félmilliárd dollár értékben cserélt be Lehman-kötvényt saját kötvényeire, és ezzel lényegében magára vállalta az ügyfelek veszteségét. A Credit Suisse is vállalta, hogy a Lehman-kötvények névértékének hatvan-hatvanöt százalékát megtéríti.
Biztos befektetésnek indult, de a töredékére csökkent a K&H Banknál vásárolt úgynevezett CDO-kötvények értéke. A K&H Bank a belga anyavállalatától átvett termékeket értékesítette. A PSZÁF szerint a bank a forgalmazáskor súlyosan megsértette a törvényt, ezért a lehető legnagyobb, tízmillió forintos bírságot szabott ki a bankra. A felügyelet szerint a bank szinte minden hibát elkövetett, amit el lehetett követni: a tőkegarantáltnak mondott CDO-kötvények másodlagos piacát egyoldalúan, előzetes értesítés nélkül megszüntette, a tíz évesnek vásárolt kötvényekről időközben derült ki, hogy harmincöt éves a futamidejük. A felügyelet szerint arról sem tájékoztatták az ügyfeleket, hogy ezeket a CDO-kötvényeket leminősítési figyelőlistára helyezte egy hiteminősítő intézet.
Az ilyen kötvények veszteseivel is sikerült felvennünk a kapcsolatot. A károsultak jogász segítségével próbálnak egyezkedni a bankkal, hogy legalább kötvények névértékét visszakapják. Egyikőjük 37,5 millió forintot fektetett be két évvel ezelőtt, idén februárban kötvényeinek piaci értéke már csak 3,3 millió forint volt. A K&H Bank másik ügyfele százezer eurót fektetett be 2007-ben, befektetéseinek jelenlegi értéke alig négyezer euró. Az egyik károsult azt is elmondta, hogy a pótfedezetként időközben befizetett további húszezer eurót zárolta a bank. Mindketten a tájékoztatás hiányát kifogásolták, valamit azt, hogy nem kaptak kellő információt a kötvényekről.
Sőt, megkereséseikre a bank csak nehézkesen reagált . „Még idejében felkeltette figyelmem ezeknek a kötvényeknek a bizonytalan helyzete. 2008 márciusában felhívtam telefonon a K&H Bank treasuryszakértőjét, és elmondtam neki aggodalmaimat, megkérdezve, hogy nem kellene-e a kötvényeket eladni. Ekkor még létezett másodpiac, és a kötvényeim értéke közel százszázalékos volt. Ő megnyugtatott, és azt mondta, hogy a kialakuló subprime-válságnak nem lehet lényeges hatása ezekre az értékpapírokra. Hogy ezek után mi történt, az közismert” – mondja a százezer euróját majdnem teljesen elvesztő ügyfél. A banktól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ezeknek a kötvényeknek a névértéke összesen harmincmilliárd forint.
Az egyik legbonyolultabb befektetési forma, hivatalos nevén strukturált kamatlábcsere-ügylet. Akkor nyer vele az ügyfél, amikor erősödik a forint, de hatalmasat is lehet vele bukni, ha hirtelen túlzottan begyengül – mint ahogy ezt láthattuk is az elmúlt több mint fél évben. Ennek a befektetési formának az a hátránya, hogy nemcsak a befektetett összeget bukhatják el, hanem az esetleges pótfedezeten akár a teljes vagyonunkat is.
A Deutsche Bank londoni irodája öt magyar pénzintézetnek adott el swaptermékeket, az öt magyar bank aztán privát banki ügyfelei között terítette őket. A konstrukció lényege, hogy az ügyfél akkor kap nyereséget, ha a forint stabil marad, vagy erősödik. De akkor is nyereséget ígértek, ha a forint tizenöt százaléknál kevesebbet gyengül.
A legnagyobb problémát az okozza, hogy ha túl nagyot gyengül a forint, akkor a bank pótfedezetet kérhet. És a forint ősszel hatalmasat esett: az euró ár a nyári 240 forintról februárra 310 forintig ment föl. A bankok pótfedezetet kértek, sok ügyfélnek kellett pluszpénzt befizetnie – ha nem teszik meg, befektetésük biztosan elvész. Az ügyfelektől nem egyszer eredeti befektetésük többszörösét kérték el pótfedezetnek – így persze megmarad az esélye, hogy végül nagyobb veszteség nélkül szállhassanak ki.
Az egyik érintett bank, a Raiffeisen is azzal védekezik, hogy az ügyfélnek nem keletkezett realizált vesztesége az ügyleten. Arról is tájékoztattak, hogy a napokban több ügyfelüknek jóváírtak árfolyamindexswap-ügyletből származó nyereséget. Az ügyletek azonnali lezárásán ugyanakkor jelenleg még veszítenének az ügyfelek, nem érdemes tehát most kiszállni a veszteséges ügyletből. Arról viszont ők sem nyilatkoztak, hogy hány ügyfélről és mekkora összegekről beszélünk.
Közös jellemzőjük ezeknek az ügyeknek, hogy a bankok általában külön-külön próbálnak egyezkedni, tárgyalni a kiemelt ügyfelekkel. A bankok azzal magyarázzák ezt, hogy bár vannak közös pontok, minden eset egyedi. Informátorunk szerint ennek van egy másik magyarázata is: egyenként könnyebben meg tudnak egyezni a pórul járt befektetővel, de ha több ügyfél összefog, és egyesítik az eljárásokat a bíróságon, a bankok járhatnak rosszul.
Az ügyletek egy másik közös pontja, hogy kiemelt ügyfeleknek kínálták a termékeket. Egy utcáról betévedt mezei befektetőnek nem ajánlottak volna „biztosnak ígérkező, igen magas hozamú” befektetéseket – merthogy ezzel csábították a private banking ügyfeleket. Hogy csak nekik szóló, különleges ajánlatot kapnak. Az egyik károsult azt mondta erről: „Ha egyszerű ügyfél tért be egy bankfiókhoz az utcáról, szóba sem került, hogy ezekből a papírokból vásárolhasson. Utólag megállapítható, hogy ők voltak a szerencsések.”
A másik közös pont, hogy a termékek annyira bonyolultak (talán a Lehman-kötvényeket kivéve), hogy néha még maga a közvetítő sem értette teljesen, mit árul. Egy informátorunk szerint előfordult, hogy az értékesítő a megbeszélés alatt többször felhívta a bank treasuryjét, hogy tisztázzanak néhány felmerült kérdést. De még ha értette is az ügyintéző a terméket, az ügyfél több száz oldalas, nem egyszer idegen nyelvű papírköteget kapott, hogy azt fussa át aláírás előtt.
Felmerül ezek után a kérdés, hogy miért mentek bele ilyen bonyolult, érthetetlen termékekbe a befektetők, amikor több millió, esetleg több tízmillió forintjukat kockáztatták. A válasz egyszerű: az elmúlt években mesés hozamokat lehetett elérni a hasonló konstrukciókkal. Csak amíg nyerésben vannak az ügyfelek, addig nem panaszkodnak, hogy nem értik, mibe fektettek be.