Alapjaiban reformálná meg a pénzügyminisztérium az egyre súlyosabb problémák által terhelt magánnyugdíjpénztári ágazatot. A napokban kiszivárgott törvénytervezet szerint az önkormányzati elven működő intézmények profitorientált, professzionális magánnyugdíj-biztosítóknak adják át helyüket. A tervezet rendezi az évek óta levegőbe lógó járadékok helyzetét is, és általában véve igyekszik választ adni az elmúlt években felmerült sürgető kérdésekre is.
A pénzügyminisztérium berkein belül már hónapok óta folyik az előkészítő munka, ami egy terjedelmes törvénytervezetben öltött testet, aminek létezéséről elvileg még maguk a nyugdíjpénztárak sem tudtak a Stabilitás Pénztárszövetség múlt heti konferenciájáig.
A tervezet megvitatására már nem sok idő van, hiszen a PM sürgeti a törvényhozást, hogy még 2009-ben fogadja el az új jogszabályt, mert különben veszélybe kerülhet a 2013-ban induló járadékszolgáltatás. Joggal merül fel, hogy talán korábban kellett volna az egészhez hozzáfogni, és a sietség okai között nyilván sokkal rövidebb távú, konkrétan jövő tavaszig mutató okok is fellelhetők, de sebaj, a lényeg, hogy történik valami.
A pénztári szektor képviselői pedig bírják a minisztérium ígéretét is, hogy a végleges változat elfogadása előtt többkörös egyeztetéseken vehetnek részt. Kérdés, hogy az egészen komplettnek tűnő törvénytervezet kapcsán mennyire lesz a PM rugalmas, de a lehetőség minden esetre adott a pénztári vezetők számára, hogy megpróbálják kicsit a maguk javára formálni a számukra kétségtelenül sorsfordító jogszabályt.
A javaslat legfontosabb elemei hét pontban sorolhatók fel. A tervezet szerint 2013-tól csak magánnyugdíj-biztosító zrt.-k nyújthatnak felhalmozási és nyugdíjjáradék-szolgáltatást. A magánnyugdíj-biztosítók csak megfelelő szavatolótőkével és biztonsági tőkével működhetnek, a piaci szereplők nyilvántartásaikat nem szervezhetik ki külső szereplőnek. A működési költség legfeljebb a tagdíjbefizetés 4,5 százaléka lehet, a vagyonkezelési díj a kezelt vagyonnak legfeljebb 0,4 százalékát teheti ki (a kezdeti időszakban 0,5 százalék lehet ez a mérték).
A tervezet fontos elemei között szerepel, hogy a választható portfóliós rendszer a korábbiakhoz hasonlóan fennmarad. Nyugdíjba vonulás után kizárólag életjáradékot vehetünk igénybe, garantált összegű vagy inflációindexált formában. A járadék nem örökölhető, de két életre szóló járadék is igényelhető. Végül pedig: a piacon versenyző járadékszolgáltatók mellett egy kijelölt állami szolgáltató is működik majd.
A pénzügyminisztériumi törvénytervezet tehát fenekestül felforgatja a nyugdíjrendszerünk második pillérét, egyszerűen megszünteti a nyugdíjpénztári szisztémát. Helyette szoros szabályok között, de piaci alapon működő új profitorientált intézményeket, magánnyugdíj-biztosítókat hoz majd létre.
A magánnyugdíjpénztáraknak tehát biztosan búcsút kell majd mondanunk a magánnyugdíj-biztosítók 2013. januári indulásakor, hiszen ezen túl kizárólag utóbbiak gyűjthetik és kezelhetik befizetett tagdíjainkat a felhalmozási időszak alatt, míg a nyugdíjba vonulást követően vagy egy nyugdíjszolgáltatást is végző magánnyugdíj-biztosítótól, vagy egy erre feljogosított járadékszolgáltatótól, illetve az államilag működtetett "kijelölt" járadékszolgáltatótól kaphatunk nyugdíjjáradékot.
A most működő magánnyugdíjpénztárak pedig 2011-ig választhatnak, hogy vagy beolvadnak egy engedéllyel rendelkező magánnyugdíj-biztosítóba, vagy végelszámolással beszüntetik működésüket (egyéb esetben a felszámolás vár rájuk, a végeredmény tehát ugyanaz). Az új felállás szinte biztosan az elérhető szolgáltatók számának erőteljes csökkenésével jár majd, magánnyugdíj-biztosítót alapítani ugyanis nem lesz éppenséggel olcsó mulatság, az új szabályok igen komoly tőkekövetelményeket támasztanak a társaságokkal szemben.
Persze mivel még csak egyeztetések tárgyát képező törvényjavaslatról van szó, nehéz biztos előrejelzést adni arról, hogy hány piaci szereplővel kezdi majd meg működését az új szektor. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy a piacot domináló nagy pénztárak mögött álló pénzügyi csoportok rászánják a szükséges forrásokat a magánnyugdíj-biztosító alapítására, de nem feltétlenül lehet ez igaz azokra a bankokra, amelyek nem tudtak igazán nagy nyugdíjpénztári ágat "növeszteni".
Az ágazati pénztárakból kifejlődött független pénztárak sorsa viszont kérdéses, hiszen a mögöttük álló társaság, mint például a MÁV vagy a Magyar Telekom, szinte biztosan nem fog százmilliókat, vagy akár milliárdokat szánni egy pénzügyi szolgáltató leányvállalat alapítására. Nem akarunk jósolgatni, hogy melyik pénztár hogyan dönt, de teljesen elképzelhető, hogy a szolgáltatók száma akár megfeleződik, mire az új rendszer elindul. Az is elég valószínűnek tűnik, hogy a hirtelen koncentrálódó piacon óriási versengés megy majd azokért a pénztárakért, amelyek valamilyen oknál fogva nem "saját" nyugdíj-biztosítóba olvadnak majd be.