Több mint ötven éve működik az országban az egykor iparőrségnek hívott fegyveres testület, aminek egészen 1997-ig csak férfiak lehettek a tagjai. Ma fegyveres biztonsági őrségnek hívják, és ahogyan régen, stratégiai fontosságú objektumokat védenek ma is, speciális rendőrségi vizsgával.
„Kevesen tudnak rólunk, általában összemosnak minket a magánbiztonsági ágazatban dolgozó vagyonőrökkel” – mondja Szigeti Lajos, a Magyar Nemzeti Bank őrzésvédelmi osztályának vezetője, egyben a Magyarországi Fegyveres Biztonsági Őrök Szakmai Egyesületének elnöke (épp azért hozta létre tucatnyi társával az egyesületet, hogy ezen az ismeretlenségen változtasson).
A nemzeti bankot ugyanis – nemcsak annak Szabadság téri épületét, hanem a soroksári készpénz-logisztikai központját is – nem rendőrök, nem is kormányőrök, de nem is vagyonőrök védik. Hanem annak a szervezetnek a tagjai, amit most éppen fegyveres biztonsági őrségnek hívnak, de hívtak korábban polgári fegyveres őrségnek, sőt a kezdet kezdetén még iparőrségnek is.
Ennek a speciális szervezetnek a története több mint ötven évre nyúlik vissza. A Rákosi-korban, 1953-ban született döntés a népgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gyárak, üzemek, vasutak és a legfontosabb közszolgáltatások védelmét szolgáló iparőrség létrehozásáról. Az iparőrség leginkább azért kellett, mert a szükségesnél sokkal kevesebb rendőr és katona volt az országban.
Ahhoz, hogy pontosan milyen körülmények között és ki határozta el a testület létrehozását, nem akad sok kapaszkodó. Az 1953-as Magyar Közlönyöket végigböngészve egyetlen jogszabályt sem találtunk, amely erről rendelkezett volna. A korabeli lapok közül a Szabad Népet böngésztük végig, de – meglehet, figyelmetlenek voltunk – hiába.
Az április 4-i honvédelmi miniszteri parancsot éppúgy megtaláltuk a címlapon, mint a dolgozók nagy munkaversenyének egészen elképesztő eredményét – volt egy győri munkás, aki 1145 százalékot teljesített egy derűs tavaszi héten –, ám arról, hogy az ország iparvállalatait már iparőrség védi meg, sehol sem találtunk hírt. Arról sem találtunk összesítését, hogy hány üzemre, gyárra, egyéb létesítményre vigyáztak a kezdeti időkben, illetve a gazdasági mechanizmust hozó hatvanas, majd a válságos hetvenes években.
Ennek persze oka lehet, hogy egészen a hetvenes évekig sajátosan szabályozták az iparőrség működését, jogszabályban először csak 1976-ban említették meg az akkor már átnevezett szervezetet. Az viszont biztos, hogy akkoriban a mainál sokkal több védenivaló objektum akadt.
Részben a nagy állami vállalatok miatt, részben azért, mert időnként még élelmiszerraktárakat is kellett óvni az éhes, bár a szocializmust arcán széles mosollyal építő tömegektől. Sőt a kezdeti időszakban főleg ezeknél az élelmiszerraktárakhozl kellett fegyveres őrséget állítani.
Az iparőröknek összességében azonban ritkán kellett és kell a fegyvereiket használniuk. Ez alól az 56-os forradalom időszaka volt kivétel. Arról nincs megbízható összesítés, hogy az iparőrök hány vállalatnál álltak egyik, illetve hánynál a másik oldalra (bár az, hogy kezdetben erős BM-kontroll alatt működött a szervezet, ad némi alapot a becslésre).
Arról sem találtunk pontos adatokat, hogy a kezdeti időkben mely ágazatokban hány iparőr dolgozott, és voltak-e bárhol komolyabb incidensek. Az utóbbi években Szigeti Lajos tudomása szerint már csak figyelmeztető lövéseket kellett leadniuk, például a Fővárosi Vízművek víznyerő területén riasztottak el így tolvajokat a kilencvenes években.
Visszatérve a múltra: az iparőrségeket kezdetben a Belügyminisztérium irányította, képezte és ellenőrizte, a BM az iparőrök toborzásában is részt vett, sőt az iparőrségben egy ideig, akárcsak a rendőrségnél, rendfokozatok is voltak. A felszerelésük viszont igencsak kezdetleges volt, első egyenruhájuk a láthatatlan légiót idézte, a honvédségtől kapott uniformist – megkülönböztetésképp – egyszerűen átfestették feketére.
Az iparőrséget 1964-ben szervezték át, ekkortól volt országosan egységes az akkor már polgári fegyveres őrségnek nevezett testület működési szabályzata is (jogszabályt csak az 1970-es években alkottak a testületről). Az egykor közel hatezer főt alkalmazó szervezet a rendszerváltás után gyökeresen átalakult. Számos korábbi stratégiai fontosságú nagyvállalat megszűnt vagy magánkézbe került – mint például a Tungsram –, ezekben megszűnt vagy magántulajdonban lévő vagyonvédelmi cégek kezébe került az őrizet is.
A jelenlegi szabályozás szerint a fegyveres biztonsági őrök (fbő-k) az állam működése és a lakosság ellátása szempontjából kiemelten fontos létesítményeknek, az úgynevezett kritikus infrastruktúrának egy részét őrzik. Ezeket a létesítményeket – közéjük tartoznak az MTV, az MR és az MTI épületei, a közforgalmú és határkikötők, de még a folyami duzzasztók is – egy 1997-es belügyminisztériumi rendelet sorolja fel.
A jogszabályban levő listából többek között a már említett jegybankot és az MNB tulajdonába tartozó Pénzjegynyomdát, Pénzverőt, valamint a bankjegyek alapanyagát készítő Diósgyőri Papírgyárat érdemes kiemelni. Emellett fbő-k vigyázzák többek között a Paksi Atomerőművet, a ferihegyi repteret, a Fővárosi Vízműveket és annak vízbázisát, dolgoznak a vasútnál, a Molnál, erőműveknél, továbbá egyes közgyűjteményeknél is (fbő-knek kellene őrizniük a közrádiót és a köztévét is, de a rádiónál például most nincs ilyen szolgálat). Nemrégiben a rendőrségen is létrehozták az fbő-t, egyelőre Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Szabolcs-Szatmár megyében vannak olyan települések, ahol a rendőrséget is fbő-k védik, így az egyébként költségesebb és képzettebb rendőrök hatékonyabb munkát tudnak végezni.
A fegyveres biztonsági őrök és a vállalkozás keretében dolgozó vagyonőrök között számtalan különbség van. A két tevékenységről más-más törvény rendelkezik; a fegyveres biztonsági őrség tagjai szolgálatban közfeladatot ellátó személynek minősülnek, a vagyonőrök nem, mert ők minden esetben magáncégeknél dolgoznak, sorolja Szigeti Lajos.
Az fbő-k törvényi felhatalmazás alapján ugyanazokat a fegyvereket és eszközöket használhatják, mint a rendőrök, és a rendőrökhöz hasonlóan nemcsak a támadás elhárítására jogosultak használni és alkalmazni őket, hanem intézkedés kikényszerítésére is. Vagyis ha például valaki megpróbálna bemászni a már említett soroksári logisztikai központba, akkor az azt védő fegyveres biztonsági őrök – a behatoló magatartásától és tevékenységétől függően – akár a fegyverüket is használhatják, hogy megakadályozzák ebben, míg egy vagyonőr csak jogos védelemre vagy végszükségben használhatja fegyverét.
A fegyveres biztonsági őrség ugyanakkor nem egy egységes, országos szervezet, mint a rendőrség (az országos képzési jegyzékben nyilvántartott fbő-szakma sincsen). Az esetek többségében az fbő-k annak az intézménynek a dolgozói, amelynek a létesítményeit őrzik, bár van, ahol kiszervezték őket külön cégbe (egy ilyen kiszervezett cég több intézmény őrzését is elláthatja).
Ma nagyjából 2500-3000 fegyveres biztonsági őr dolgozik az országban, mondja Szigeti Lajos. Az 1997-ig érvényes jogszabályok ugyanis úgy szóltak, hogy 18 és 45 év közötti férfiak végezhetik ezt a munkát. Noha több mint tíz éve már a nők előtt is nyitott ez a pálya, Szigeti nem tud arról, hogy lenne nő a szervezetben.
Mivel stratégiai fontosságú objektumokat őriznek, nem meglepő, hogy igen komoly követelményeknek kell megfelelniük azoknak, akik fbő-k akarnak lenni. Elvárás az érettségi, az informatikai alapismeret, előnyt jelent, ha valaki jártas a küzdősportokban, vagy vagyonőri végzettsége van. Az erkölcsi bizonyítvány önmagában nem is elég, szükségük van még egy előzetes rendőrségi jóváhagyásra is.
A jelentkezőknek át kell esniük orvosi és pszichológiai vizsgálaton, majd elméleti, gyakorlati és fegyverismereti részből álló vizsgát kell tenniük a rendőrség és az őket alkalmazó munkáltató vizsgabizottsága előtt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valakit felvesz egy cég fbő-nek, akkor annak a három hónapos próbaideje le is telik, mire megszerzi azt a képesítést, ami ahhoz kell, hogy valóban dolgozhasson.
A különleges alkalmazási feltételek, valamint a tevékenység speciális jellege miatt a fegyveres biztonsági őrség állományában dolgozók között elenyésző azok száma, akik munkakörükkel összefüggésben visszaéléseket követnek el. Ezzel is jócskán eltérnek a magán biztonsági szektortól, mondja Szigeti Lajos, ott ugyanis lényegesen több az – elsősorban a megbízó kárára elkövetett – visszaélés.