Lassan szappanopera hosszúságúra nyúlik a Malév sorsáról a tulajdonos oroszok és a szerepet vállalni kívánó magyar állam közötti egyezkedés. Az utolsónak beharangozott fordulót is újabb követte, majd még újabb, de megállapodásra még nem jutottak a felek. Megpróbáltuk rekonstruálni különböző információink alapján, hogyan és miért zajlik a három éve privatizált Malév körüli huzavona.
A Malévet 2007 elején adta el az akkori állami vagyonkezelő, az ÁPV Zrt. kétszázmillió forintért az orosz Borisz Abramovics légiipari vállalkozó érdekeltségébe tartozó AirBridge (AB) Zrt.-nek, a vevőnek az orosz állami tulajdonú Vnyesekonombank (VEB) nyújtott bankgaranciát. Az uniós szabályok miatt az AB, amely a mai napig a Malév-részvények 99,95 százalékának tulajdonosa, formálisan magyar magánszemélyek többségi tulajdonában volt és van, az oroszok azonban irányítási jogot jelentő kisebbségi pakettel rendelkeznek benne. A Malév közvetett tulajdonosa az Abramovics-légibirodalom összeomlása után, a múlt év elején lett a VEB, amely végig részt vett a cég irányításában és képviselői voltak a menedzsmentjében. A visszaállamosítás ötlete nem sokkal a VEB formális tulajdonszerzése után merült fel.
A Malévet 2007-ben megvásárló oroszok (előzmények a keretesben) az idő előrehaladtával egyre inkább nyűgnek érezték a légitársaság finanszírozását. Nemcsak a nagy adósság okozott problémát, politikai jellegű megfontolások miatt is arra törekedett az orosz fél, hogy előbb-utóbb megszabaduljon a Malévtól, vagy legalább minimálisra csökkentse szerepét a magyar nemzeti légitársaság életben tartásában. Oroszországban ugyanis szinte havonta mennek csődbe légitársaságok, az orosz lakosságnak így nehéz elmagyarázni, hogy egy magyar légitársaságot miért tart életben lényegében az orosz költségvetés.
Márpedig az állami lélegeztetőgépre igenis szüksége van a Malévnak. A légitársaság 2008-at ötvenmilliárd forintot meghaladó adóssággal zárta, ebből meghaladták a negyvenmilliárdot a rövid lejáratú kötelezettségek. A tavalyi első félévben meg nem erősített hírek szerint az adósság hetvenmilliárd forint közelébe emelkedett, így az éves eredményt már tavalyelőtt több mint ötmilliárd forinttal rontották az adósságszolgálat terhei.
Úgy tudjuk, az oroszok kitáncolási szándékát érzékelve a magyar állam tavaly változtatott hozzáállásán, és megegyezésre törekedett az orosz tulajdonosokkal. Valamilyen ésszerű kompromisszumot kívánt kötni a Malévot magára hagyni szándékozó oroszokkal úgy, hogy a jövőben a finanszírozást is mi oldjuk meg.
Információink szerint tavaly ősszel a magyar kormány konkrét ajánlattal rukkolt elő. A kabinet azt várta az oroszoktól, hogy az akkor már nehéz helyzetben levő légitársaságba (a folyamatos veszteségek miatt ekkor már negatív volt a Malév saját tőkéje) az oroszok tegyenek bele pénzt, és akkor megteszi ezt a magyar fél is, de nagyobb összegben. A javaslat értelmében a magyar állam tulajdonrészhez jut a berakott tőke fejében, sőt a harminckétmillió eurós, mai áron számolva 8,6 milliárd forintos bankgaranciának egy részéről is eltekinthetünk.
Az ügyet ismerő forrásaink szerint az oroszok itt stratégiát váltottak, ekkortól egyre jobb és jobb feltételeket szerettek volna maguknak kialkudni. Emiatt aztán többször is összehívták a Malév közgyűlését –amely a 2007-es privatizációval beköszöntött Abramovics-éra kezdete óta egyébként is gyakorta ülésezett. Mivel legtöbbször még egymással sem tudtak megállapodni az orosz tulajdonosok, minden közgyűlést kétszer kellett megtartani –, azonban a tusakodás miatt sokáig nem tudtak közeledni az álláspontok.
Az orosz tulajdonosok ősszel úgy álltak a kérdéshez, hogy több pénzt nem kívánnak beleölni a cégbe, azt csak a szerepet vállalni kívánó magyar fél tegye meg. Erre a magyar tárgyalódelegáció közel százszázalékos tulajdonrészt kért az egyoldalú pénzügyi megsegítés fejében. Az oroszok erre azzal kontráztak rá információink szerint, hogy legfeljebb hetvenöt százalékos tulajdonrészt adnak át a magyar félnek, és a korábban már a Malévba tett pénzüket is vegyék figyelembe a tulajdoni arányok megállapításakor.
Az oroszokkal folytatott tárgyalások idején információnk szerint a magyar kormány többször jelezte az ellenzéknek, hogy egyeztessenek a Malév stratégiájáról, hiszen ugyan az oroszokkal vélhetően még ez a kormány hozza tető alá a megállapodást, de a Malév eredményes működtetésének feladata a következő kabinetre hárul. Úgy tudjuk, ebben nem, de az oroszokkal folytatandó tárgyalási stratégiáról konzultáltak az ellenzék szakértői a kormány szakértőivel.
Igazán idén januárban éleződött ki a vita az orosz és a magyar kormánydelegáció között. A magyar kormány rendelete – amely korábbi kormányzati magyarázatok szerint egyenes következménye volt a zárszámadási törvényben levő Malév-passzusnak – saját magának szabott egy január 31-i határidőt. Ha akart, a magyar állam addig mondhatott le a Malév állammal fennálló követeléséről és a harminckétmillió eurós, az oroszoknak érzékeny pontnak számító bankgarancia lehívásáról.
A határidő közeledtével az oroszok azt gondolták, hogy a magyar fél könnyebben fog engedni, magyarázta egyik forrásunk. Ezért már azt is akarták, hogy a Malévba betett pénz megtérülését a magyar állam biztosítsa. Ennek módja a moszkvai elképzelések szerint az lett volna, hogy a Malévnak az orosz VEB Bank által nyújtott euróalapon tizenkét százalékos – tehát kiugróan magas – kamatozású hitel mögé a magyar állam kezesként álljon oda. Ezzel biztossá vált volna, hogy az oroszok visszakapják a hitelüket, és még a magas kamat is őket gazdagítsa (hogy milyen magas a tizenkét százalék, azt érzékelteti: az euró alapkamata tavaly május óta egy százalék, de az egyéves lejáratú kínálati kamatlába, az úgynevezett euribor januári átlaga is csak 1,232 százalék volt).
A magyar fél azonban érzékeltette, hogy nem zsarolható, mindent ugyanis nem hajlandó megtenni a légitársaság életben tartása érdekében (ehhez egyébként, bár a céget részben éppen veszeteséges volta miatt privatizálták, egyéb szempontok miatt fűzödik érdeke is az államnak, egyebek között Ferihegy forgalma és több ezer munkahely védelme érdekében).
A kormány ütőkártyája volt az, hogy a Malév nevének használati joga nem az oroszoké. Amikor ugyanis a légitársaságot három éve eladták, létrehozták a tisztán állami tulajdonú Malév Vagyonkezelő (MV) Kft.-t, amelybe apportálták a Malév korábbi vagyonelemeinek egy részét, köztük egy Boeing 767-es repülőgépet, amelyről aztán kiderült, hogy banki zálogjog van rajta, a Százhalombatta és Ferihegy közötti kerozinvezeték repülőtéren kívüli szakaszát, valamint a márkanevet is. A Malév ezeknek a vagyonelemeknek a használatáért díjat fizetett, amiből az MV törlesztett egy MFB-s kölcsönt.
Mivel tehát a márkanév állami tulajdonban maradt, elvileg semmi akadálya sem lett volna – és nincs most sem –. hogy a mostani orosz tulajdonú Malév megszűnése esetén ugyanezzel a névvel létrehozzanak egy másik légitársaságot.
Moszkva ezután kompromisszumkészebb lett. Ekkortól azonban az nehezítette meg a tárgyalásokat, hogy az oroszoknál gazdátlanná vált a Malév-ügy, ugyanis nem volt egyértelmű, hogy a delegációnak mire van mandátuma. Ezért a januári tárgyalások eredménytelenül végződtek.
Így érkeztünk el a legutóbbi, február 9-i Malév-közgyűléshez és az azt megelőzni hivatott magyar–orosz tárgyaláshoz, amiket – a január 31-i határidőből kicsúszva bár – utolsónak szántak a felek. Erre már azzal a reménnyel érkezett a magyar fél, hogy egymás tenyerébe csaphatnak. Konkrét szerződéstervezetet tettek le az oroszok elé, de a tárgyalást akkor sem tudták lezárni – a Pénzügyminisztérium másnapi közleménye szerint az oroszok erre a javaslatra semmilyen hivatalos választ nem adtak –, ezért február 26-ra egy újabb fordulót szerveztek.
A magyar kormány az oroszok vonakodása után lépett. Február 10-én megindította a folyamatot a harminckétmillió eurós bankgarancia lehívására. A pénzt le is hívjuk, értesülésünk szerint nem akad meg a kéthetesre tervezett folyamat még akkor sem, ha az oroszok gyorsan aláírják a szerződéstervezetet. Pedig most úgy tűnik, az oroszok is felismerték, hogy jobb, ha minél előbb megállapodnak. Forrásaink szerint komoly esély van rá, hogy ez február 26-án meg is történik, és a magyar állam tőkeemelés után kilencvenöt százalékos tulajdonossá válik a Malévban.