Mekkora lesz az idei költségvetési hiány?

Már a jelenlegi költségvetési működés, az alapfolyamatok alapján is legalább 4,5 százalékos GDP-arányos hiány adódik a kormány által hangoztatott 3,8 százalékkal szemben. És erre még rájön, rájöhet az állami vállalatokkal kapcsolatos adósságkonszolidáció, amely a GDP másfél százaléka körüli tétel lehet. Így alsó hangon a GDP 6 százalékáig szaladhat fel a deficit, a felső határ pedig valahol a 7,5 százalék környékén lehet.

És a piac tolerálná ezt a 6-7,5 százalék közötti hiányt? Különösen a görög-sztori után: ott az új kormány tavalyi hatalomra kerülése után nem sokkal a duplájára emelte a 2009-es év államháztartási deficitjére vonatkozó előrejelzést, és ezzel elvágta magát a befektetőknél.

A görögöknél nem az adósságkonszolidáció miatt szaladt el a hiány, hanem az alapfolyamatok miatt, és ez nagy különbség. A görögök amúgy ott tartanak most, mint ahol mi voltunk 2006-ban, és öt év múlva is ott fognak tartani, mint ahol mi vagyunk most. Ugyanazt a fűnyíróelvet vetették be az állami kiadások levágásánál, mint négy éve mi, ugyanúgy el kell venniük a közszférától plusz egyhavi bért, az ottani 14. havit, a 13. havi bért pedig pár évre be kell fagyasztaniuk, a nyugdíjkorhatár-emelést sem úszhatják meg, és még lehetne sorolni a hasonlóságokat.

Ha az alapfolyamatok és az adósságkonszolidáció 6-7,5 százalék körüli hiányt indokolnak, akkor van egyáltalán mozgástere a leendő Fidesz-kormánynak az IMF-fel való tárgyalásokon?

Az idei évvel nem nagyon lehet mit kezdeni. Egy reális forgatókönyv szerint május végén feláll a kabinet. Az államigazgatáson belül félrekezelt információk vannak, a valós adatok begyűjtése időigényes, így a kormánynak július közepére, végére lesz teljes képe arról, hogyan is áll valójában az államkassza. Ne feledjük: a BKV átvilágítása egy éve tart, azóta több csontváz is kiesett a szekrényből, az államigazgatás, államgépezet a BKV-nál százszor nagyobb rendszer. A legelső intézkedésekről szóló döntések megszületése augusztusban lehet reális, de az intézkedések hatályba lépése csak szeptemberre tehető. Akkor már csak négy hónap van hátra az évből, és ennyi idő alatt nem lehet nagyot javítani a költségvetési egyenlegen. Lehet, hogy ennyi idő alatt 50-60, vagy jó esetben 100 milliárd forintnyi kiadást le lehet vágni, de többet nem nagyon. 2010 ezért elment. Ráadásul ezt a legfeljebb 100 milliárd forint megtakarítást megint csak fűnyírással lehet produkálni ilyen rövid idő alatt.

Ami hosszabb távon hozna megtakarítást, a strukturális átalakítás – mint például a közszféra létszámának lecsökkentése az állami feladatok és intézményrendszer újragondolásával párhuzamosan – az első időben pénzt visz. Hiszen az elbocsátások a végkielégítések miatt még többe kerülnek az első időben, és csak jövőre kell kevesebbet költeni az állami szférára. Mégis: azért kellene és lehet elindítani még az idén néhány folyamatot, hogy ne jövőre kelljen, ne jövőre terhelje a költségvetést.

Ez egybecseng azzal, amit mostanában a gazdasági tárca várományosaként számon tartott Matolcsy György mondott, amikor arról beszélt, hogy ez az év elúszott. Ön nem számít gyors és azonnali adócsökkentésre sem?

Egy-két hónapja azt mondom, hogy ötéves vagy még hosszabb adócsökkentési programra lenne szükség. Nem hiszek a bokrosi sokkterápiában, abban viszont igen, hogy reformok, átalakítások kritikus tömegét kell csinálni, és folyamatosan. Öt vagy nyolc éven keresztül semmi mást nem szabad csinálni, mint újjáépíteni az egész magyar gazdaságot. Adót is folyamatosan, de ésszel kell csökkenteni. Változatlan struktúrában az adócsökkentés megboríthatja a külső egyensúlyt. Ezért úgy kell az elvonást enyhíteni, hogy a jövedelemegyenleg ne romoljon, ehhez pedig az kell, hogy közben a struktúrákat átépítsék, az oktatástól az egészségügyön át a szociális ellátásokig bezárólag sok mindent meg kell reformálni.

Van erre fogadókészség a Fideszben és van erre idő?

Nem tudom megmondani, hogy van-e erre fogadókészség. De azt tudom, hogy újra kell írni a szabályokat, és ennek a munkának minél hamarabb neki kell állni. El kell felejteni a deficitfetisizálást. Nem a költségvetési egyenleg az elsődleges kérdés, nem önmagáért kell a hiányt lefaragni, ettől még nem lesz jobb a lakosságnak. Az egy másik megközelítés, hogy a deficitet fenntartható módon kell lejjebb és lejjebb hozni, azért, hogy Magyarországot megóvjuk attól, hogy - képletesen szólva - állandóan tüdőgyulladást kapunk az országot érő külső szelektől. A deficitcsökkentés szükséges, de nem elégséges teendő. Az emberek életkörülményeit, az életszínvonalat javítani kell gazdasági növekedéssel, amely a költségvetési deficit csökkentése és a külső egyensúly helyrebillentése mellett megy végbe.

Nem tudjuk eldönteni, amikor hallgatjuk, hogy amit mond, az már az a gazdaságpolitika fő vonalakban, amelyet a Fidesz kormányra kerülése esetén folytatni kíván, vagy ez „csupán” egy olyan embernek a véleménye, aki tagja a Fidesz, mondjuk úgy, gazdasági agytrösztjének. Azon pár ember alkotta körnek, akiknek a szavára komolyabban ad a párt vezetése gazdasági kérdésekben.

Nem tudom, hogy a Fidesz mit akar és mit fog megvalósítani. Van néhány személy, aki azon gondolkozik, hogy lehetne az országnak segíteni gazdasági, gazdaságpolitikai területen. Azt sem tudom, mekkora hatásom van a Fidesz vezetésének gazdasági nézeteire. Egy biztos: nem kívánok a politikai pályára lépni. Egy elemző feladata az, hogy hitelesen és következetesen elmondja, hogy milyen veszélyeket rejt bizonyos intézkedés, és elmondja azt, hogy szerinte mi lenne a helyes. Ezt pedig sokáig kell szajkózni, hogy átmenjen a politikusok szűrőjén. Több emberrel is megosztom véleményemet a gazdaságról, gazdaságpolitikai teendőkről, mind magánbeszélgetések során, mind akkor, ha hivatalosan kikérik a véleményemet.

Ön szerint mik az új kormány legsürgetőbb gazdaságpolitikai teendői?

Mozgásba kell hozni az egész bankrendszert, újra kell indítani a hitelezést. A kormány ehhez azzal tud hozzájárulni, hogy hozzányúl egy csomó pénzügyi jogszabályhoz, módosítani kell többek között a biztosítói, alapkezelői, vagyonkezelési, banki szabályokat. A jegybanknak pedig jóval aktívabb monetáris politikát kell folytatnia a mostaninál. Mindenki azt gondolja, hogy csak kamatot kell csökkenteni. A kamatcsökkentés azonban egy ókori eszköz a monetáris politikában. Vannak újkori eszközök is, ezek közül be lehet vetni a devizatartalékok aktívabb menedzselését, de sokkal agresszívabb devizacsere-politikát is kellene követnie az MNB-nek, hogy ezzel segítsen megfelelő devizaellátottságot teremteni a bankrendszerben. Aztán sokkal jobban monitorozni kellene a bankokat, hogy a bankrendszer megtisztulhasson a rossz hitelektől, és beindulhasson végre a hitelezés. Az MNB ultrakonzervatív, a likviditást nem segítő eszközportfólióját át kell alakítania, a kéthetes betétek kora lejárt.

Simor András jelenlegi jegybankelnök alkalmas egy ilyen váltás levezénylésére?

Van egy jegybanktörvényünk, amely kimondja, hogy a kormány gazdaságpolitikáját – az elsődleges cél, az inflációs cél veszélyeztetése nélkül – a jegybanknak támogatnia kell. Az új kormány majd eldönti, hogy együtt tud-e működni az egyébként még 2013-ig szóló mandátumát töltő Simor Andrással. A magam részéről, ha a jegybank elmúlt három éves, tehát lényegében az Egyesült Államokból 2007-ben kiindult válság alatti tevékenységét értékelem egy ötfokozatú skálán, akkor kettesnek ítélem. Végül is átment, nem bukott meg, sőt, voltak pillanatok, egy-egy nap amikor nagyon jó volt. De e pár pillanaton kívül olyan a produkciója, mintha nem történne semmi.

A bankrendszer mozgásba hozása nem könnyebb egy olyan rendszerben, ahol a pénzügyi felügyelet és a jegybank egybeolvad?

Nem fehér vagy fekete a kérdés. Jobb súlyozni. Én 60 százalékban arra hajlok, hogy jobb egy nagy intézmény, és 40 százaléknyi érv szól amellett, hogy ne legyen összevonva a PSZÁF és az MNB. Az önálló felügyelet mellett szólhat, hogy az euró majdani bevezetésével így a bankrendszer felügyelete megmaradna nemzeti hatáskörben, és nem az EKB kvázi leányaként működő MNB-ben lenne. Bár az is igaz, hogy számos tervet hallani az egységes európai pénzpiaci felügyeleti rendszer megteremtésére.

De most jobb, hatékonyabb lenne, ha egy kézben lenne minden. Lehet persze a mostani felállásban, két szervezettel is működni, ahhoz azonban erős, karizmatikus vezetők és jó törvények kellenek. Magyarországon közepes vagy gyenge törvények vannak, és ugyanez igaz a két intézmény vezetésére. Nem rossz annyira ez az osztályzat, mert az elmúlt időben az ország vezetői csak elégtelen és gyenge osztályzattal értékelhetőek. A pénzügyi rendszert szabályozó intézmények vezetésének tehát jobb a minősítése, de nem éri el azt a szintet, amelyet az amerikai vagy számos nyugat-európai pénzügyi kormányzat, vagy akár csak a lengyel pénzügyi vezetés kiérdemel.

És még minek kell gyorsan nekiszaladni?

A közösségi közlekedés, vagyis a MÁV, a Volánok és a BKV átalakításának. Kezelni kell a potyautaskérdést, a nagyvonalú kedvezmények rendszerét, a vasúti szárnyvonalak költségstruktúráját át kell nézni.

De mindenképpen kell egy általános gazdaságfejlesztési koncepció Magyarországon. Helyesnek gondolom például a Fidesznek azt a célkitűzését, hogy négy év múlva a mostaninál a GDP 1 százalékpontjával többet fordítsunk egészségügyre, mivel nemzetközi összehasonlításban ma a magyar egészségügy alulfinanszírozott. A közigazgatásban a jelenlegi szerkezetben nem nagyon lehet kiadásokat megfogni, ezért újra kell szervezni az egészet, adott esetben az állami feladatokból vissza kell venni, a közigazgatás nagyobb részét e-govermentre kell átterelni, a korrupciót pedig üldözni kell.

És hogyan nézhet ki egy adóreform?

Első lépésként át kell nézni a támogatások, kedvezmények erdejét, aztán az adók számát drasztikusan kell csökkenteni. Majd meg kell hirdetni egy sokéves adócsökkentési programot, amelyet jól körbe kell bástyázni, hogy pontról pontra, késedelem nélkül úgy is történjen, ahogyan felvázolja egy új kormány.

Ehhez megint időre van szükség. Vagyis idén ebből olyan sok nem valósulhat meg, vagy tévedünk?

Bizonyos dolgokat meg lehet hirdetni idén.

Milyen adórendszert ajánlana?

Négy gyerek után ne kelljen adót fizetni. Vagyis akkora adókedvezményt kell adni egy négygyerekes család tagjainak, hogy az kioltsa a személyi jövedelemadó összegét. Járulékot persze nekik is kell fizetniük, csak az szja-ban lenne könnyítés. De már a három gyereket nevelők is érezhető adókönnyítést kéne kapjanak. Ezzel az állam elismerné azt a társadalom szemszögéből is fontos erőfeszítést, amelyet az egy vagy két munkát vállaló személy a gyerekvállalással, gyerekneveléssel tesz.

De aki átmenetileg, hónapok alatt sem kap munkát, miközben több gyereket nevel, az nem tud élni az adókedvezmény jelentette könnyítéssel.

Őket a szociális rendszeren keresztül kell megsegíteni.

A családi adózás valamelyik válfaján kívül még hogyan kéne átszabni az adórendszert?

Közelíteni kell az egy kulcshoz.

Mikor lehet euró Magyarországon?

Ha csak az államháztartási hiányból vezetjük le a választ, akkor számításaim szerint 2013-ra lehetne a GDP 3 százaléka alá szervesen, fenntartható módon levinni a hiányt, ez pedig a technikai okok miatt legkorábban 2015 év eleji eurót jelent. De egy nagyobb erőfeszítéssel akár már egy évvel korábban is be lehet menni a maastrichti bűvös 3 százalék alá, és akkor a 2014-es év is szóba jöhet az euróbevezetésre.

Mindezt hamarosan írásba is adhatják, az Ön szerepvállalásával is létrehozott új gazdaságkutató intézet, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. nevében. Mikorra, milyen anyagokkal készülnek?

Az első jelentésünk egy monitoring jelentés, egy állapotfelmérés lesz, ezt a május 10-i héten szeretnénk publikálni. Ezt követi május végén, június elején a teendőkről szóló anyag, amiben azt fejtjük ki, hogyan kellene stabil növekedési pályára állítani az országot.

Ez akkor nagyjából a kormányalakítás utánra esik.

Az állapotfelmérés még megelőzi ezt, és enélkül nem is lehet egy gazdasági programot bemutatni. A kormánynak sem, nem is számítok arra, hogy ha május közepén megalakul az új kormány, akkor heteken belül kész programmal tudnának előállni. Az átadás-átvétel, bárki bármit mondjon, igenis nagyon fontos, csak belülről lehet látni a tényleges folyamatokat, ezek megismeréséhez pedig idő kell. Ez így van a piacon is, ne felejtsük el, néhány hónappal a Lehmann Brothers csődje előtt még a világ egyik leglikvidebb befektetési bankjaként auditálták a céget.

A konkurencia már a fideszes gazdaságkutató megalakulásaként aposztrofálta a cég létrehozását. Az időzítésből valóban könnyű arra gondolni, hogy az állami megrendelésekre pályáznak. Véletlen lenne a cégalapítás időzítése?

Egyikünk sem Fidesz-tag, ugyanakkor nem titok, hogy konzervatív vagyok. Nem akarom azt mondani, hogy eddig jellemzően MSZP-s kutatóintézetek működtek, noha sok korábbi jelentésük erre utalt. Sok prognózisukkal szemben korábban többször én magam a költségvetés tarthatatlanságát jeleztem előre, és ez be is igazolódott - erre lehet azt mondani, hogy fideszes, dehát a tények ezt igazolják. Ami az alapítás idejét illeti, ez sokkal inkább véletlen események sorozata. Nagyon sokat beszélgettem Stumpf Istvánnal és Lantos Csabával - mindhárman az Ybl-klub alapítói vagyunk -, hogy szükség lenne egy ilyen intézetre. Kétségkívül van köztünk egy szellemi összhang azzal kapcsolatban, hogy milyen irányba kéne haladnia az országnak. A Századvég Gazdaságkutató Intézetet létre lehetett volna hozni öt hónappal később is, vagy éppen fél évvel ezelőtt. Én azonban egy éve még egy multinacionális cégnél dolgoztam, ezért sokkal korábban technikai értelemben sem volt lehetséges az alapítás. Több hónapos munkát jelent a beszélgetések alapján összerakni egy új céget.

De mennyiben építenek majd állami pénzekre? Hogy látja a hazai gazdaságkutatók működési modelljét, bevételi forrásait?

Építünk mind állami, mind uniós pénzekre is, de nem emiatt alapítottuk a céget. Magyarországnak a fele az állam, hiszen az újraelosztás mértéke a GDP 50 százaléka körül van. Ha az EU-pénzekkel is kalkulálunk, akkor az államhoz köthető vagy azon átfolyó pénzek aránya a gazdaságban még magasabb. A cégek bevételeinek jelentős része a pályázatokon elnyert megbízásokból érkezik. A magyar nagyvállalati szektor, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről, viszonylag kis összeget fordít kutatásra. A független kutatásokra Magyarországon közepes méretű kereslet van.
Az egész piachoz azonban hozzátartozik, hogy van egy csomó gazdasági tanácsadó cég, melyek elég sok megrendelést kapnak a magáncégektől, de az állami szektorból is. Ha a két piacot egybevesszük, akkor több tízmilliárdos piacról van szó, ha a szűken vett gazdaságkutatói piacot, tehát a GKI, a Kopint-Tárki, az Ecostat és a Pénzügykutató uralta területet nézzük, akkor 2,5-3 milliárd forintnál nem nagyobb ez a piac.

És akkor ennek a pénznek a bő 50 százaléka érkezik állami, illetve kvázi állami irányból?

Az EU miatt lényegesen több, ugyanis a maradék 50 százalék további felét adhatja az uniós pénz, így végül is a tisztán a magánszektorból érkező pénz a teljes összeg durván negyede körül alakulhat. Így végül is arról van szó, hogy a valós vagy a magáncégek biztosította piac valahol fél-egy milliárd forint között mozoghat, ami nem egy jelentős összeg.

De meg kell nézni, milyen területeken lehet kutatásokat végezni. Az energetikai területen vannak jelentősebb, megrendelőként szóba jöhető cégek. Aztán van az agrárium, ahol azonban nincsenek olyan komolyabb cégek, melyek kutatásokat tudnának finanszírozni. Az egészségügy, lényegében teljesen állami kézben van, kivéve a gyógyszergyártókat, akik egyébként költenek is kutatásokra. Az energetika mellett jelentős még a pénzügyi szféra, de a pénzügyi nagyvállalatok inkább részint saját elemzéseikre, részint az MNB tanulmányaira támaszkodnak.

Összességében tehát van piac az államon kívül, de nehéz hozzáférni. Ehhez olyan termék kell, amire felfigyelnek. Ha megnézzük a szűken vett gazdaságkutatókat az elmúlt időszakban, nagy részükre igaz, hogy az előrejelzési képességük legalábbis kétségeket von maga után. 2003 és 2006 között például nem nagyon működött sem a költségvetési, sem a kamatpolitikai előrejelzés. Az nyilvánvaló, hogy a vállalati szektornak pedig van ilyenre igénye.

És miért nem működött? Szakmai hibák vagy politikai elfogultság befolyásolták inkább az előrejelzéseket?

Nem tudom pontosan, de gyanítom, hogy mind a kettő. A GKI és a Pénzügykutató esetében nem hiszem, hogy ne lenne felvethető az elfogultság vádja, folyamatosan rózsaszínben tüntették fel a világot. Még most is csak a választásokhoz közeledve álltak át arra, hogy mégsem tartható a hiány idén, és 5 százalék körül lesz a deficit. Vagy vegyünk egy másik példát: a GKI 2005-ben azt mondta, hogy 300 milliárdos megszorítás kell, miközben jónéhányan a piacon az MNB-vel együtt már akkor is ezer milliárd forintról beszéltünk. 5-5,5 százalékos hiányt vártak 2006-ra, miközben világos volt, hogy ez nem tartható, és végül 9 százalék környékén állt meg a deficit úgy, hogy ősszel jött a megszorító csomag. Semmi bajom nincs azzal, hogy egy kutatónak megvannak a saját preferenciái, de ezt el kell választani a szakmaiságtól. Számokban nem lehet eltérni, jobb lett volna, ha nem mondanak semmit. Lehetett volna mást, például az orchideák virágzását kutatni.

És a Századvég nem lesz elfogult?

Szerves fejlődésben gondolkodunk, nem a választásra jöttünk létre. Most öt évre előre gondolkodunk, ezalatt meghatározó piaci szereplővé szeretnénk válni, a legnagyobb gazdaságkutató vagy tanácsadó cégcsoportot szeretnénk működtetni. Fiatalokkal, olyan elemzőkkel akarunk dolgozni, akik bizonyítottak, és nem azt fogják mondani, amit a politikusok hallani akarnak, ha világosan látszik, hogy a valóság egészen másként alakul. Nyilván van egy előrejelzési hibahatár, szerintem a deficit esetében ez ma nagyjából a GDP +/- 0,6 százaléka körül lehet, de nagyobb tévedésekre nincs magyarázat.

A Századvég emellett egy iskola is, és mi megpróbáljuk kiválasztani a legjobbakat. Olyan analitikus képességű embereket keresünk, akik ma igazából csak a jegybanknál dolgoznak Magyarországon. Vannak tehetséges fiatalok, akikből lehet meríteni. Emellé kell egy piaci gondolkodás is, ami jellemzően hiányzik az állami szférában, így például a Költségvetési Tanácsnál vagy a Pénzügyminisztériumban dolgozó elemzőkből is.

Önnek 50 százalék plusz egy szavazata van az új cégben, Giró-Szász Andrásé, a Századvég ügyvezető igazgatójáé a fennmaradó rész. Stumpf István látványosan kimaradt a tulajdonosok közül.

Nyilván kellett az ő hozzájárulása is a cég alapításához, hiszen a Századvég nevet használjuk. Egyeztettünk vele, és a Századvég részéről Giró-Szász András van jelen tulajdonosként, de a cég létrehozását megelőző gondolkodásban részt vett Stumpf István is. Mind úgy látjuk, hogy a gazdaságkutató részleggel együtt a Századvég-csoport is jelentősen megerősödik.

Megalapozatlan lenne a feltevés, hogy ahogy Stumpf István korábbi, a Fideszben meghatározó szerepe gyengült, ennek egy újabb állomását jelzi, hogy már nem is tulajdonos?

Nekem a barátom Stumpf István, és nem különösebben érdekel, hogy most ténylegesen vagy egyes vélemények szerint az aktuális politikai erőtérben ő éppen milyen szerepet játszik. Az biztos, hogy a konzervatív oldal egyik legmeghatározóbb gondolkodója, és ez a szerepe a jövőben sem lesz vitatható. Egyre több feladat van a Századvég Alapítványnál, ahol ezeket fel kell osztani. Nyilván vannak, akik egyre fontosabb szerepet játszanak, de nem szeretem azt a tipikus magyarországi gondolkodást, amely szerint ez csak valaki kárára lenne elképzelhető.