A magyar gazdaságot nem a 2008 őszén kezdődött és rövid idő alatt kiteljesedett világgazdasági krízis taszította a mélybe, hanem ez csak felerősítette a problémáinkat, a bajok abból fakadnak, hogy gazdaságunk rendszerszintű válságban van hosszú évek óta – mondta Heim Péter, a nemrég alakult Századvég Gazdaságkutató Zrt. igazgatóságának elnöke az intézet bemutatkozó sajtótájékoztatóján. A hibák régről eredeztethetők és számosak, ezért aztán a terápia sem lesz egyszerű, és nem csak egy-két év munkája áll a kormányzat előtt, hogy jó pályára állítsa a gazdaságot, átalakítsa a szerkezetét. Amennyi ideig mentünk az erdőbe, nagyjából ugyanannyi idei fog tartani onnan kijönni – hozott egy hasonlatot a munka időigényére a közgazdász.

A leginkább elhibázott dolognak azt tartják a cég szakemberei, hogy ész nélkül privatizált Magyarország, a külföldi tőkét a kilencvenes években úgy engedtük be, hogy nyomban többségi tulajdont szereztek a cégekben a külföldi befektetők, ezzel piacot is kaptak könnyedén, az állami monopóliumokból pedig sok helyen magánmonopóliumok jöttek létre, vagy néhány nagy szereplő dominálja az adott piaci ágazatot, oligopol piac alakult ki. Ez duális gazdasági szerkezetet eredményezett, nem alakult ki szerves beszállítói kör a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozókból a multinacionális nagyvállalatok környezetében, nem úgy, mint például Csehországban. Ezért aztán a multinacionális cégek szigetszerűen működnek, a technológiai újítások nehezen gyűrűznek át a magyar kkv-khoz, fejlesztésekre önerőből képtelen ezeknek a cégeknek a zöme, humántőke-ellátottságuk alacsony szintű.

Ha tudtuk volna tartani a térségbeli országok teljesítményét a 2005-2009 közötti időszakban, akkor 20 százalékkal gazdagabbak lennénk, ennyivel magasabb lenne Magyarországon a GDP – vázolta a lemaradásunk, gyenge teljesítményünk kellemetlen következményét Mellár Tamás kutatási igazgató. A KSH egykori elnöke szerint bár eddig elszúrtuk a versenypolitikát, a privatizációt, de lehet ezen javítani. Neki kell látni minél hamarabb az erőfölényes pozíciók felszámolásához, például a kereskedelemben, a bankszektorban, ebben pedig az állami szabályozó hatóságoknak, például a Gazdasági Versenyhivatalnak, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, a jegybanknak van tennivalója.

Heim bírálta utóbbi két intézményt, mondván, egyrészt nincs egyértelműen kijelölve, mit is csinál egyik és másik szervezet, másrészt pedig jóval kevesebbet tettek annál az elmúlt esztendőkben, mint amennyit a jogszabályok alapján megtehettek volna és meg kellett volna tenniük. Az MNB monetáris politikája 2004-2005-től kezdődően cikk-cakkokat írt le, követhetetlen volt, tétlenül nézte a jegybank 2008 ősze után, hogy a bankok nem hiteleznek, de előtte, 2007-ben, amikor már a válság szele meglegyintette a világot, nem reagált arra sem, hogy a bankok egyre inkább rövid lejáratú forrásokkal finanszírozták magukat, így pedig kockázatosabbá vált a bankrendszer.

Heim szerint a rossz, tehát gyakorlatilag bebukott devizahitelekkel muszáj kezdeni valamit. Erre egyik megoldást jelenthetne, hogy a problémás devizahiteleket – legyenek azok lakossági lakás-, vagy fogyasztási hitelek, vagy vállalati hitelek – egy több országban is létrehozott „rossz bankba” kell helyezni, ezért pedig a bankoknak a cech jelentős részét állniuk kell, hogy megszabadulnak a bebukott hiteleiktől. Ez abban segíthet, hogy a bankrendszer, megtisztulva a rossz befektetéseitől, végre elkezdi betölteni funkcióját, elkezdi hitelezni a vállalati és lakossági szektort végre.