A kormány a növekedés beindítását, a foglalkoztatás növelését, a beruházások felpörgetését előbbrevalónak tartja a költségvetési egyensúlyra való törekvésnél, de azért fiskális lazítás nem lesz, csak adócsökkentés, viszont hogy mely kiadások csökkennek, azt nem tudni - ez a kép rajzolódik ki a Fidesz-kormány gazdaságpolitikájáról az egyik erős ember, a leendő gazdasági csúcsminiszter, Matolcsy György kinevezése előtti bizottsági meghallgatásain elmondott szavaiból.
Kezd beletanulni Matolcsy György leendő nemzetgazdasági csúcsminiszter a szerepébe. A részleteket feszetegő ellenzéki kérdéseket erőből lesöpörte a miniszteri bársonyszék várományosa, ehhez persze kellett az is, hogy az ellenzék bénult volt, a kormánypárti képviselők jól játszották az alákérdezői szerepet. Így semmi újdonságot nem tudtunk meg a második Orbán-kormány gazdaságpolitikájáról a miniszterjelölt mai parlamenti bizottságok előtti meghallgatásán.
Matolcsy – szemben az elmúlt pár hétben tett, befektetői és elemzői körökben kételyeket ébresztő, zavart keltő nyilatkozataival – nagy hangsúlyt helyezett meghallgatása során a költségvetési korlátokra. Három fő pénzügypolitikai célt fogalmazott meg a költségvetési és számvevőszéki bizottsági ülésen: az államadósság csökkentését, a fenntartható költségvetési deficit elérését, valamint az euróövezeti csatlakozást. Ezeknek az időzítéséről viszont egy szót sem szólt, ahogy a második meghallgatásán, a gazdasági bizottság ülésen sem.
Mindezen célokat a foglalkoztatás növelésével (egymillió új munkahely létrejötte tíz év alatt), a gazdasági növekedés beindításával, valamint a beruházások felpörgetésével kívánja elérni a leendő miniszter. A növekedést az adminisztráció jelentős mérséklésétől (ma 2800 milliárd forintnyi adminisztrációs teher nehezedik a vállalkozásokra, négy év alatt ebből sok százmilliárd forint lecsíphető), az adószint csökkentésétől, az alacsonyabb kamatszinttől, a belső piac erősítésétől, valamint a hazai kkv-szektornak jutó uniós források részarányának emelésétől reméli Matolcsy.
Az általánosságokon és az elmúlt pár hét „termésén” túl nem tudhatott meg a hallgatóság részleteket: az adórendszerben hároméves adóreform jön, már idén év közepétől indul ez, a fogyasztási típusú adók súlya nőhet, a jövedelemre rakódó elvonásoké (szja, munkaadói, munkavállalói járulék) csökkenhet. A vállalkozások adóterhelését négy év, a lakosság terhelését hat év alatt vinnék a régiós szint alá. A belső piac erősítésének színterei a lakásfelújítások, az energiahatékonyság javítása, a mezőgazdaság, a turizmus lehet.
Matolcsy csak azt nyomta, amit el akart mondani, részletekbe nem bonyolódott, időzítésről nem beszélt, csak nagyszerű célokat vázolt fel. Erőből oldotta meg a feladatát. Meggyőző viszont nem volt, a nyitott kérdések, amelyekre a piacok, befektetők már hetek óta kíváncsiak, nyitva maradtak. Ötös skálán ezért 3-as osztályzat.
Az ellenzék: bénult volt, erőtlen, hiába próbálkozott a részletekről, a kormány konkrét terveiről megtudni bármit is, Matolcsy egyszerűen csak azokra a kérdésekre válaszolt, amelyek neki tetszettek. Az ellenzéki tagok kezében nem volt erős fegyver, súlyuk is kicsi a testületekben, de a legtöbb megszólalásuk sem volt belemenős. Ötös skálán 2-est érdemel az ellenzéki oldal, nagyon távol állt attól, hogy egyetlen izzadságcsepp legördüljön Matolcsy homlokán.
A jegybankkal kapcsolatos viszonyra kanyarodva Matolcsy az együttműködést és a meggyőzést emelte ki. A reálgazdasági és inflációs fundamentumokhoz nagyjából 4,5 százalékos jegybanki alapkamat dukálna – jegyezte meg Matolcsy. Az alacsonyabb kamatokat aktívabb kamattámogatás bevetésétől is várja a miniszterjelölt, aki szerint nem jó az, hogy a bankrendszer ma 4500 milliárd forintnyi összeget az MNB-nél tart kéthetes eszközben, ahelyett, hogy kihelyezné a gazdaságba.
A kettősség mindazonáltal ugyanúgy jellemzi Matolcsy kommunikációját, mint a mögöttünk hagyott pár hétben. Beszéde elején a költségvetési lazításra tett utalást, azonban több kijelentése sem volt ezzel teljes mértékben összhangban. Aláhúzta, hogy szakítanak azzal az elmúlt években érvényesülő gazdaságpolitikával, amely attól remélt felemelkedést, hogy megteremti a költségvetési egyensúlyt, aztán bízik abban, hogy a növekedés, beruházás feltételei megteremtődnek. Ehelyett ők előbb a foglalkoztatás növelésére mennek rá, felpörgetik a beruházásokat, aztán ez fog vezetni az államháztartási egyenleg helyrebillentéséhez, és csak ezt követően fogjuk átvenni az eurót.
Beszéde egyik részében jelezte, hogy nem tartható az idei költségvetési egyenlegcél, szólt a sok tízmilliárd forintos „költségvetési csontvázakról”, melyek miatt súlyos helyzetet örököl az új kabinet. De nemsokára megjegyezte, hogy a görög példából is tanulva nem ülhetnek tétlenül, a helyzetet kezelni fogják. Arra az ellenzéki kérdésre nem felelt, amely azt feszegette, hogy az adócsökkentést és a költségvetési egyensúly megteremtését hogyan hozzák össze, vagyis mely kiadási területeken fog spórolni a kabinet.
Szembetűnő volt, hogy azokat a témákat (devizahitelek átváltása forintra, szuperbruttó szja eltörlése) nem hozta szóba, amelyek miatt éles kritikát kapott az elmúlt hetekben.
A költségvetési és számvevőszéki bizottságban érvényesült a papírforma, a fideszes tagok támogatták Matolcsy miniszterségét, az MSZP-s képviselők ellenezték, az LMP és a Jobbik tartózkodott.