Nem a kormány, hanem az MNB-törvény határozza meg a vezetői bérezését – a jegybanki függetlenség egyik alapja a pénzügyi függetlenség. Az Európai Központi Banknak véleményeznie kellene egy, az MNB-vezetők fizetését maximáló törvénytervezetet, a korábbi állásfoglalások arról szólnak, hogy a személyzeti kérdésekbe a kormányok nem szólhatnak bele.
A nemzeti kormányok nem befolyásolhatják a jegybankokat abban, hogy az Európai Központi Bankok Rendszeréről szóló uniós megállapodásban foglalt feladataikhoz saját maguk válasszák meg a megfelelően képzett, alkalmas munkaerőt, ez is része előírt függetlenségüknek. Ez a kitétel az Európai Központi Bank 2008 májusában kiadott konvergenciajelentésében szerepelt, és alig egy hónappal ezelőtt a lett kormány orra alá dörgölték.
A lettek a jegybanki vezetők fizetésének csökkentéséről dolgoztak ki törvénytervezetet ugyanis. Az EKB jogi állásfoglalásában konkrétan is megjegyezte: a személyzeti kérdésekben való önállóság része a jegybanki függetlenségnek, a bérügyekben csak a jegybankkal egyeztetve lehet bármilyen módosításról dönteni. Erre az esetre is előírták, hogy a bérek módosítása nem érintheti a jegybank jelenlegi vezetését, az csak az új mandátumot nyerő vezetőkre vonatkozhat. Magyarországra lefordítva: arra lehet alkudni, mennyivel keressen kevesebbet a 2013-ban a Fidesz által kiválasztandó elnök, de ehhez is kell az MNB jóváhagyása.
A hazai szabályozással jelenleg nincs gond: az MNB törvény rendelkezik a vezetők béréről. Ahhoz, hogy a kormány a jegybankban is érvényesítse a kedden a 29 pontos csomagban bejelentett, az állami pénzből fizetett vezetők bérére vonatkozó kétmilliós plafont, a jegybanktörvényt is módosítani kellene, a jogszabály tervezetét – még ha az nem is a jegybanktörvény, csak annak működését érintő tervezet – ki kell küldeni véleményezésre az EKB-nak. Ha a központi bank úgy ítéli meg, hogy az uniós jogot sértő megoldást tervez egy tagország (Magyarország az eurózónának nem, de az EU-nak és a központi bankok rendszerének tagja), figyelmeztet, felszólít. Ha pedig ezeknek nincs hatása, az Európai Bizottsághoz fordulhat, és a brüsszeli testületen vagy közvetlenül az Európai Bíróság előtt támadhatja meg a jogszabályt. A lett példa azt mutatja, hogy az EKB határozottan kiáll a jegybankok személyzeti függetlensége mellett.
Havi kétmillió forint Magyarországon nagyon nagy fizetés. Frankfurtból nézve 7150 euró (kábé kétmillió forint) egy jobb uniós közhivatalnoki bér. Az EKB fizetési táblája szerint 14 fizetési sávba sorolják a dolgozókat. A minimum fizetés évi 32 000 euró, a csúcs kategóriában pedig évi 190 000 eurónál indul a sáv és közel 240 000-nél véget. A magyar kormány által tervezett kétmillió forintos fizetési plafon ott a hatodik, középkategóriás sávnak felelne meg, ami 75 000 és 96 000 euró között van. Külön kezelendő azonban a felső vezetés bére, amit éves jelentésében tesz közzé az EKB. Az Európai Központi Bank elnöke, Jean-Claude Trichet 2008-ban 350 000, tavaly 360 000 eurót kapott. Tehát tavaly – 280 forintos euróárfolyammal számolva – 8,4 millió forint volt a havi fizetése. Erősebb forint, 260-as árfolyam mellett Simor már jobban keresne, mint Trichet, akinek forintban számított jövedelme rögtön 7,8 millióra esne vissza. Az igazgatóság tagjai 258 000 eurót kaptak tavaly, míg a bértábla legmagasabb osztályába sorolt munkatársaknak a 189-238 000 euró közötti sávban kell kijelölni a bérét – igaz, ez alapfizetés, jutattások és jutalmak nélkül.
Simor a havi 8,3 millió forintos bruttójával egyébként jobban keres mint a jegybankárok között alulfizetettnek tűnő Ben Bernake. A legnagyobb hatalmú pénzintézet, az amerikai Fed elnöke 191 300 dolláros éves bért kapott 2008-ban, ez a mostani gyenge forint mellett is csak 3,6 millió forintos összegnek felel meg (230-as árfolyamon),2010-re ugyan felemelték a bérét évi 199 700 dollárra, ami kábé havi 3,8 millió forintnak felel meg. Egy picivel több a fizetése a brit jegybank, a Bank of England elnökénél is: Mervyn King 435 000 dollárt keresett 2008-ban, ez nagyjából egyébként a Trichet-Simor kategória, havi szinten 230-as árfolyamon átszámolva 8,3 millió forintot jelent. Ugyanilyen szinten keres a kanadai jegybank elnöke is, Bernake-hoz hasonló pénzt visz csak haza az ausztrál jegybank elnöke, a legjobban pedig feltehetően a svájci illetve a japán jegybankelnök keres: előbbi 2008-ban 725 000 dollárt kapott, utóbbi (2007-ben) 1,32 milliót, azaz nagyjából havi 25 millió forintot.
Egyébként bár a jegybankelnök személyét ért támadások miatt – és persze mivel övé a legmagasabb jegybanki bér – egyértelműen Simor fizetése látszik célpontnak a sajtóban, valójában az MNB felső vezetése érintett. Az alelnökök 5-6 millió, a monetáris tanács külső tagjai 2,9 millió forintot kapnak havonta. Emellett ennyit keres a jegybank ügyvezető igazgatója is, de több szervezeti egység vezetőjének bére is két millió forint felett van. Összességében egyébként úgy tűnik: miközben a jegybankelnök fizetése – még a mostani árfolyam mellett is – szinte megegyezik az EKB-elnök bérével, a jegybanki stáb bére elmarad a Frankfurtban szokásostól. Az itthoni vezető beosztású senior elemzők, cégjegyzésre jogosult vezetők 1-1,2 millió forint körül keresnek, ezzel az EKB bértábláján mindössze a 3. kategóriába esnének.
Orbán Viktor egyébként maga állt elő azzal az ötlettel, hogy csökentsék Simor és az MNB-vezetők fizetését: a parlamenti bejelentésnél külön kiemelte, hogy az állami szféra csúcsvezetőinek szánt fizetési plafon az MNB-re is vonatkozik majd.
Hogy ha Simor béréhez nem tudnak hozzányúlni – és az EKB fent említett állásfoglalása után ez valószínűnek látszik –, akkor ez már a második vesztes csatája lehet a Fidesznek az MNB-vel szemben: a kormányzati tervek korábban a PSZÁF és a jegybank összevonásával képzelték el Simor elmozdítását, de erre nem volt jogi lehetőség. A választások éjszakáján offshore-lovagként emlegetett Simor biztosan kitölti mandátumát – ha csak maga nem mond le, de azt már jelezte, hogy nem hátrál.
A személye elleni támadások átmenetileg csendesebbé váltak, miután kiderült: az összevonás lehetőségével rosszul számolt a kormány, illetve összevonni akár lehet, csak éppen Simor maradna az elnök. Az összevonási szándékban és a mostani fizetési ügyben közös, hogy a Fidesz, úgy tűnik, nem számol a jegybankra vonatkozó uniós szabályokkal. Kérdés, hogy az esetleges újabb csatavesztés mennyire paprikázza fel a hangulatot: a nemzetközi kommentárok közül néhány – a múlt heti Kósa-Szíjjártó féle államcsőd kritizálása után – megemlítette azt is, hogy a piac bízik Simorban, és hogy a forint árfolyamára is veszélyes lehet, ha a kormány újabb támadást intézne ellene.
Márpedig a Fidesz elszámoltatást ígérő, az elmúlt nyolc évet meghatározó politikusokat látványosan támadó kommunikációjából következik, hogy nem működhetnek együtt simán Simorral, nem adhatják föl a harcot a számukra a Gyurcsány-Bajnai-Oszkó-gazdaságpolitika utóvédjeként föltűnő jegybankelnök ellen.
A monetáris tanács bővítésének lehetősége még benne van a pakliban.