A Bankszövetség is tud róla, hogy kész a törvénytervezet, de még nem látták. Úgy tudjuk, a kormány a bankok mérlegfőösszegére vetné ki az új bankadót, alapja az idei évre a tavaly év végi adat lenne. Ez szakértők szerint könnyen alkotmányellenesnek bizonyulhat. A kormány ragaszkodását ehhez a megoldáshoz az magyarázhatja, hogy lényegében ez lehet az egyetlen megoldás, aminél biztosra vehető, hogy az elvárt összeg befolyik a költségvetésbe.
Eldőlt, hogy mire veti ki a kormány a hitelintézetekre a bankadóként elhíresült extra terhét. Több helyről megerősített információnk szerint a bankoknak a 2009. december 31-i mérlegfőösszegük után kellene befizetniük az elvonást. Az adókulcs 0,4–0,5 százalék lehet. A kormány elhatározása szilárd, már meg is szövegezték a normaszöveget.
A tervezett három helyett csak két évig lesz bankadó - ezt Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára mondta a Hírszerzőnek adott mai interjújában.
Azt, hogy a normaszöveg elkészült, a Bankszövetségnél is tudják, tartalmát azonban még nem ismerik. Nyers Rezső főtitkár kérdésünkre hangsúlyozta, véleményt csak a tárgyalások végleges lezárása után tudnak mondani a tervezetről.
Egy nagy probléma azonban a megkérdezett adószakértők szerint máris látszik: egy ilyen szabály szinte biztosan alkotmányellenesnek bizonyulhat. Az ok egyszerű, egy múltbéli állapot, a 2009 végi mérlegfőösszeg alapján vetnék ki az adót, holott maga a törvény csak idén nyáron, legkorábban augusztus közepén, de valószínűbb, hogy szeptember 1-jén lép életbe. Márpedig visszamenőleg nem lehet adókötelezettséget megállapítani. Ilyen alapon, mondjuk, idén kitalálhatná a kormány, hogy a magánszemélyek 2007-es jövedelmére kivet egy plusz sarcot, amit idén év végéig be is kell fizetni.
Annak, hogy a kabinet mégis ennyire ragaszkodik a tavalyi mérlegfőösszeghez, mint adóalaphoz, három oka van. Az alkotmánysértést könnyen el lehetne kerülni azzal, hogy a törvény hatálybalépése utáni időpontban mérlegkészítésre köteleznék a bankokat, és az így megállapított mérlegfőösszegre vetnék ki az adókulcsot. Igen ám, de azt nem tudja most viszonylag nagy pontossággal kalibrálni a kormány, hogy például szeptember végén mennyi lesz a bankok mérlegfőösszege.
A bankrendszer mérlegfőösszege 28 000 milliárd forint körüli összeg, ennek 0,4-0,5 százaléka 110-140 milliárd forint.
A bankok magatartása eredményezhetné azt, hogy a bankoktól a bankadóból elvárt 120-140 milliárd forintnál pár tízmilliárd forinttal kevesebb folyna be az állam konyhájára, márpedig most a hiánycél tartásához minden fillére szükség van. Sokkal egyszerűbb egy múltbéli, megváltoztathatatlan alapot választani – ez az egyik érv.
A másik, a fentivel részben összefüggő ok, hogy a bankok úgy tudnák csökkenteni adókötelezettségüket, hogy – a példánál maradva – a szeptember végi időponthoz közeledve a lehető legkisebbre zsugorítanák a mérlegfőösszegüket. Ez egyet jelentene a hitelezés teljes leállításával, ez pedig nem lehet érdeke a magyar gazdaságnak lendületet adni próbáló kormánynak.
A harmadik ok az Alkotmánybíróság ítélkezésével, összetételével kapcsolatos. A parlament a múlt héten – csak a Fidesz és a KDNP képviselőinek igen szavazatával – fogadta el az Alkotmánynak azt a fideszes egyéni képviselő által beterjesztett módosítását, amely lényegében szabad utat nyit a mostani kormánypártnak, hogy a neki tetsző emberekkel töltse fel az Alkotmánybíróságot. Ugyan a jogszabályt Sólyom László államfő nem írta alá, visszaküldte megfontolásra az Országgyűlésnek, de a parlament hamarosan ismét szavaz a jogszabályról, nagy eséllyel tartalmában változatlan formában, és akkor Sólyomnak már alá kell írnia az alaptörvényt módosító jogszabályt. A testület kormánypárt által jóváhagyott tagokkal való felhigítása pedig esélyt teremthet arra, hogy az Alkotmánybíróság – amelynek adóügyi ítélkezési gyakorlata amúgy is felettébb érdekes – mégsem törli el a bankadó fent taglalt formáját.
A Bankszövetségen belül sem alakult ki konszenzus arról, hogy ha már mindenképpen lesz elvonás, az milyen formában lenne a legelőnyösebb, mondta kérdésünkre Nyers Rezső. Szerinte azonban túl kevés tárgyalás folyt a kormánnyal ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, a szakmai egység hiánya mennyiben nehezítette az egyeztetéseket.
Miközben a főtitkár nem kívánta értékelni a már törvénytervezetbe foglalt változatot, lapunknak több szakértő is azt mondta, hogy a lehetséges megoldások közül egy olyat választott a kormány, amely a hitelezést éppen felpörgetni szándékozó pénzintézeteket sújtja leginkább.
Az adó alapját képező mérlegfőösszegben ugyanis a bank eszközei között – például az állampapírok vagy az MNB-ben elhelyezett kéthetes betétek mellett – jelentős arányban ott vannak a kihelyezett hitelek is. Azaz a hitelállomány növelése automatikusan az adó összegét is növeli.
A mérlegfőösszeg csökkentése nem megy egyik pillanatról a másikra, de lehetséges. Ezt az a szándék is mutatja, hogy nem egy év közben felmért, hanem a tavalyi, már végleges adatra vetítenék az adót. Éppen ezért kérdéses lehet, hogy a bankok jövőre hogyan reagálnak majd az új teherre. A hitelezés visszafogása mellett felmerülhet állampapír-állományuk jelentős leépítése is. Ez, a növekedési ütemet lassító hitelvisszafogással együtt közvetlenül is negatív hatással járhat az állam finanszírozására.
Tény ugyanakkor az is, hogy nehéz lett volna nem kijátszható alternatív megoldást találni, amennyiben elfogadjuk kiindulási alapként a kormány által várt bevételt. A felmerült lehetőségek között szerepelt egyfajta nyereségadó, ami azon túl, hogy aránytalanul sújtotta volna a hazai piac legnagyobb szereplőjét, az OTP-t, fiókteleppé alakulásra és az eredmény külföldön való feltüntetésére ösztönözhette volna a külföldi anyabankkal bíró pénzintézeteket. Szintén az anyák, illetve az OTP esetében a külföldi leányok segíthettek volna jelentősen csökkenteni az elvonás mértékét, ha azt a nettó kamatjövedelemre vetítették volna. Ebben az esetben a cégcsoporton belüli hiteltranzakciókkal való játék biztosíthatott volna lehetőséget arra, hogy a tranzakciók kamateredményének nagyobb része ne a magyarországi bankoknál tűnjön fel.