Modernizáció, az államadósság és az ország adósságának folyamatos csökkentése, a hazai tőkére való bátrabb támaszkodás - ezt kellene csinálni a Századvég Gazdaságkutató szerint. Adócsökkentést összességében nem engedhetünk meg magunknak, csak átrendezést, viszont a kiadási oldalon drákói szigort kell folytatni. A problémás devizahiteleseket meg kell menteni.
Ha végre jól csináljuk, amihez gazdaságpolitikai fordulatot kell végrehajtani, akkor két-három év múlva elérnénk, hogy újra közeledjünk a fejlett nyugat-európai országokhoz, elkezdjük ledolgozni a fejlettségbeli hátrányunkat – ez volt az egyik fő üzenete a Századvég Gazdaságkutató Zrt. sajtótájékoztatóján elhangzottaknak. A nemrég alakult intézet vezetői, Heim Péter és Mellár Tamás fogalmazták meg gondolataikat arról, hogy merre kéne menjen a szekér, és ehhez mit kellene tenni.
A gazdaság potenciális növekedési üteme három év alatt térhet vissza a mostani egy-másfél százalék közötti szintről a 3,5 százalékos ütemre, ez biztosítaná azt, hogy a több éve megállt felzárkózásunk újra elinduljon. Az aktuális növekedési ütem azonban már hamarabb, jövőre is 3 százalék feletti tartományba találhat vissza, részben azért, mert az elmúlt két évre jellemző durva fogyasztásvisszaesést bővülés követi majd, és az export is jobban fog teljesíteni, mint ahogyan az import növekszik. (A potenciálisnál nagyobb aktuális GDP-növekedés oka az, hogy az elmúlt két évben a tényleges gazdasági teljesítmény csökkent, míg a potenciális ütem csak lassult, de pozitív maradt, és most ez a negatív potenciális rés fog az ellenkezőjére fordulni az elhalasztott fogyasztás, beruházások meglódulása miatt.)
A gazdasági növekedést és a költségvetési egyensúlyt egyidőben szolgáló modernizációs stratégia, az államadósság és az ország külső adósságának folyamatos, európai értelemben is tolerálható szintre való csökkentése, az oktatásra, szakképzésre, államigazgatásra, egészségügyre kiterjedő szerkezeti reformok beindítása, a hazai tőkére, kis- és középvállalkozásokra való bátrabb támaszkodás, a regionális központok fejlesztése – ezeknek kellene lenniük az új irányt vett gazdaságpolitika cölöpjeinek a Századvég Gazdaságkutató vezetői szerint.
A közgazdászok szerint nem lehet egyszerre áttérni a valódi egykulcsos személyi jövedelemadóra, azt két-három év alatt lehet csak elérni. Mint ismert, a kormányfő bejelentése szerint jövőre 16 százalékos egykulcsos szja lesz, de az adójóváírás kivezetése és a családi adókedvezmény már az első gyerektől történő visszaállítása csak 2012-re történne meg.
Ez beleillik az elmúlt években többször adószakértők, makroközgazdászok által sürgetett és az előző kormány által is elindított irányba, amely a jövedelmeket, élőmunkát kevésbé terheli, a fogyasztásra rakódó elvonás súlyát növeli. Összességében nem nagyon lehet az adóelvonást enyhíteni, így látják a Századvég gazdasági szakértői, a mostani, a GDP arányában 40-41 százalékos elvonási szint 2014-ig, tehát ebben a kormányzati ciklusban nem kerülhet lejjebb, és 2018-ig is csak 38 százalékra mérséklődhet.
Az államadósság folyamatos csökkenését és a költségvetési hiány tartósan 3 százalékos GDP-arányos szint alatt tartását a kiadási oldalon történő lépések garantálhatják. Itt azonban drákói szigorra van szükség, a mostani közel 50 százalékos újraelosztási arányt a mostani ciklus végére 43 százalék közelébe, a rá következő ciklus végére 40 százalékra kellene szorítani.
Az állami intézmények összevonásával, az önkormányzati rendszerben spórolással minden évben 80-100 milliárd forintot lehet kivenni a rendszerből a közgazdászok szerint. A szociális területen is takarékosságot sürgetnek, de annak mibenlétéről nem bocsátkoztak részletekbe. Vélhetően a különféle szociális támogatások szűkítése és a nyugdíjrendszer egyes elemeinél, például a rokkantnyugdíjazásnál alkalmazott nagyvonalú szabályok szigorítása jöhet szóba.
A nyugdíjrendszernél azonban gyökeres fordulat előkészítésére tettek javaslatot: egy állami alapnyugdíj bevezetését látnák hasznosnak, közben az állami pillérben bevezetnék a – Varga Mihály Fidesz-alelnök, miniszterelnökségi államtitkár által még a választások előtt megemlített és nagy politikai vihart generált – svéd modellnek titulált névleges egyéni számlát. A magánszemélyek választhatnának aközött, hogy a fennmaradó magánnyugdíjpénztárakba fizetnek-e be vagy teljesen otthagyják őket és csak az állami pillérbe tartozzanak.
Egyetlen terület lehet gyakorlatilag a nagy haszonélvezője az államháztartási kiadások szerkezeti átalakításának, az egészségügy, amelyre fordított pénzek arányának növelését a hatékonyság egyidejű javításával látnák szívesen, a mostani állapothoz képest 300-400 milliárd forintos pluszforrás folyhatna be így az egészségügybe.
A devizahitelesek problémájának kezelését hasonlóan látják, mint a kormányzati gazdaságpolitika irányítói. A gazdaságkutató cég vezetői is úgy gondolják, durván százezer problémás deviza-lakáshitelest kell megmenteni úgy, hogy a hitelüket egy felállítandó állami társaság kivásárolja a bankoktól, a bankok mérlege így megtisztul és végre beindulhat a lakossági és vállalati hitelezés, a lakás tulajdonjoga az állami társaságra száll rá, aki bérbe adja az addigi tulajdonosnak a lakást.
Heim Péter becslése szerint 400-500 milliárd forint lehet ezeknek a problémás hiteleknek a hitelnyújtáskori értéke. A bankok ezt saját könyveikben ezen összeg 75-80 százalékán tartják nyilván, annyira értékelik. A magyar államnak azonban az ír példát lenne tanácsos követnie, ahol is az ottani állami alap csaknem az érték 50 százalékáért vette át a problémás hiteleket. Hasonló arány mellett a magyarországi bankoknak le kellene nyelniük a 75-80 és az 50 százalék közötti részt, 120-150 milliárd forintot. A nagy kérdés, hogy ezt el tudják-e viselni 200 milliárd forintos bankadó –pontosabban a bankokra ebből jutó 130-140 milliárdos extra elvonás – mellett. Ha nem, úgy az állam által átvett hitelek arányát feljebb lehet vinni, esetleg a bankadó oldaláról lehet enyhíteni a terhen. Az államnak nem kerülne ez az 50 százaléknak megfelelő 250 milliárdjába, mert csak bizonyos összegű, pár tízmilliárd forintos tőkét kellene ehhez biztosítania, az állami társaság létrehozásával, a többi pénzt hitelből teremthetné elő, a költségvetési hatások ezért nem lennének drasztikusak – magyarázták.