Akár már a jövő héten is megnyílhat a visszalépés lehetősége a magánnyugdíjpénztárakból a tisztán állami rendszerbe. A kormányzati apparátusok több forgatókönyvet is készítettek a kasszák mellett kitartók kárpótlásáról, de döntés még nincs. A fideszes Selmeczi Gabriella benyújtotta a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvényjavaslatot.
Napokon, hetek belül megnyílhat a visszalépés lehetősége a magán-nyugdíjpénztár tagoknak az állami rendszerbe (ma ezt senki nem is teheti meg, a lehetőséghez is törvényt kell módosítani). Úgy tudjuk, az átlépés részletes feltételrendszere csak később készül el, egyelőre több forgatókönyvet modelleznek a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM), de a "visszanyitást" már előbb megoldják. Aki a hirtelen visszalépés mellett dönt, így valószínűleg nem is tudhatja, hogy mi vár rá. A miniszterelnök azt ígérte, aki a váltás mellett dönt, semmiképpen nem járhat rosszul.
A visszalépésnek jelenleg több kockázata is van. A legnagyobb, hogy teljesen bizonytalan, mi lesz a magánkasszák egyéni számlájáról visszakerülő vagyonnal. Az ugyanis jelenleg a pénztártagok tulajdona, az ő befizetéseik (felhalmozódott járulékaik) összege. A visszalépéssel erről a pénzről elméletileg le kell mondani, ami nem könnyű, hiszen nem kis pénzekről van szó, a régebbi pénztártagok számláján egymillió forint vagy több is lehet.
Szakértők szerint akár 1500-2000 milliárd forint vándorolhat a pénztári vagyonból az állami rendszerbe. Ennyi pénzt lehetetlen nyugdíjakra költeni. Az egyik forgatókönyv szerint ezt a hatalmas tételt a kormány az államadósság csökkentésére fordítja majd.
A Portfolio.hu információi szerint a magánnyugdíjpénztári rendszer átalakítása során - bár döntés még nincs róla, de - a kormány szeretné elkerülni, hogy nagyfokú, időben koncentrált eladói nyomás alakuljon ki a magyar részvénypiacon. Ezt valószínűleg úgy érné el a kormány a közeljövőben megszülető szabályozással, hogy nem készpénzben kérné a magánnyugdíjpénztáraktól az állami rendszerbe átlépők utáni vagyonrészt, hanem az értékpapírokat (állampapír, részvény) átvenné tőlük és majd időben elnyújtva, például 1-2 év alatt kerülne sor a szükségesnek tartott részvények eladására.
Az állami nyugdíjrendszer felosztó-kirovó logikája miatt a rendszerben nincsenek felhalmozások, mert a befolyó járulékokból folyósítják az esedékes nyugdíjakat, a rendszer így minden befolyó pénzt elfogyaszt. Aki a visszalépéssel bedobja eddigi megtakarításait a közösbe, az jelen állás szerint búcsút int a pénzének.
Ez sokakat elriaszthat a visszalépéstől, amire a kormány is számított. Úgy tudjuk, az állami nyugdíjbiztosítónál most is gőzerővel dolgoznak azon, hogy a befizetéseket, ha ténylegesen nem is – hiszen azokat feléli a rendszer – de virtuálisan egyéni számlákon különítsék el. A tervek szerint ezeken a számlákon egyénre bontva követhető lesz minden befizetés, az elméletileg felhalmozott teljes vagyon illetve ennek a növekedése, az úgynevezett belső hozam. Ez alapján mindenkinek naprakész információja lenne arról, hogy aktuálisan mekkora nyugdíjra számíthat.
Ez a megoldás azonban nem ad megnyugtató választ a befizetések örökölhetőségére. A kasszák egyik legnagyobb előnye ugyanis pontosan az, hogy az odautalt járulékrész örökölhető. Ez a szemlélet azonban nem kompatibilis a felosztó-kirovó elvvel, ezért kérdéses, hogy ez az előny hogyan menthető át az állami nyugdíjalapba.
De, azok mindenképpen, akik a kasszában felhalmozott vagyonuk alapján magasabb nyugdíjra számíthatnának a pénztártól, mint ha visszalépnének az állami rendszerben.
Nekik tehát olyan vagyontöbbletük van, amit csak akkor éri meg visszaadni az államnak, ha későbbi nyugdíjaikban ezt elismerik. A követhetőségben szintén az egyéni számlás rendszer segíthet, ahol az értéktöbblet elméletileg látható, követhető lesz.
Lesznek persze olyan visszalépők is, akik a rosszul összetett portfoliók, alacsony hozamok stb. miatt – ők elsősorban a nyugdíjhoz közelebb állók – nem halmoztak fel akkora vagyont, ami alapján a nyugdíjkasszában eltöltött éveik után is teljes értékű állami nyugdíjat kapnának. A tervek szerint őket „kimenti” a kormány, nem lesz kisebb a nyugdíjuk azoknál, akik az elmúlt 12 évben minden járulékukat az állami nyugdíjalapnak fizették.
Benyújtotta a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvényjavaslatot pénteken az Országgyűlésnek Selmeczi Gabriella (Fidesz) nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott. A javaslat - mint indoklásában olvasható - a magán-nyugdíjpénztári tagsággal összefüggésben egyrészt eltörli a pályakezdők kötelező pénztári tagságát, másrészt visszaadja mindenkinek "a saját pénze feletti szabad rendelkezés jogát", vagyis a nyugdíjpénztár-választás szabadságát.
Az előterjesztés 2011. december 31-ig megteremti az - akár pályakezdőként, akár önkéntes döntés alapján - pénztártaggá vált embereknek azt a lehetőséget, hogy rendelkezzenek arról: számlájuk vezetését a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer vegye át.
Akik a kifejezetten agresszív kormányzati nyomulás ellenére is kitartanak nyugdíjkasszájuk mellett, 14 havi járulékot buknak, ez átlagosan 140 ezer forint. A kormány kommunikációja ellentmondásos, de szakértői szinten vizsgálják a lehetséges kompenzációt. Két forgatókönyv van napirenden.
Az első szerint 2012-től a kasszák a jelenlegi nyolc helyett 9,5 százalékpontot kapnak meg tagjaik teljes járulékából, ami a bruttó bér 33,5 százaléka. Az NGM-ben azt a lehetőséget is vizsgálják, hogy a közvetlen kártérítés helyett később, a folyósított nyugdíjakban ismerik el ezt a 14 hónapot, tehát az erre az időszakra eső jogosultságot az államtól kapják majd meg a pénztártagok.