A Vértesi Erőműről (Vért) az utóbbi években nem a magyar sikertörténetek között lehetett olvasni. A cég csődvédelem alatt áll, és perek sorozatát veszti el egy húszmilliárd forint értékű 2008-as áramvásárlási manőver miatt. Az eset talán egy jól működő vállalatot is padlóra küldött volna, a Vért azonban lényegében már halott volt, amikor az ütést bevitték neki.
Ha az ötvenes évek elején megkérdeztek volna valakit, hogy mondjon néhány biztos szakmát, a szénbányászat közte lett volna. A termelés 1955-re a nemzeti jövedelemnek már több mint tíz százalékát adta, tíz évvel később már elérte a 31,5 millió tonnát.
Mára az évente kitermelt szén nagyjából kilencmillió tonnára, az iparágban dolgozó egykori száznegyvenezer fős létszám néhány ezerre apadt, az egyetlen megmaradt mélyművelésű szénbánya végnapjait nyögi. A rendszerváltás előtti években a magyar villamosenergia-termelésnek a szénerőművek több mint harminc százalékát tették ki, ez 2007-re már csak húsz százalék volt. Pedig szén még akadna bőven, kitermelni viszont egyre kevésbé éri meg.
Nagyobb volt a füstje, mint a lángja
A kőkorszaknak sem azért lett vége, mert elfogyott a kő, hanem mert fejlettebb technikák jöttek. Hiába van még nagyjából kétszáz évre elég szénvagyon a föld alatt, a Vértesi Erőmű oroszlányi egységében elfűtött, Márkushegyen kibányászott barnakőszén fűtőértéke kicsi, ráadásul elégetésével évente százezer tonna kén-dioxid került a légkörbe.
Az állami tulajdonú Vértesi Erőmű a több százmilliós környezetvédelmi bírsággal együtt már a kilencvenes években veszteséget termelt, bezárni viszont egyik politikai erő sem merte, mert az ezerháromszáz ember elbocsátásával járt volna. A gyengén felszerelt, elavult erőmű így az elmúlt évtizedben állami támogatással működött.
A fogyasztói számlákon megjelenő 0,23 Ft/kWh díjelemből befolyó összeget az egyetemes szolgáltatók és a kereskedők kötelesek befizetni a Mavir Zrt. elkülönített számlájára. A számláról csak a Vértesi Erőmű Zrt.-nek lehet fizetni, szénipari szerkezetátalakítási támogatás címen. Az összeg az erőmű tulajdonában lévő márkushegyi szénbányának azokat a költségeit hivatott fedezni, amelyek a szénből termelt villamos energia értékesítéséből nem térülnek meg.
Bár az állami MVM-mel kötött hosszú távú áramvásárlási szerződést 2003 után nem hosszabbították meg, bevezették a kilowattóránként 20-23 fillér támogatást, a szénfillért. Ebből 2004 és 2010 között 47,5 milliárdot fizettek ki az erőműnek. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) számításai szerint az elmúlt tíz évben több mint tizenegy és fél millió forintot fordított az állam minden egyes munkahely megmentésére.
Eközben a különböző kormányok a legnagyobb egyetértésben, soha meg nem térülő beruházásokkal segítették fenntartani az erőművet: 2004-ben húszmilliárd forintért füstgáz-kéntelenítő berendezést szereltek be. Ez jóformán még a leválasztást sem kezdte meg, amikor megindult egy újabb lobbi, és a négy blokkból kettőt átalakítottak biomasszával kevert szén égetésére, a másik két kazánt szalmatüzelésre tették alkalmassá. Felújították a kazánokat, a turbinákat és az elektromos rendszert is, a filter így lényegében fölöslegessé vált. A beruházásokkal azonban hiába oldódtak meg részben a környezetvédelmi gondok, a Vért nem lett versenyképesebb.
A Vért tavaly 90 euróért termelt egy MWh áramot, a piacon az áram ára 43-45 euró/MWh között mozgott. Ennek egyik fő oka, hogy az erőmű rossz hatásfokon működik, ez pedig megnöveli a termelési költségeket.
Az alábbi táblázat az eltérő technológiával működő erőművek jellemző hatásfokát mutatja, vagyis, hogy melyik milyen mértékben tudja hasznosítani az elégetett tüzelőanyagot.
| Építés éve | Gáz- és olajtüzelés | Szén- és biomassza | Nukleáris |
| 1960 | 37,0% | 35,0% | 25,0% |
| 1970 | 39,0% | 37,0% | 27,0% |
| 1980 | 41,0% | 39,0% | 29,0% |
| 1990 | 43,0% | 41,0% | 31,0% |
| 2000 | 45,0% | 43,0% | 33,0% |
| 2010 | 47,0% | 45,0% | 35,0% |
| 2020 | 47,4% | 45,4% | 35,4% |
| Önfogyasztás | 5% | 13% | 6% |
A Vért huszonhat százalékos hatásfoka messze alulmúlja az átlagot, a gázerőművek mellett labdába sem rúghat: a legmodernebb gázturbinás erőművek elérik hatvan százalékos teljesítményt.
A hatásfok természetesen csak a tüzelőanyag árával együtt értelmezhető. A szén mellett érvelőktől gyakran elhangzik, hogy mivel a gáz egyre drágább, nemsokára jobban megéri a kiszámítható költségen kitermelt szénből áramot termelni. A REKK kalkulációja szerint azonban 1300 Ft/GJ szénár mellett csak akkor lehet az erőművet gazdaságosan működtetni állami támogatás nélkül, ha a nyersolaj ára a következő tizenkét évben stabilan messze 220 dollár/hordó felett alakul. Az előrejelzések szerint ez azonban rendkívül valószínűtlennek tűnik.
A világ országai a kiotói egyezményben önként vállalták szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentését, így az egyezmény értelmében mindenki csak meghatározott mennyiségű szén-dioxidot bocsáthat ki. Azok az országok, amelyek kevesebb szennyezőanyagot juttatnak a légkörbe, a nekik járó maradék kibocsátási kvótát eladhatják más, többet szennyező országoknak. A Vértesi Erőmű a negyedik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó abból a kétszázhúsz létesítményből, amelyek Magyarországon az uniós emissziókereskedelmi rendszer hatálya alá tartoznak. 2008 és 2012 között Magyarország évente 26,9 millió kvótával gazdálkodik, ez a jelenlegi, nagyjából tizenöt eurós árfolyamon számítva négyszázmillió euró (113 milliárd forint) értékű kvótamennyiséget jelent.
A tisztán széntüzelésű blokkok működtetése tehát mindenképpen veszteséget termel, míg a vegyes tüzelésű blokkok a nappali csúcsidőszakokban a megújuló áram kellően magas átvételi ára miatt még gazdaságosan üzemeltethetők. Éves szinten ugyanakkor az erőmű ilyen gyenge kihasználtsága nem elegendő a veszteség elkerüléséhez, a cég évente öt-hatmilliárd forint veszteséget termel.
Közkeletű tévedés az is, hogy a szén-dioxid-kvóta nagy ára okozza az erőmű veszteségét, de ha a kvóta ingyen lenne, akkor sem lehetne nyereséges a vállalat.
Az erőművet tulajdonképpen már rég be kellett volna zárni, derült ki a Gazdaságkutató Intézet (GKI) által készített tanulmányból is. Szerintük a legjobb megoldás most már az lenne, ha a márkushegyi bányát 2010-ben bezárnák, az erőmű két blokkja 2020-ig működhetne tovább a már kitermelt szénnel. A bányára azonban 2010 után is költeni kellene, mert az összes vonatkozó bányászati és környezetvédelmi előírást betartva felszínre kell hozni a bányaeszközöket, valamint szabályosan le kell zárni a tárnákat. Ez legalább másfél-két év, s csak azután kezdődhet az óvatos becslések szerint is legalább 7,7 milliárd forintos rekultivációs munka.
Gyakran felmerülő érv a Vért fenntartása mellett, hogy többe kerülne a gazdaságnak a tömeges elbocsátás, mint tovább működtetni az erőművet. Azonban az állam általában jóval kevesebbet költ egy-egy munkahely megteremtésére, megtartására, mint amennyibe ez itt került.
Munkahelyek megőrzésére és teremtésére 2009-ben a kormány összesen tizennyolc milliárd forintot költött, ebből hetvenezer munkahelyet tartott meg, és 1300 új munkahelyet teremtett. Az egy munkahelyre költött 250 ezer forint kevesebb, mint a tizede annak, amit az állam (82 dolláros olajár mellett) évente a Vért munkahelyeinek megtartására fordítana.
A REKK tavaly kiszámolta, hogy különböző olajárak mellett hogyan alakulna az erőmű munkaerőigénye 2020-ig, és mekkora támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy a cég ne legyen veszteséges.
| Olajár (dollár/hordó) |
Szénártámogatás (forint/GJ) | Munkahelyek száma (db) |
Egy munkahelyre jutó teljes támogatás (Mft) |
| 220 | 100 |
1 051 |
5,53 |
| 170 |
200 | 1 187 | 11,06 |
| 137 | 300 | 1 673 | 16,59 |
| 112 | 400 | 1 870 | 22,11 |
| 95 | 500 | 1 972 | 27,64 |
| 82 | 600 | 2 053 | 33,17 |
| 71 | 700 | 2 035 | 38,70 |
| 60 | 800 | 2 084 | 44,23 |
Érdekes módon nagyobb nyersolajár mellett kisebb az erőmű kihasználtsága, mivel a magas olajár magas áramárat is okoz. A Vértnek így kevesebbet is elég termelnie ahhoz, hogy fedezze a fix költségeit.
A Vértesi Erőmű fölött eljárt az idő, a Kapolyi-féle áramvásárlási ügy csak utolsó pofon volt a vállalatnak.
Kapolyi László cége, a System Consulting 2008-ban húszmilliárd forint értékű szerződést kötött az erőművel. A vállalat saját termelésből nem tudta biztosítani a 250 megawatt villamos energiát, így annak nagy részét tizenegy nagykereskedőtől vásárolta volna össze.
A milliárdos politikus az év végén a válságra hivatkozva visszalépett az üzlettől, az érintett áramkereskedők pedig az erőműtől követelnek kártérítést. A csődvédelem alatt álló cég tartozásait már az állam sem hajlandó kifizetni, az erőmű sorsa megpecsételődött.