Bartos István 1947 őszén született, két hét múlva lett volna 63 éves. Fiatalon a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolán végzett alakrajz-tanfolyamot, a hetvenes évektől másodállásban dekorációs reklámgrafikával foglalkozott. A hetvenes évek közepén készített először érméket, illetve szobrokat – derül ki a honlapján olvasható életrajzból.

Egy 1976-os baleset nyomán kerekesszékbe kényszerült, a bénulás a kezeit is érintette. Csak a hetvenes évek végén kezdett újra rajzolni. 1979-ben beköltötött a Mozgássérültek Állami Intézetébe – itt kezdett újra rajzolni, agyaggal, bronzzal foglalkozik –, és ott is élt szerdán bekövetkezett haláláig.

1991-ben Kósa Istvánnal megosztva nyerte el az MNB pályázatán az új forintsorozat érméinek tervezésére kiírt pályázatot (Kósa csinálta a hátlapot, Bartos az előlapot). A koncepciójáról egy 1992-es interjúban azt mondta: "Szándékosan válogattam az államiság előtti, mondhatni, politikamentes ábrázolásokat".

Az új forintsorozat általuk is tervezett érméit végül 1993-ban vezették be. Bartos keze nyomát a ma is használatos érmesorból az 5, a 10, a 20 és az 50 forintos hátlapja viseli, de ő tervezte a forgalomból már kivont 1 és 2 forintos érméket is.

Az 1991-es pályázati sikerét követően a Magyar Pénzverő Zrt.-től, a korábbi állami pénzverdétől több emlékérmére kapott megbízást. Nevéhez fűződik az 1997-es „Régi balatoni hajók: Helka és Kelén”, az 1998-as „Régi balatoni hajók: Phoenix”, a 2006-os „Esztergomi Bazilika” emlékérmék mindkét oldala ill. az 1996-os „Integráció az Európai Unióba” emlékérme hátoldalának megtervezése.

A Magyar Nemzeti Bank fájdalommal értesült Bartos István haláláról és osztozik a család fájdalmában – olvasható az éremművész halála alkalmából kiadott jegybanki közleményben.