Az állami nyugdíjrendszerben öröklés nem lesz, helyette a kormány bevezeti az özvegyi járadékot. Egyéni számlák lesznek, ennek a részletei azonban még kidolgozatlanok. Az államadósság kezelő alapot egy ötfős testület irányítja majd, a kormány folyó kiadásokra is költheti a visszaáramló nyugdíjvagyont. A pénztári befizetésekre vonatkozó állami garancia megszűnik, és a Pénztárak Garancia Alapját is kisöprik. A 24 százalékos nyugdíjjárulékot nyugdíj-hozzájárulásra keresztelik.
Aki nem lép vissza az állami nyugdíjrendszerbe 2011 január végéig, az "kiszerződik" az állami társadalombiztosítási rendszerből. A nyugdíjkorhatárig hátralévő évei után nem kap állami nyugdíjat, miközben járulékot fizetnie kell – ez a leghangsúlyosabb eleme a parlament elé pénteken késő este beterjesztett nyugdíjtörvénynek (pdf). A dokumentum reformnak, nyugdíjrendszerváltásnak nevezi a tervezett intézkedéseket, melyekkel a kormány fölrúgja az állami újraelosztás logikáját, méghozzá az aktív munkavállalók kárára.
A törvényjavaslat 2011. január 31-ig megteremti minden nyugdíjpénztár tagnak a lehetőséget, hogy rendelkezzen, számlája vezetését a TB nyugdíjrendszer vegye át, függetlenül attól, hogy pályakezdőként, tehát kötelezően, vagy önkéntesen lett pénztártag. A törvényjavaslat általános indoklásának első mondata ez, a dokumentumot részletesen átböngészve azonban kiderül, hogy a gyakorlatban pont fordítva működik majd a dolog.
Akik szeretnék megszűntetni pénztártagságukat, azoknak semmiről nem kell "rendelkezzenek", a javaslat azoknak ad munkát, akik valamiért nem az állami nyugdíjat választják. Ráadásul nem is keveset.
Ugyanis nem a pénztárnál kell jelezni, ha maradnánk – ezek általában könnyen elérhetők –, hanem a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási irodában személyesen, ebből nincs túl sok, átlagosan három megyénként egy (a pontos lista itt van.)
Aki valamilyen fogyatékossága vagy egészségügyi probléma miatt nem tud esetenként 100 kilométernél is többet utazni, hogy kitöltsön egy nyomtatványt, ahhoz a hivatalnokok utaznak el. Akik külföldön vannak, az ottani diplomáciai képviseleten tölthetik majd ki a papírt. Ha a külföldön lévő pénztártag a határidőig valamilyen rajta kívül álló okból nem tud nyilatkozni, akkor „az akadály megszűnésétől számított nyolc napon belül” igazolási kérelemmel kiegészítve adhatja le a nyilatkozatát. Hogy erre a kivételre pontosan meddig van lehetőség, az nem derül ki.
Bár keveseket érint, de most azok is csatlakozhatnak a tisztán állami rendszerhez, akik ma már nyugdíjasok, de korábban pénztártagok is voltak. Ők korábban pénztári számlájukról egyösszegben vették fel az összegyűlt megtakarítást (nem is volt más választásuk, mert a havi rendszerességű pénztári járadékszolgáltatás jogi környezete máig nem rendezett).
Most a hárommillió kasszatag közül kizárólag nekik kell a nyugdíjpénztárukhoz fordulniuk, itt jelezhetik, hogy átlépnének az állami rendszerbe. Ezt csak akkor tehetik meg, ha a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül visszafizetik a korábban felvett pénzüket, amit a pénztár ezután az államnak utal. Aki így tesz, újból jogosulttá válik a teljes összegű állami öregségi nyugdíjra.
Aki pénztártag marad, továbbra is pénztári egyéni számláján gyűjtheti a befizetéseit (ez a bruttó bér 10 százaléka a korábbi 8 százalék helyett), amit tőzsdén fektetnek be. A gond, hogy változatlanul fizetnie kell a 24 százalékos TB nyugdíjjárulékot (amit a tervezet nyugdíj-hozzájárulásra kerszetel át), de úgy, hogy "2011. december 1-től kezdődően a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben további szolgálati időt nem szerez". (Azért csak ekkortól, mert 2011 decemberéig, 14 hónapon át az összes nyugdíjjárulék az államé, azé is, aki végül kasszatag marad, tehát erre az időszakra mindenki teljes értékű állami nyugdíjjogosultságot szerez.)
A legtöbbeknél az verte ki a biztosítékot, hogy úgy kell TB-járulékot fizetni, hogy nem jár utána nyugdíj. A kasszák fel is vetették, hogy a szabad választás az lenne, ha mindenki dönthetne ennek a 24 százaléknak a sorsáról is (és ne felejtsük, nem kis összegről van szó, ez a bruttó bér majd negyede).
Mindez bőven elég visszatartó erő, de más is van még a tervezetben. Jelesül, hogy az állam a kasszarendszer mögül kihúzza az állam garanciát. Sőt, ennél is tovább megy: a Pénztárak Garancia Alapjából is kisöpri a kasszák végső biztonsági tartalékát.
Ez utóbbinak egyszerű a magyarázata: a garancialapnál lévő pénz is a kasszatagok tulajdona, az ő befizetéseikből épült föl apránként az alap. Ezért az államhoz való visszalépésükkel nemcsak egyéni számlájukat viszik, hanem a törvénytervezet a garancialapban lévő pénzüket is behajtja.
A kasszák mellett döntők 24 százalékos TB-járulékukért cserébe egyetlen jogukat tarthatják meg: ha kevés lesz a nyugdíjuk, jogosultak lesznek az időskorúak járadékára, ami egyfajta segély lesz. Nem tűnik tehát túlságosan csábítónak opciónak a tagság fenntartása.
Ráadásul, aki átmegy az államhoz, cukorkákat is kaphat. Az eddigi befizetésein képződött nyereséget (reálhozamot) készpénzben felveheti, vagy önkéntes nyugdíjpénztárba utalhatja, ami után mindenki adókedvezményre jogosult 20 százalékos adóvisszatérítés formájában, legfeljebb 300 ezer forintos felső határig. (Az önkéntes nyugdíjpénztár sokan összekeverik a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerrel, de a kettő nem ugyanaz. Az önkéntes pénztárakat a nyugdíjrendszer harmadik pilléreként is emlegetik, ezt a kormány most nem piszkálja.)
Persze az is kérdés, maradnak-e pénztárak egyáltalán. 2011 januárjától működésre legfeljebb a befizetések (tehát nem a vagyon) 0,9 százalékát költhetik. Ez az eddigi – valóban nem túl alacsony – működési kiadások ötöde. A vagyonkezelés felső határát a kormány negyedeli, vagyonarányosan 0,2 százalék lehet. (Korábban arra lehetett következtetni, hogy a kötelező magánpénztárakat érintő díjkorlátok az önkéntes pénztárakra is vonatkoznak majd, erre azonban a törvényjavaslatban nincs semmilyen utalás.)
A díjkorlátozások ellenére a tervezet gondoskodik a kasszák működési költségéről arra a 14 hónapra, amíg a pénztárakhoz egyáltalán nem folynak be tagdíjak, mivel ebben az időszakban nincs semmilyen bevételük. Ez azt jelenti: 2010 novembere és 2011 decembere között "a működési és likviditási tartalék forrásainak kimerülése után" a tagok számlájáról havi 265 forintot vonhatnak le, de csak akkor, ha a tagnak pozitív hozamot termeltek.
A fentiek alapján világos, hogy a kormány a feltételek lefektetésével gondoskodott arról, hogy nagyon kevesen írják ki magukat a "nemzeti szolidaritás rendszeréből". Az is valószínűsíthető, hogy ezzel a kötelező magánnyugdíjpénztárak többsége (18 van belőlük) tagok nélkül marad, vagy csak olyan kevéssel, hogy feltehetően nem is lesz érdemes folytatni a működést.
Az állami nyugdíjakra a törvénytervezet semmiféle garanciát nem vállal – sem rövid, sem hosszútávon –, azt viszont megígéri, hogy lesznek egyéni számlák. Ezekről részletek továbbra sem derülnek ki, a dokumentum csupán a számlák állami nyilvántartásának jogszabályi hátterét tisztázza.
Az egyéni számlákról korábban megírtuk, hogy a befizetéseinket nem személyes vagyonként tartják majd nyilván. A számlákból csak az fog kiderülni, hogy fizetik-e a munkaadók rendesen a járulékot, illetve, hogy az éppen hatályos szabályok szerint ki mekkora nyugdíjra számíthat. Ez ellentétes a nyugdíjpénztárakban megszokott számlavezetéssel, ahol mindenki forintra pontosan látja az összes korábbi befizetését annak hozamaival együtt, ráadásul a pénztári számlákon felhalmozott összeget örökölni is lehetett.
A törvényjavaslat alapján az állami nyugdíj örökölhetőségét is elfelejthetjük, a dokumentumban ez a szó nincs is leírva. A kormány az örökölhetőséget nagyon máshogy érti: a javaslat bevezeti az özvegyi járadék fogalmát (ez lenne tehát az öröklés), ennek kiszámítását egy későbbi kormányrendeletben szabályozzák majd.
Hasonló intézmény most is van, özvegyi nyugdíjnak hívják. A dokumentum szerint lehet majd választani a kettő közül, el lehet dönteni, ki melyiket kéri, melyikkel jár jobban, mindkettőt ugyanis nem lehet egyszerre megkapni. Az öröklés tehát nem lesz más, mint az özvegyi nyugdíj kiterjesztése, amit özvegyi járadéknak hívnak majd.
A törvényjavaslat létrehozza a nyugdíjreform és adósságcsökkentő alapot. Minden pénz ide érkezik be, sorsáról egy öttagú testület fog dönteni. A testület egy tagját és elnökét a nemzetgazdasági miniszter Matolcsy György, további egy-egy tagját Navracsics Tibor közigazgatási és Réthelyi Miklós humán erőforrás miniszter jelöli ki. Tag lesz még a Nyugdíjbiztosítási Alap vezetője, Mészáros József is.
Ahogy az alap neve is jelzi, a pénz a költségvetésbe folyhat – itt elsősorban a nyugdíjalapba, de persze máshova is – vagy az államadósság csökkentésére lehet költeni. A nyugdíjpénztári számlákról érkező állampapírokat be kell vonni, ezekkel az államadósságot csökkenti majd a kormány, más értékpapírok (például részvények) értékesítéséről az ötfős testület dönt. A vagyonelemek eladásáig a pénezeket az ÁKK kezeli.
A törvény a kihirdetést követő napon lép hatályba.