Pontos számokat a dolgok jellegéből adódóan senki nem tud, de a becslések szerint is elképesztő mértékű a magyarországi közbeszerzésekben a korrupció mértéke. Vannak, akik szerint tíz eljárásból kilencben felmerülhet a tiltott befolyásolás gyanúja, az óvatosabb becslések szerint a tenderek egyharmada zajlik le tisztán. Általános elterjedt vélekedés szerint a korrupció 20-25 százalékkal növelheti a közbeszerzés árát, ami az elmúlt tíz évben 1800-2200 milliárd forintot jelentett.
A Közbeszerzések Tanácsának éves beszámolóit összegezve kiderül, hogy 2000 és 2009 között lefolytatott közbeszerzések értéke legalább 11 349,3 milliárd forint volt. Hogy pontosan mennyi, azt nem tudni, a magyar közbeszerzések rendszere ugyanis a tíz év alatt számtalanszor változott – volt olyan év, amikor nyolcszor írták át a közbeszerzési törvényt –, így egyebek mellett eltérő volt az egyes években az úgynevezett egyszerűsített eljárások szabályozása és így az azokról szóló statisztikák készítésének a gyakorlata.
A bizonytalanságot növeli az is, hogy a Magyar Közbeszerzési Hírbörze (MKH) Kft. által készített éves jelentések a Tanács beszámolóiban szereplő adatoktól némileg eltérő számokat tartalmaznak, bár a nagyságrend azonos. Náluk a 2000-2009 közötti időszakban eredményesen lefolytatott közbeszerzések értéke 11 517 milliárd forint, vagyis van egy szűk 170 milliárd forintos különbség. (És eltér az eredményesen lefolytatott tenderek száma is, az MKH adatai szerint valamivel több mint 40 000, a KT beszámolóit összesítve csaknem 42 000).
Miután már ezekben az egzaktnak gondolt adatokban is van némi bizonytalanság, érthető, hogy azt végképp csak nagyon megközelítőleg lehet megmondani, milyen mértékű korrupció sújtja a közbeszerzéseket. A szakértők becslései nagyon eltérőek, amikor arról van szó, hogy a tenderek mekkora hányadát érintik a kenőpénzek, de első hallásra roppant magasnak tűnő számokról beszél mindenki.
"A korrupciós irodalomban felsorolnak olyan területeket, ahol tipikusan tetten érhető a kenőpénz. Ilyen [...] terület a közbeszerzés, főleg akkor, ha úgynevezett inhomogén, vagyis mással össze nem hasonlítható árú terméket vagy szolgáltatást kell beszerezni [...] elősegíti a korrupciót, hogy bonyolult legyen egy beszerzés tárgya" – mondta a tavasszal lapunknak adott interjúban Tóth István János korrupciókutató.
Olyan becslésre viszont nem vállalkozott, hogy akár az eljárások számában, akár a tenderek értékében mekkora lehetett a mutyizások aránya. "A korrupció pontszerűen alakul, akkora szórások vannak az egyes esetek között, hogy az átlagolásnak nincs sok értelme. Olyan ez, mint az átlagcsapadék: ha Zalában 100 milliméter esik, a Homokhátság meg kiszárad, akkor mondhatjuk ugyan, hogy az átlagos eső 50 milliméter, de ennek sok értelme nincs" – fogalmazta meg kérdésünkre fenntartásait. Tóth István János szerint ezért nincs is értelme átlagot számolni, "senki nem tud semmit, nincsen megbízható, statisztikailag elemezhető adatbázis, ami alapján ilyen kutatást el lehetne kezdeni".
Hatalmas szórások tényleg vannak, már a becslésekben is. A GKI Gazdaságkutató tavaly csinált egy átfogó felmérést (pdf) a Közbeszerzések Tanácsának megbízásából. Abban idézik a Freedom House egy korábbi, 2006-os becslését, ami szerint a közbeszerzések kilencven százalékában jelenik meg a korrupció.
Saját felmérésük szerint ennél alacsonyabb, de így is nyomasztóan magas a kenőpénzes ügyletek aránya: „a korrupció a hazai közbeszerzési eljárásoknak időszakonként és eljárástípusonként változóan mintegy kétharmadát-háromnegyedét, 65-75 százalékát befolyásolja”. Hasonló értékekről, 65-70 százalékról beszélt Alexa Noémi, a Transparency International vezetője idén szeptemberben (egy 2008 eleji állásfoglalásában (pdf) még a TI is hivatkozott a 90 százalékos arányra).
Ha a különböző becslésekben szereplő értékek közül a legalacsonyabb számmal, a 65 százalékkal kalkulálunk, akkor is azt kapjuk, hogy tíz év alatt – a Közbeszerzések Tanácsának adataiból kiindulva – mintegy 7377 milliárd forintnyi tenderben voltak csúszópénzes beavatkozások (a 75 százalék körüli érték nagyjából 8500 milliárd forintot jelentene tíz év alatt).
Ez persze nem azt jelenti, hogy a megvesztegetésekkel érintett tenderek valóban ennyi kárt okoztak volna az országnak, hiszen a nyertes ajánlattevők végül elvégezték a munkát, legfeljebb nem az optimális feltételek szerint. A szakértői becslések persze arról is eltérnek, mekkora kárt okoz a közbeszerzési korrupció.
A Magyar Rádió egy júliusi műsorában évi 400 milliárd forintról beszéltek, míg a Tranparency úgy számol, hogy a korrupciós szlengben alkotmányos költségnek is nevezett összegek 20-25 százalékkal drágítják meg a közbeszerzéseket. Ez utóbbi számból úgy kalkulálhatunk, hogy az elmúlt tíz évben valahol 1890 és 2270 milliárd forint között lehetett a közbeszerzési korrupció okozta kár.
Vagyis évente átlagosan 190-230 milliárd forint került ki a közbeszerzések rendszeréből kenőpénzek formájában. Persze éves átlagot sem lehet számolni, hiszen amíg 2003-ban 558,4 milliárd forint volt a közbeszerzések értéke, addig három évvel később már csaknem 1700 miliárd, tavaly pedig több mint 1800 milliárd forint (szintén az egyszerűsített eljárások teljes köre nélkül).
A szakértők szerint az úgynevezett nyílt eljárások és ezek értéke – vagyis az ilyen eljárások után szétosztott pénz mennyisége – árulkodó jele lehet annak, hogy a közbeszerzés egész rendszerében mennyire elterjedt a korrupció (a közbeszerzések csak egy része úgynevezett nyílt eljárás, amin bárki részt vehet; vannak ezenkívül olyan tárgyalásos, meghívásos tenderek, ahol az ajánlatkérő választja ki, kik versenyezhetnek a megbízásért)k, k. Nos, a magyar mutatók, akár a KT-ét nézzük, akár a Közbeszerzési Hírbörze Kft.-ét – a két adatsor egyébként nagyjából megegyezik –, eléggé lehangolóak.
Az elmúlt tíz évben a közbeszerzések mintegy kétharmada folyt le úgynevezett nyílt eljárással, a KT szerint 63,4 százalék, az MKH szerint 64,7 százalék volt ez az arány. A mutató ráadásul romlott a 2000-es évek második felében: 2002-ben még a nyolcvan százalékot is elérte, 2006-tól viszont már az ötven százalékot is alig haladta meg.
Még rosszabbul alakul a nyílt eljárások értékének aránya. A Közbeszerzések Tanácsának adatai szerint csak alig több mint minden második forintot fizettek ki ilyen eljárások nyomán (52,7 százalék), az MKH adatainak összesítése még rosszabb, mindössze 45 százalékos arányról árulkodik.
A közbeszerzési piac koncentráltságe sem tesz jót az átláthatóságnak, mondják a szakértők. Ezért is érdekes, hogy az MKH elemzései szerint volt olyan év, amikor a tíz legnagyobb győztes vitte el a megbízások értékének 51,7 százalékát – és csak egyszer volt ez az arány 16 százalék alatt –, miközben a győztes ajánlattevők száma megközelítette a 2500-at.
Esetenként még nagyobb a koncentráltság az ajánlatkérői oldalon. Többször előfordult, hogy a három legnagyobb pályázatkiíró osztotta el a közbeszerzési pénzek legalább harminc százalékát, miközben 2000 óta sosem volt kilencszáz alatt a közbeszerzők száma. Sőt, volt olyan év is, amikor a három legnagyobb tendereinek értéke meghaladta a 44 százalékot is, tehát lényegében minden második forintot ők költöttek el.