Most örülhet igazán, hogy eladta a médiaérdekeltségeit.

Miért?

Az új médiatörvény nem könnyíti meg a sajtócégek életét. Ha még médiamogul lenne, mit tanácsolna a mostani tulajdonosoknak?

Ha továbbra is médiavállalkozó lennék, mindent ugyanúgy csinálnék tovább. Biztosan nem kezdeném hirtelen árulni a cégemet a médiatörvény miatt.

Valószínűleg kevesebbet is érne és nehezebb lenne eladni.

Nem értem, mire gondolnak. A vállakozások üzleti teljesítménye és értéke alapvetően a piaci helyzettől, a piaci teljesítménytől függ. Ezt a médiatörvény bizonyos mértékben ugyan módosíthatja – az átlátható és tiszta körülmények megteremtésével a fogyasztók érdekében, például a fiatalkorúak fokozott védelme miatt –, de nem borítja fel azt a számtant, amely eddig érvényesült. Inkább azt javaslom, várjuk meg a konkrét gyakorlatból adódó tapasztalatokat, és ne gyártsunk prekoncepciókat.

De azt elismeri, hogy elég nehéz belőni a majdani gyakorlatot, hiszen elég tágan értelmezhető például, mikor és miért szab majd ki bírságot a hatóság?

A médiaszabályozás, mint minden jogi szabályozás, elsősorban lehetőségeket fogalmaz meg, amit egy általunk még nem ismert gyakorlat fog tartalommal kitölteni. Térjünk vissza erre a kérdésre fél vagy egy év múlva. 

A médiatörvény kapcsán még a kormányon belül is az utolsó pillanatig vita volt az NMHH rendeletalkotási jogának megadásáról, de voltak olyan utolsó pillanatban beadott képviselői módosítójavaslatok is a hétfői zárószavazás előtt, amiket aztán végül maga az előterjesztő sem támogatott. Nem példáz ez más ügyekben is felvethető előkészítetlenséget? A kormány tagjaként nem érzi úgy, hogy számos területen érdemi előkészítés nélkül születnek meg törvényjavaslatok?

Ami a rendeletalkotási jogot illeti: nem tartalmi vitáról volt szó, csupán annyiban tértek el a vélemények, hogy célszerű-e megvárni a rendeletalkotási jog biztosításával az új alkotmányt, vagy nem szükséges addig várni. Ami a mi tárcánk jogalkotását illeti: semmi ilyesmit nem érzek. Az természetes, hogy az igen nagy létszámú kormánypárti frakciókban szakmai ellenvélemények alakulnak ki, amelyek módosító javaslatokban is megjelennek. A parlamenti munkában nem az a feladat, hogy a szőnyeg alá söpörjük a szakmai érveket, ellenvéleményeket, hanem hogy konszenzusra jutva összehangoljuk azokat.

Az Index parlamenti videóiból inkább úgy tűnik, mintha nem vita lenne a kormánypárti képviselőcsoportokban, hanem tájékozatlanság. A képviselők csak annyit mondanak, majd szavaznak a frakciófegyelem szerint ahogy kell.

Erről nem engem, hanem azt a képviselőt kell kérdezni, akiről azt feltételezik, hogy tájékozatlan volt.

És ha egyéb területekre vonatkozatjuk az előkészítetlenség kérdését? Ha megnézzük a magánnyugdíjpénztári rendszer felszámolását, az Alkotmánybíróság jogköreinek csökkentését, csorbítását...

Érzek valamiféle szándékoltságot abban, ahogy a kérdéseket előbb kicsit óvatosan, értékmentesen kezdik, aztán tesznek hozzá egy olyan jelzőt, amivel eleve politikailag és értékalapon is állást foglalnak, különösen úgy, hogy ezek egyike sem érinti az én tárcámat. De megpróbálok válaszolni anélkül, hogy a kérdésben használt szavakat kommentálnám: újra azt tudom megismételni, mint az előbb, hogy nincs szó előkészítetlenségről.

Noha a kérdéséből úgy tűnik, hogy negatívan ítélik meg a természetes párbeszédet, én normális folyamatnak látom, hogy van egy előkészített jogszabálytervezet, ami a kormányoldalon belüli teljeskörű szakmai érvrendszer, valamint a kívülről jött szempontok figyelembe vételével az elfogadás előtt még változik. Az lett volna a káros – például a nyugdíjpénztárak esetében –, ha október közepén elkészül egy jogszabály, amelyen aztán semmilyen körülmények között sem változtatnak.

A kérdésekben foglalt értékítéletek ügyében majd kíváncsiak leszünk az NMHH véleményére, de ha félreérthetőek voltunk, elnézést. Arra próbáltunk utalni, hogy nem látszik a döntéselőkészítés folyamata. Itt lehet példa a nyugdíjreform is: október 13-án a miniszterelnök bejelentett valamit, amiből aztán alig egy hónap alatt eljutottunk egy, a bejelentésben nem szereplő, abból nem is következő megoldásig. Akkor most tudták mi lesz, de csak csepegtettek, vagy ennyire megváltozott egy hónap alatt a kormányzati szándék?

Maradjunk a konkrét példánál: a Széll Kálmán Alapítvány tagsága előtt megtartott beszédben a miniszterelnök stratégiai bejelentést tett. Ezután dolgozták ki a pontos részleteket.

Egyébként magánnyugdíjpénztári tag volt?

Nem, nem tartozom abba az életkorba, akiknek kötelező lett volna a belépés.

Egyetért azzal a kritikával, miszerint a nyugdíjrendszer mostani átalakítása államosításnak tekinthető?

Nem. Nem tekinthető annak.

Durvának tart egy olyan analógiát, hogy az 50-es években a téeszesítés is meggyőzéssel kezdődött, és nem....

Ne is folytassák, meglehetősen durvának tartom az összehasonlítást.

De azért azt se mondaná, ugye, hogy a szabad választást érdemben felkínálta volna az a törvény, amit végül elfogadtak?

A kötelező magánnyugdíjpénztári tagság milyen szabad választást kínált fel? De lassan az az érzésem, rossz minisztériumba jöttek, én nem a nemzetgazdasági tárcát vezetem.

Pedig pont a nemzetgazdasági tárcával kapcsolatban szerettünk volna még néhány kérdést feltenni. Ők az elmúlt időszak meghatározó jogszabályainak előkészítésével többször is előtérbe kerültek. És úgy tűnik, mintha nem lenne felhőtlen a viszonyuk Matolcsy Györggyel, a két tárca között lennének időről időre ütközések,....

Nincsenek. Matolcsy Györggyel teljesen harmonikus az együttműködésem, semmilyen probléma nem tapasztalható. Az általunk vezett tárcák között pont annyi szakmai súrlódás van, amennyi minden tárca között, és ebben semmi dráma vagy rendkívüli dolog nincsen: az egyes szakterületek érdekei időről időre konfliktusba kerülhetnek, de a két tárca viszonya semmivel nem jobb vagy rosszabb, mint bármely másik két minisztériumé. Azokon a területeken, ahol úgy látszik, hogy átfedések vannak, ott az NFM az NGM által kidolgozott stratégia megvalósításán dolgozik.

És mit gondol a Matolcsy György munkáját érintő kritikákról? Mintha nem lenne semmiféle holdudvar, szellemi műhely a tárca mögött.

Szívesen beszélek a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szakmai holdudvaráról. A tárca meglehetősen széles területet ölel át, és talán ennek a minisztériumnak van a legnagyobb háttérintézmény-hálózata, amely megfelelő szellemi bázist biztosít mind minőségében, mind mennyiségében a munkánkhoz.

A kínai és az orosz külgazdasági bizottság elnökeként is Ön váltotta Matolcsy Györgyöt. Ez inkább operatív, mint stratégiai feladat?

Mindkét relációban meghatározó jelentőségűek a fejlesztési kapcsolatok, a fejlesztési projektek, amelyek napi szintű operatív irányítása a minisztériumunkban van. Emellett az orosz-magyar gazdasági kapcsolatok 90 százaléka az energetika és a közlekedés területére esik, így teljesen természetes, hogy ennek a kezelése hozzánk került. Sokkal bonyolultabb, nehézkesebb és kevésbé hatékony lett volna, ha plusz egyeztetéseket kell beiktatni a két országgal való kormányzati együttműködésbe, amire így most nincs szükség.

Az orosz tárgyalások fő kérdéseiben, tehát a Malév sorsában, a Mol-Szurgut viszonyban, a gázszerződések jövőjével kapcsolatban nem nagyon látszik a megoldás. A novembere ígért áttörésnek nem látjuk nyomát. Úgy tudjuk, önnek is több tervezett moszkvai útja maradt el.

Május 29-én tette le a kormány az esküt, azóta fél év telt el. Át kellett venni, meg kellett ismerni részleteiben az ügyeket. Ez a munka nyár végére befejeződött, augusztus végén jártam először Moszkvában, hogy személyesen megismerkedjek orosz partnereinkkel. Szeptember végére, október elejére sikerült világossá tenni egymás számára, hogy mely ügyek megoldása kinek és miért fontos, melyek a prioritások, mi hogyan függ össze, kinek milyen hosszútávú elképzelései vannak a különböző témákban.

Nagyon zavarbaejtő az állandó találgatás, hogy Fellegi megy Moszkvába, vagy nem megy Moszkvába. Itt a kérdésben megfogalmazottakkal ellentétben nem arról van szó, hogy előre rögzített találkozókat a másik fél lemondott volna, bár persze a médiában az nagyon jól hangzik, hogy Fellegit nem fogadják Moszkvában. Ezeknek a találkozóknak az előkészítése általában úgy szokott indulni, hogy van négy-öt időpont, ez le szokott szűkülni egy-kettőre, ami aztán a másik félnek vagy jó, vagy nem jó. Az EU-elnökségre való felkészülés miatt az elmúlt három hónapban nagyon sokat kellett utaznom szerte Európában, ez rengeteg időt és időpontot foglalt le, így a decemberi, az orosz fél által javasolt időpontot mi mondtuk le. A következő magyar-orosz találkozóra januárban kerülhet sor a pravoszláv karácsony után. Kínában is töltöttem egy nagyon hasznos, de az orosz partnerekkel történő időpontegyeztetést megnehezítő hetet. Az pedig természetes, hogy a tárgyalások részleteit nem a nyilvánosság előtt vitatják meg a felek, ez kívülről látszódhat helybenjárásnak, de mint résztvevő annyit elmondhatok: jó ütemben folynak a tárgyalások.

A kínai tárgyalások ténye az oroszokat nem bosszantja? Moszkva és Peking látható egyfajta rivalizálás, hogy ki milyen erős pozíciókat tud kiépíteni Európában, a Malév ügyben akár mindketten lehetnek érdekeltek. Szóval a kínai nyitásunk nem hátráltatja az oroszokkal való megállapodást?

Nem, mivel az oroszokkal megállapodtunk, hogy a Malév története nélkülük folytatódik. Sőt, arról is egyezségre jutottunk, hogy a Malév sorsát nem kötjük össze a megállapodás többi elemével. A Malév kapcsán a pénzügyi elszámolást szükséges még elvégezni, erről már folynak a szakértői egyeztetések.

Az oroszok hosszú távú elképzeléseit, prioritásait össze lehetne röviden foglalni?

Hogyne. Az orosz fél egyrészt a legerőteljesebben az energetikai kérdésekre koncentrál, ezen belül is a hosszú távú stratégiai kérdéseket érintő ügyekre: ezek a Szurgutnyeftegaz tulajdonrésze a Molban és a paksi bővítés. Illetve ami még hamarosan itt lesz, az a 2015-ben lejáró hosszútávú gázvásárlási szerződés kérdése. Az oroszok a saját szempontjukból azt tartják fontosnak, hogy ezt minél később, 2015-höz minél közelebb tárgyaljuk. Mi viszont hangsúlyoztuk, hogy számunkra fontos, hogy a téma minél előbb, legkésőbb a kormányzati ciklus közepén napirendre kerüljön.

Ráadásul számolnunk kell azzal a körülménnyel is, hogy tulajdonképpen nem is a magyar államnak van szerződése az oroszokkal, hanem az E.On-nak, amely cégnek az érdekeit ugyanúgy figyelembe kell vennünk majd. Az orosz partnerekkel rögzíttettük a konkrét tárgyalási alapelveket, eszerint komplett csomagról tárgyalunk és mi együtt akarjuk kezelni az egymással nem feltétlen összefüggő ügyeket is. A magyar érdekeket így erőteljesebben lehet képviselni, ráadásul ha ügyről-ügyre haladunk, sosem fogunk a végére jutni. Persze meg kellett küzdenünk azért, hogy pontosan mi és milyen súlyozással kerül be a tárgyalási csomagba.

És mondtak valami határidőt a konkrét ügyekre?

Nem lehet konkrét lezárási időpontot mondani egyelőre ezekben az ügyekben.

Tekinthetjük az oroszokkal folytatott tárgyalások lehetséges töréspontjának a Szurgutnyeftyegaz-Mol ügyet?

Nem minősíteném töréspontnak. Ha a tárgyalások esetleg nem vezetnének eredményre a későbbiekben, akkor mondhatjuk csak azt, hogy ez a téma töréspontnak bizonyult. Az viszont igaz, amit a kérdés feltételez, hogy ebben a kérdésben álltak a legtávolabb az álláspontok a tárgyalások megindulásnál. Bár az álláspontok közeledtek, még mindig elég nagy a távolság a két fél elképzelései között.

Nekünk az a határozott álláspontunk, hogy az állam átvenné a Szurgut tulajdonrészét?

A mi határozott álláspontunk az, hogy a stratégiainak minősíthető magyarországi központú vállalatokban nem látunk szívesen meghatározó külföldi tulajdonost. Nem azt mondjuk, hogy az oroszokat nem látjuk szívesen, hanem azt, hogy nemzeti érdekünk azt diktálja, hogy egy olyan vállalat, mint például a Mol, döntően nemzeti befolyás alatt legyen. Hogy ennek mi a konkrét technikája, azt nemcsak az anyaállam szándéka dönti el. Ez egy többszereplős tárgyalássorozat, amelybe egy ponton magát a Molt is be kell vonni. Itt a szándék a fontos: a magyar kormány eltökélt abban, hogy Mol és más stratégiai vállalatok esetében a nemzeti befolyás érvényesülését biztosítsa.

Lát esélyt arra, hogy rövid időn belül eredményes lesz ez a törekvés?

Kérdezzenek meg január végén erről. Akkor már valószínűleg túl leszünk egy orosz-magyar találkozón, és többet tudok mondani.

Ha már a stratégiai vállalatok nemzeti befolyás alá vonásáról beszélünk: a földgázszállítás szintén olyan terület, ahol a mostani piaci szereplő E.On kiiktatásával állami szerepvállalásra törekednek?

Ez egy nagyon bonyolult, számos vállalat és nemzet érdekeit érintő kérdés. De az tény, hogy az energiaellátás biztonságát kiemelt nemzeti érdekként kezeljük. Valóban az a kormányzat határozott célja, hogy az állami szerepvállalást – beleértve a tulajdonosi szerepvállalást is –, erősítse a stratégiai ágazatokban, így az energiaszektorban is. Gazdaságfejlesztési, pénzügyi és hosszú távú stratégiai fejlesztési elképzelések egyeztetése alapján tudunk konkrét lépéseket tenni.

Úgy tudjuk, felmerült annak ötlete, hogy a magyar adósságfinanszírozásba bevonnánk Kínát.

Az október 31-i sanghaji csúcstalálkozón a kínai miniszterelnök vetette fel, hogy szívesen látna stratégiai pénzügyi együttműködést Magyarország és Kína között, beleértve a kínai állam esetleges részvételét magyarországi finanszírozásban. Ezt a magyar miniszterelnök kedvezően fogadta, és ezzel ki is jelölte a két delegáció közötti tárgyalás egyik irányát. A látogatásom során ennek több lehetséges módozatáról tárgyaltunk, ezért volt a magyar delegáció tagja Peschinger Gyula, az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatója és Baranyay László, az MFB elnök-vezérigazgatója. Találkoztunk a kínai jegybank, a kínai export-import bank és a kínai fejlesztési bank vezetőivel, valamint meghatározó szuverén alapok képviselőivel. Tárgyaltunk számos pénzügyi együttműködési formáról, és ezt folytatjuk a tervek szerint januárban, amikor a kínai delegáció jön Magyarországra.

De mondjuk az államadósság-finanszírozást úgy kell elképzelni, hogy az ÁKK állampapír-aukcióin a kínai jegybank is megjelenik vevőként?

Igen, például így.

De ezt most is megtehetnék, nem?

Igen.

Akkor ez csak egyfajta ösztönzés? Vagy esetleg megállapodunk arról, hogy konkrétan milyen állampapírfajtát milyen volumenben vásárolnak?

Az még a tárgyalások kérdése, hogy milyen technikával lehet biztosítani a kínai szerepvállalást. Ha megszületik a döntés, hogy ők magyarországi finanszírozásban részt vállalnak, annak számos technikája, formája és nagyságrendje lehet a projektfinanszírozástól az államadósság finanszírozásáig.

Konkrét projektekről is tárgyaltak?

Igen, a kínai vasútügyi minisztériumban kínai építőipari vállalatokkal tárgyaltunk, amelyek nemcsak építenek, hanem finanszíroznak is. És nem általában vett együttműködésben maradtunk, hanem például abban, hogy a vasútügyi minisztérium és a MÁV közös munkacsoportot hoz létre, amely megvizsgálja, hogy az általunk jelzett vasútfejlesztésekben szerepet vállalhatnak-e a kínai vállalatok.

Ha ezek építenek és finanszíroznak is, ez már-már olyan lesz, mint egy ppp.

De nem ppp lesz, mivel nem ez a konstrukció lényege. Ettől eltérő konstrukcióban hajtanánk végre, úgy, hogy a kínai partnerek finanszíroznak, vagy úgy, hogy külső finanszírozással oldjuk meg a projekteket.

És ez az egész kínai szerepvállalás nem lehet aggályos? Az energetika kapcsán azt mondják, hogy stratégiai ágazatokban nem látjuk szívesen külföldi államok megjelenését, az államadósság finanszírozásában viszont...

A piacról finanszírozzuk a magyar államadósságot, ez a döntésünk született a nyár folyamán.

Igen, de ha a piaci szereplők között biztatjuk a kínai államot...

Miért rosszabb a kínai állam, mint más?

Mert politikai döntés alapján határozhat úgy, hogy egyszerre piacra dobja a birtokában lévő állampapírokat. És ha mondjuk az éves kibocsátás 15 százalékát finanszírozza, annak az egyidejű értékesítésétől ha nem is omlik össze az ország, azért...

Én nem látok ebben nagyobb veszélyt, mint abban, hogy egy alap, amely magyar állampapírokat vásárol, piacra dobja a portfólióját.

És nincs rossz üzenete annak, hogy egy külföldi állam intézményesített bevonásával olyan államadósság-finanszírozási modellt választunk, ami nem jellemző?

Én nem azt mondtam, hogy a kínaiak fogják finanszírozni az államadósságot. Azt mondtam: volt egy megállapodás a kínai miniszterelnökkel, hogy a két fél meg vizsgálja a pénzügyi-stratégiai együttműködés lehetőségét. Ez a projektek finanszírozásától adott esetben akár az államadósság bizonyos mértékű finanszírozásáig terjedhet. A jelen körülmények között nem életszerű riogatni egy olyan helyzettel, hogyan kerülhetünk kiszolgáltatott helyzetbe a kínaiakkal szemben. Egyébként az USA államadósságának top három finanszírozója Kína, Japán és Oroszország, úgyhogy nem szokatlan ez sem.

És a Malévról tárgyaltak a kínaiakkal?

Igen, a Malévról tárgyaltunk kínai befektetőkkel, tisztáztuk velük, milyen hazai feltételeknek, európai uniós elvárásoknak megfelelően lehet tulajdonrészt szerezni a társaságban. Számos olyan előírás van az Európai Unióban, aminek a uniós leszállási jog és a nemzeti jelleg megtartásához meg kell felelni. Ezt el kell fogadtatni nemcsak a kínai partnerekkel, hanem bármilyen unión kívüli esetleges partnerrel. Tisztáztuk azt is, hogy a Malévnek budapesti központtal kell működnie, enélkül azok a gazdasági és turisztikai előnyök, amelyekhez nemzeti érdekből ragaszkodnunk kell, elvesznének.

Ismerve a társaság veszteségét és a légitársaságok állami finanszírozását tiltó uniós előírásokat, meddig működhet a jelenlegi módon a Malév?

Tisztázzuk, hogy amit elődeink műveltek a Malévvel és a repülőtérrel, az több, mint felháborító, számos vizsgálat is folyik az ügyben. Ezek eredményétől függetlenül az biztosan elmondtható, hogy olyan rossz üzleteket kötöttek az állam nevében, hogy az állunk leesett, amikor ezek kiderültek. Így maradt például 5 százalék orosz tulajdon és ehhez kapcsolt vétójog a Malévban. Egyébként a problémahalmazról van egy laikus, de figyelemreméltó írás a vastagbőr blogon.

Abban bízom, hogy a közeljövőben pontot tudunk tenni ennek a történetnek a végére, és a Malévot új befektetővel, kínaival vagy sem, újjá tudjuk szervezni, és működtetni tudjuk. Mindezt hónapokban kell mérni, de nem hosszú hónapokban.

Januártól Magyarország az EU elnöke. Brüsszellel több ütközésünk volt az utóbbi időben, az NFÜ kapott most egy kemény hangú levelet, amiben az elbocsátásokat kifogásolták, korábban a jegybanki függetlenséget védő nyilatkozatokat tett közzé többször az unió, Mindeközben a különadókkal sújtott cégek az EU-nál panaszkodnak Magyarországra. Nem befolyásolja ez a munkájukat?

Az Európai Unió világossá tette, hogy amíg egy adó kivetése nem ütközik EU-s szabályba, addig az nemzeti ügy. Brüsszelnek nem feladata, és nem is vállal fel olyat, hogy egyes vállalatokat képviseljen a magyar kormánnyal szemben. Brüsszelben profi politikusok és diplomaták vannak, külön tudják választani a különböző témákat. A tárgyalásokon pedig a magyar elnökségről, magyar elnökséggel összefüggő feladatok előkészítéséről van szó. Óriási feladatok előtt állunk, mert az a történelmi helyzet állt elő, hogy a magyar elnökség pont egy olyan időszakra esik, amikor stratégiai döntéseknek kell vagy megszületniük, vagy előkészítési fázisba jutniuk a mi elnökségünk alatt. Ilyen az uniós energiastratégia, de ebbe a körbe tartozik a keleti partnerség ügye, a pénzügyi együttműködés kérdései, a kohéziós politika jövőjének meghatározása.

Több fontos tagállam a médiatörvény kapcsán jelezte, aggályos, hogy egyáltalán méltó-e Magyarország az uniós elnökségre.

Strukturális értelemben a közmédia működésében előrelépés történt. A modern közmédia működése bár országonként eltérő, általában a konvergencia irányába mutat. A technológia változása és a piac kikényszeríti, hogy közmédia gyorsabban reagáljon, hatékonyabban működjön. Ami a vagyongazdálkodást illeti, arról nem túlzás kijelenteni, hogy a korábbi rendszer, amelyiket most megszüntetett az Országgyűlés, súlyosan pazarló volt, jelentős vagyonvesztéshez vezetett és szinte minden elemében nélkülözte a felelős gazdálkodást. Erről elég az ÁSZ jelentéseket elolvasni, vagy éppen a napi sajtóból, akár itt az indexen is tájékozódni. Az új struktúra reményt ad arra, hogy fel lehessen lépni a közpénzek pazarlása ellen.

Az elmúlt félévből volt olyan kormányzati, akár frakció által előterjesztett döntés, amivel nem teljes mértékben értett egyet? Soroljuk, mikre gondolunk: magánnyugdíjpénztárak, Alkotmánybíróság, médiatörvény, Költségvetési Tanács megszüntetése. Száz százalékig egyetért azzal, ahogy ezeket előkészítették, véghezvitték, és a döntés tartalmával is, vagy esetleg bizonyos ügyekben, bizonyos kérdésekben voltak fenntartásai?

Hadd ismételjem meg akkor az önök felsorolását: azzal a szabályozással, amit a kormányoldal megvalósított a magánnyugdíjpénztári ügyben, az alkotmánybírósági ügyben, a Költségvetési Tanács ügyében és a médiaügyben, egyetértettem.

Volt bármi, az elmúlt félévben, amivel nem?

Mondom, egyetértettem.

És azzal egyetért, hogy Tottinak talán már nincs helye a Romában? Ismert AS Roma-szurkolóként mit gondol: Totti pillanatnyilag már kerékkötő vagy még a csapat vezére?

Francesco Totti világbajnok labdarúgó, az évtized egyik kiemelkedő játékosa, a Roma ikonja, ezt tisztelni kell. Tapasztalatára szüksége van a csapatnak, ez sem kérdés, és az sem, hogy ha majd kell, a Roma megtalálja Totti utódját.

És kinn van még minden hazai bajnokin? Úgy tudjuk, korábban kinn volt...

Voltam kinn többször, de hogy minden hazai meccsen, azért az több, mint barokkos túlzás. Amióta miniszter vagyok, hazai – úgy értem NB I-es – meccsre sem jutok el.